Jackson Mac Low
Boldog születésnapot, Anne,
szótár-gathák
"A boldog születésnapot, Anne, szótár-gathák" két performanszkottából állnak, amelyek tetszőleges számú narrátor és/vagy zenész vagy egy szólista közreműködésével szólaltathatók meg; ugyanaz az előadó, egyidjűleg vagy felváltva mindkét minőségben felléphet. A két kottát külön vagy együtt is elő lehet adni: mindegyik előadó dolgozhat csak az egyik vagy mindkét kottából, ad libitum váltogatva az egyiket és másikat. Ezek egy nyitott performanszmű-sorozathoz tartoznak, amelyben a szavak betűi egy négyzethálós papír egy-egy kockájában helyezkednek el. Ezt a sorozatot 1961-ben kezdtem el, mintegy harminc kottával, amelyeken a "Namu Amida Butsu" shin-buddhista mantra fenti módon átírt ismétléseit - véletlenműveletekkel - függőlegesen úgy helyeztem el, hogy keresztezzék a vízszintes "AUM-tengelyt", amely egymást követő A-kat, U-kat és M-eket tartalmazott, szintén a véletlen által meghatározott számban. Ezen kották számára a gatha terminust választottam - ezt hagyományosan a buddhista szutrák versbe szedett részleteire alkalmazták, illetve (Dr. D. T. Suzuki) röviden Zen- versekre is -, mégpedig azért, mert a legelső, amelyet énkiiktató-módszerrel buddhista mantrák "átbetűzött" ismétléseiből alkottam, buddhista "multiartwork"-öket (többművészeti munkákat) képez.
Ezek a gathák egy hosszú szójegyzék alapján készültek, amelyen kizárólag a "Happy Birthday, Anne" mondat betűiből álló szavak szerepeltek; ugyanaz a betű bármelyik szóban csak annyiszor fordul elő, ahányszor az idézett mondatban. ( A szójegyszék eredetileg néhány rács nélküli szótárrajzhoz készült, amelyeket egy performanszhoz készítettem 1981. december 1-jére, Anne Tardos születésnapjára.)
A listáról vett szavakat véletlenműveletek útján elhelyeztem a rácson. Egy véletlenmeghatározta négyzetből kiindulva, minden szót úgy helyeztem el, hogy a betűi egy véltelenválasztotta irányban fussanak: vízszinesen, függőlegesen vagy rézsutosan; balról jobbra vagy jobbról balra; fentről lefelé vagy lentről fölfelé. Sok szó egymásba futott: gyakran nehéz meghatározni, hol kezdődik vagy hol végződik egy-egy szó. Valamennyi (énekes vagy hangszeres) közreműködő bármely kiválasztott négyzetről indulhat, és rendszerint a - horizontálisan, vertikálisan vagy átlósan - szomszédos négyzeteket követő "ösvényen" halad bármelyik irányban. Az ösvények irányát bármikor meg lehet változtatni. Az előadók alkalmanként "átugorhatnak" egy nem szomszédos négyzetbe is, és onnan egy új ösvényt követhetnek.
Az énekesek mondhatják vagy énekelhetik bármelyik szót, szótagot, hangot vagy betűnevet (úgy, ahogyan azok bármely létező nyelven szólnak), vagy bármelyik ilyen egység együtteseit (például mondat). Ismételhetnek egyes szavakat stb. vagy csoportjaikat, vagy hurokszerűen vissza-visszatérhetnek egy adott ösvény egyes szakaszaihoz. Kitarthatnak egyes betűhangokat is; szünetek vagy akkordok jöhetnek létre, amikor két vagy többhangi közreműködő tartja ki a hangokat.
A hangszeresek a kotta betűit egy olyan kulcs alapján "fordítják le", amelyben minden egyes betű egy-egy hangmagasságot jelent:
A = bármely természetes A hang, B = Aisz vagy B, D = D, E = E, H = B, I = Cisz vagy Desz, N = C, P = F, R = Gisz vagy Asz, T = G és Y = Disz vagy Esz. Minden egyes hangmagasságnak egy adott oktávfekvést választva, egy hangjegyet játszhatnak egyszer vagy ismételhetik azt, ismételhetik az egyes hangmagasságokat különböző oktávokban is, a csoportos hangokat folytatólagosan vagy egyidejűleg is, de csinálhatnak "hurkokat" is (ld. ostinatók). Bármennyi betű, amelyek szomszédosak valamely irányban, megszólalhat hangjegysorként vagy szünetekkel, akkordként, hangfürtként (cluster) vagy ezek bármelyikét vagy valamennyijét magában foglaló vegyes sorként, s bármely ilyen hangcsoport ismételhető.
Mindkét fajta előadó számára az öszes paramétert (tartam, hangerő, dinamika, ritmus, ütem, a hangszeresek oktávváltása - ha van ilyen - stb.) az előadásban részt vevő egyének határozzák meg spontán módon, de mindig is tudatosan kapcsolódva valamennyi egyéb hanghoz, amit hallanak (a többi előadótól, a hallgatóságtól - ha ad hangot - és/vagy a környezettől). A csendeket az üres négyzetek jelzik, ám minden csend addig tarthat, amíg az előadó nem érzi szükségét annak, hogy ének- vagy hangszerhangot adjon újra. Az előadókat kifejezetten bátorítom, hogy gyakran álljanak ki és feszülten figyeljenek minden hangra, amit hallani akkor is, amikor csend van és akkor is, amikor beszélnek, énekelnek vagy hangszeren játszanak, s hogy egyéb érzeteiknek vagy érzéseiknek is legyenek tudatában.
A szoros figyelem és a kölcsönös tudatosság és tisztelet közös terén belül a spontaneitás a gathák előadásának vezérelve. Minden résztvevőnek mindig tudatában kell lennie a teljes hangzásnak, valamint annak, hogy ő mivel járul hozzá ahhoz. Az "egyéni utakat" szigorúan el kell kerülni: egyetlen előadó sem kísérelheti meg, hogy a helyzet egészének fölébe kerekedjen. Amikor a résztvevők úgy érzik, hogy semmilyen mondanivalójuk nincs, csendben kell maradniuk mindaddig, amíg a helyzet (önnön belső és külső állapotukat is beleértve) meg nem ért az újab belépéshez.
Egy előadás bármilyen hosszú lehet. Egy együttes számára általában ésszerű, ha az egyik előadót megbízzák, hogy a kezdést és/vagy a befejezést jelezze. Az előadás befejeződhet akár konszenzussal (spontán módon , vagy amikor a "karmester" ilyen konszenzust érzékel), akár egy előre megállapított időben (a "karmester" egy óra segítségével figyeli az eltelt időt.)
Szójegyzék: 1981. november. Kották: 1982. március 21-22. Instrukciók: 1982. július 1., átnézve 1990. január 21-22."
Fordította: Szkárosi Endre
forrás: Jackson Mac Low: Representative Works: 1938-1985, Roof Books, New York, 1986. Magyarul in: VOLT, 1993. március, No 7, pp: 78-79.