Francesco Conz
A Flux Med és Doktor Bob

Bob Wattsszal 1974-ben, első amerikai utam során találkoztam New York-ban. Egy hosszú barátság vette ezzel kezdetét, amely gyakori egymásnál tett látogatások mellett különböző sokszorosított kiadványokban és számos egyedi munkában kulminált, és egészen a haláláig tartott. Bob a legelső vendégek között érkezett asolói házamba, amely nemsokára a legkülönbözőbb avantgárd irányzatokban működő művészek és kulturális tevékenységek dinamikus központjává vált – a Fluxustól a bécsi akcionizmusig, a Poesia Visivától a Zajig és így tovább. Asolóban ütötte fel tanyáját hat évre Joe Jones képzőművész és zeneszerző, és megannyi művésszel ő hozott össze. A Wattsszal való megismerkedést is ő szorgalmazta.

Dolgoztak aztán Asolóban még sokan mások, többek között Charlotte Moorman, Nam June Paik, Takako Saito, Milan Knížák, Philip Corner, Alison Knowles, Dick Higgins, Carolee Schneemann, Emmett Williams, Geoff Hendricks és Daniel Spoerri, de ugyanúgy Hermann Nitsch, Günter Brus és Otto Mühl, hogy csak pár nevet említsek. Sok munka – sokszorosított és egyedi műalkotások egyaránt – az ott megtalálható anyagokból készült, többek között az egészen szokatlannak számító, kézzel készült szitanyomatotokhoz szükséges nagyméretű vásznakból. A munka elkészülésének folyamatát mindig maguk a művészek felügyelték, és gyakran a nyomás alatt vagy közvetlenül utána saját kezűleg végeztek festői beavatkozásokat a darabokon.

Asolo, 1978; Hermann Nitsch, Francesco Conz, Bob Watts

A Bob Wattsszal való kapcsolat ugyanakkor különleges jelentőségű volt, hiszen az ő erőteljes, újító és kísérletező tehetségének és szellemének köszönhetően vált az Editions F. Conz olyan magas színvonalúvá: az általunk publikált munka igencsak különbözött a korszak kommerciális művészeti életére egyébként jellemző művészeti produktumoktól.

Bob azok közé a Fluxus művészek közé tartozott, akiknek a hátterét, sőt igazi pályáját a tudomány jelentette, s akik a művészi és tudományos törekvések metszéspontjain folytatták úttörő kísérleteiket. Rajta kívül ilyen volt elsősorban George Brecht és Robert Filliou, de elmondható ugyanez Eric Andersenről és Larry Millerről is.

Megnyilvánult ez abban a munkában is, amelyet Bob egy az ezernyolcszázas évek végén, Párizsban megjelent orvosi és anatómiai tankönyv alapján készített, amelyet nem sokkal az után adtam neki, hogy asolói otthonomat elhagyva Veronába költöztem.

Bangor, Pennsylvania, 1986: Bob Watts a „Flux Med” előkészítésén dolgozik
fotó: Francesco Conz

Akár egy éhező az elé tálalt ételre, úgy vetette magát a könyvre, amikor megmutattam neki, és kértem, dolgozza át a benne lévő képeket. Összesen huszonnyolc munkát készített, amelyből később tizenkilencet választottunk ki a textilre nyomott szitanyomatokhoz, amelyek most először kerülnek bemutatásra Budapesten, az Artpoolban.

Családom osztrák-magyar gyökereire való tekintettel is helyénvalónak találom, hogy Bob Wattsnak ezeket a munkáit abban az országban őrizzük meg a jövő számára, amelyet őseim valamikor elhagytak. Az adományozott, textilre készült munkákat kísérő fotók további történeti dokumentációval szolgálnak: Bob Wattsot mutatják a comói szitanyomat műhelybeli intervenciói, illetve az eredeti kollázsok készítése közben.

Como, 1987: Bob Watts és Francesco Conz a szitanyomó műhelyben dolgoznak
fotó: Archivio F. Conz

Úgy tekintek ezekre a munkákra és az őket övező fotókra, mint amelyek igazán autentikus képet adnak arról az emberről, akinek a művészet iránti odaadása totális volt, és aki gondolataival messze megelőzte saját korát.

Verona, 2008 márciusa

Publikálva: in Robert Watts. Flux Med, kiállítási katalógus, Artpool, Budapest, 2008, pp. 3-6.