TOBORZÓ*

Szöveg

Közeledő motorzúgás, majd hir­telen fékcsikordulás, szinte köz­vetlenül a hallgató füle mellett.
Némi izgalommal, de tárgyilagos­an.

Megosztott érdeklődéssel, udvariasan.
Bávatagon, magától értetődően.

Hogy mi történt?
Női hang: Csak érdeklődni akartam, kivetettem.

Egy orosz katona a telefonfülkében, a fülkéhez ragadva.
Kivetettem.
Valami kanna volt nála, benzines kanna,
kivetítettem.
Csak kíváncsi voltam mi lett vele, erre lakik valamerre biztosan, két-három hete kivetettem.

Alig hallható kávéskanál csilingelés. Egyszerűen.
távolról szőnyegporolás ütemes
hangja. Heccelődve.
Távoli zúgás. Orvosok kissé megrendült komolyságával. A közbevetés, mint előbb, egy pillanatnyi
zúgással.

Férfihang: Így történt.

Udvarolunk, udvarolunk?

Tavasszal némely agyvelő – udvarolunk? – ellenáll a múlásnak. Megmakacsolja magát.
Kivetettem. Mire emlékeztet ez
téged?

Gyanúsítható bizalmaskodással.
Idegesítő közeli motorzúgás, mégis a helyzet magaslatáról.

A filmszínház bizonyára a legkülönösebb hely, ahol az ember
valaha is tartózkodott.

Nagyapós bölcsességgel.

De hiszen – felelte Bodhisattva – Szellemkirály

Folytatólagosan tovább mesélve,
bávatagon befejezve, közben fokozódó megszállottsággal.

Mezőség, mezőség, mezőség mezőség, hogy történt, mezőség, mezőség, kivetettem.

Színpadi ügyelő hangján, mintegy háturól, kiabálva. A zuhanás sebességével robajjá erősödő
zúgás.

Egy sötétséggel mélyebbre!

Egy vékony szál zúgás kíséretként fennmarad, a „tavasszal”-nál az is eltűnik. A hang mint
előbb.

Mezőség, mezőség, mezőség,
mezőség, tavasszal, mezőség.

Ügyelő hangon.

Egy világossággal magasabbra!

Csattanás, utána fellélegezve.
A zúgás ricsaj jellegű, melyben
a józan doktori szó elveszik, s
ezért megszállott hangba csap
át.

Így történt.

Tavasszal némely agyvelő, nagy
tágas mezőség.

A zaj fülsiketítő, szerelőcsarnoki lármává erősödik.
Túlkiabálva.

A zaj lehalkul, mintha fülkébe
lépnénk. Helyszíni közvetítés
ünnepi hangján.

Amiből egy bőven elég, abból
millió

Ricsaj, mint előbb. Túlkiabálva.
Zaj lehalkul. Átszellemülten,
tobzódva.

Jelentkezzetek!

Egyetlen rügy, egy csillag, egy

A hirtelen beállt teljes csönd­ben bensőségesen, de pedagógiai
határozottsággal.

virág, egy lányka, egy nap.

Visszamenőleg mindent helyeselni fogsz.

A zsivaj minden eddigit fölülmúl, hogy a közvélemény szinte
beleveszik; a „vászonégető” alig
érthető.

Jelentkezzetek vázhegesztő ipa­ri tanulónak!

Újra fülkeviszonyok között, de
hajthatatlanság által felszabadulva.

Amiből egy elég lenne, abból bőven millió; egy csillag, egy
lányka, egy virág, egy ellenség,
mezőség, mezőség, mezőség,
mezőség, mezőség, mezőség –

A harmadik „mezőség” után
szintén hallatszik az ügyelő hangja:

Két zöld drótbetétes üvegvilágítással fejlebb!

A „mezőség”-gel folyamatosan,
szomorú nyugalommal.
Végig egyszerűen. messziről áttetsző zene (Vivaldi lassú tétel.)

– megkezdődött.

Drága Ivanovna Aléna. Valóban nem haragszik rám? Milyen egyszerűen és szépen megbocsátott ön nekem. Mennyire
nemes lélekre vall ez és én
mennyire érdemtelen vagyok az
ön bocsánatára. De vajon nincse már késő, nem romlottam-e
meg túlságosan a haragvásban,
tudom-e illő köszönettel fogadni az ön nagylelkűségét. Bárhogyan is van, tegye le kérem
a kabátját és maradjon velem
ameddig csak ideje engedi. Én
szaladok és készítek valami harapnivalót. Mennyire boldog
vagyok. Milyen hihetetlenül jó
ön.

Kapkodva.

Visszamenőleg mindent helyeselni

Rekedten, undorral.
Elkésve, megzavarodott bölcsességgel.

Tartsd a szád!
De hiszen – szólt közbe Bod­hisattva – Szellemkirály,

Könyögően, buzdítva, tehetetlenül, közben fenyegetően erősödő zúgás.

Egy virág, egy motoros, egy isten, egy ellenség, egy kabát

Kérlelhetetlenül. Szöveg, utána
a zaj a közvetlen közelbe csapódik be.

Hét kanócvilágítással mélyebbre!

Nagy csönd, majd tétován.
Kis szünet után jóakaratúan, de
ellentmondást nem tűrően.

De hiszen –
Visszamenőleg mindent helyeselni kell

Meditatíven.

Visszamenőleg –

Lassan elgondolkozva, majd fokozódó izgalommal. Az izgalom
a zúgást is feltámasztja.

Vissza Vissza Vissza Vissza

Vissza Vissza

Megszakítás nélkül, keserűen.
A zúgás tart.
Mint az elején, de csöndben.

Az arcát kénytelen elviselni.
Hogy történt?

Mint az elején.

Női hang: Egy orosz katona a
telefonfülkéhez ragadva. Valami benzines kanna volt nála.
Két-három hete kivetettem.

Porolás távoli zaja, mint az elején.

Férfihang: mire emlékeztet ez
téged?

Mint az elején.
Mint az elején, de némi sietséggel, a közbevetést hirtelen motorzúgással.

Udvarolunk?

Tavasszal némely agyvelő – egy virág – megmakacsolja
magát

Türelmetlen sietséggel, elragadtatott diadallal.

Egy virág, egy csillag, egy lányka, egy ellenség, ellenség, mezőség, mezőség, mezőség, mezőség, nagy tágas mezőség, egy
nap.

Vezényszószerűen, de kapkodva.
Erősödő zúgással, eszelősen.

Vissza! Vissza! Vissza!
Mezőség, mezőség, mezőség,
mezőség

Hirtelen támadt orgonazúgás fölött nagyon szelíden.
Azonnal rácsapva, elvetemülten.

Milyen hihetetlenül jó ön!
Tartsd a szád!

Megátalkodva, utána nyomasztó
csönd.

Tíz kurva sötétséggel mélyebbre!

Csönd. A nagy ürességben egy­edül, elbizonytalanodva.
Nyirkos csöndben, rettegő aggo­dalommal.
Kis szünet után elszántan, egyre
nagyobb erőfeszítéssel, végül a
hiábavaló erőlködéstől kifullad­va. Az utolsó „Visszá”-t amikor
ereje fogytán még kipréseli, újra
felhangzik a motorzúgás, s egyre
magasabb hangregiszterben fü­tyüléssé torzul, míg végül füllel
már érzékelhetetlen magasságban
elvész.

Mezőség, mezőség, mezőség

Hogy történt?

Vissza Vissza Vissza Vissza
Vissza Vissza Vissza Vissza

(1967 körül)