A fluxus ma
A fluxus ma már nem az a fluxus, amelyet szervezett csoportként tartottak számon, s néha mozgalomként emlegettek. A fluxus fórum, baráti kör, élő közösség. A fluxizmus mint gondolkodásmód és munkamódszer nagyon is eleven.
A fluxusban az volt az egyedülálló, hogy nevet adtunk magunknak. Rátaláltunk és megtartottuk a saját nevünket. Az absztrakt expresszionizmust, a pop-artot, a minimalizmust és a konceptualizmust a kritikusok nevezték el. A fluxus nevét a fluxus adta. A német sajtó átvette e nevet és beleszeretett, de eredetileg a mi nevünk volt. Az tette fluxussá, hogy nem korlátozódott a művészetre s talán ez volt az oka annak, hogy nem mások neveztek el bennünket. Ha ki is zárt minket ez a piacról időnként, mégis lehetővé tette, hogy a saját elképzeléseink szerint hozzunk létre érdekes művészetet.
Az elmúlt húsz évben a fluxus a növekedés és felejtés három vagy talán négy ciklusán is keresztülment. Még mindig itt vagyunk, még mindig azt csináljuk, amit akarunk, s még mindig összejövünk időről időre a fluxus név alatt. Mivel pontosan ez történt az 1960-as és 70-es években is, nyilvánvaló, hogy a fluxus nem halt meg valamilyen szimbolikus időpontban. Ha végigböngészi az ember az 1960 körül oly fiatal és forradalmi fluxus-művészek listáját, láthatja, hogy az 1990-es években sokan közülük már transzformatív, evolúciós művészetet műveltek. Átalakították a világ művészetfelfogását, s átalakították a művészet és a világ viszonyát.
A fluxus-dialógus saját életét kezdte élni. A fluxus elég életerős ahhoz, hogy saját jogon folytassa, s pontosan ilyesfajta dolgot szerettek volna létrehozni kezdetben a fluxus résztvevői, noha e folyamat olyan eredményekhez vezetett, amely őket éppúgy meglepte, mint mindenki mást. Azért nem történhetett egészen úgy, mint tervezték, mert a művészet és az élet között nincsenek határok. De csak az a tény számít, hogy megtörtént.
Fordította Babarczy Eszter, 1992 és 1997