Economy, according to the etymology of the word, means the organization of the household. We take that to include financial aspects but much more than that, of a social group as well as of personal and private lives. At the present moment, so much organization has been uprooted for so many people that the “dis-economy” – the falling apart of old certainties, the difficulty to keep a perspective on one’s life, the lack of stability – affects every aspect of life. In this exhibition, the aim is to unravel the levels on which lives have been dis-organized, and look at what people do to cope, reorganize, and find alternative units and places to get their act together again. The concept of dis-economy of life is meant to suggest the tight connections between the various areas in which the economic, in the sense of organization of life, affects people: public space, private life, individual mental well-being. In all these domains, a form of dis-economy occurs at the present time. As a result, people float in uncertainty, at the same time economically connected to and yet, disconnected from one another. The proposed series of films present these domains, by means of visual description, narrative, encounters, and reflexivity.

A „gazdaság”, ha a szó szigorú értelemben vett etimológiai síkját nézzük, egy bizonyos lakó és termelőhelyre vonatkozik. Mégis, a szót mindenféle pénzügyi tevékenységre értjük – nem csak az egyes személyek privát élete, „háztája” léptékében, hanem akár nagyobb szociális csoportosulások szintjén. Mostanában oly sok ember veszti el pont azokat a gyökereket – a berögzött, biztosnak tűnő értékrendek eltűnésével, a régi, biztosnak hitt értékek feloldódásával, a személyes önmegvalósítás kilátástalanságával – amelyek nap mint nap igazolták az egyén számára a társadalomban betöltött hasznosságát, hogy már egyenesen életek, sorsok feleslegességéről, /gazdaságtalanságáról/ beszélhetünk. Kiállításunk azt szeretné feltárni, milyen mértékben forgatta fel ezeknek az embereknek az életét a gazdasági és politikai faktorok összesége és hogyan próbálják megtalálni, – összefogással, alternatívák felállításával, vagy éppen a teljes újrakezdéssel – saját szerepüket a gépezetben. Egyfelől, ha feltételezzük, hogy egy emberi élet lehet ‘gazdaságtalan’, ahhoz fel kell tárnunk azokat az egymáshoz szorosan kötödő területeket, közteren magánéletben, vagy az egyes emberek elmeállapotát, amelyben ez az emberi élet ‘gazdaságosan’, hatékonyan működhet. Ugyanis az élet gazdaságtalansága egyszerre jelenik meg mindezeken a területeken, melynek eredményeképpen az egyének állandó bizonytalanságban élnek, állandó gazdasági függésben, ugyanakkor szervesen elidegenedve egymástól. A bemutatandó videómunkák, vizuális eszközeik, narratívájuk, reflektív voltuk segítségével e területeket térképezik fel.

Collaborative Media Project by
Marko Stamenkovic, a Travelling Video Installation of the Amsterdam based Cinema Suitcase. Members of the collective are Mieke Bal (Netherlands), Zen Marie (South Africa), Thomas Sykora (Netherlands), Gary Ward (Ireland), Michelle Williams (England) • In the videoworks by means of visual description, narrative, encounters, and reflexivity dis-economy of life occurs at the present time in all the domains. As a result, people float in uncertainty, at the same time economically connected to and yet, disconnected from one another. One can see the levels on which lives have been dis-organized, and look at what people do to cope, reorganize, and find alternative units and places to get their act together again.
Links – 1 | 2 | 3

Marko Stamenkovic kollaboratív média projektje, az amszterdami Cinema Suitcase nemzetközi művész-csoport utazó videóinstallációja. A csoport tagjai Mieke Bal (Hollandia), Zen Marie (Dél Afrika), Thomas Sykora (Hollandia), Gary Ward (Írország), Michelle Williams (Anglia). • A videómunkákban vizuális eszközeik, narratívájuk, reflektív voltuk segítségével az élet gazdaságtalansága egyszerre jelenik meg minden területen, melynek eredményeképpen az egyének állandó bizonytalanságban élnek, állandó gazdasági függésben, ugyanakkor szervesen elidegenedve egymástól. Látható, milyen mértékben forgatta fel az emberek életét a gazdasági és politikai faktorok összessége és hogyan próbálják megtalálni – összefogással, alternatívák felállításával, vagy éppen a teljes újrakezdéssel – saját szerepüket a gépezetben.

The 4-screen video installation Nothing is Missing attends to the people never talked about, all but invisible, who most poignantly suffer the loss of the departure of migrants from their communities: the mothers. Colony is a tale of a lost system of production, of colonization and hierarchy and the politics surrounding the work of individuals whose lives became entwined in a global vision. The film opens but does not answer the question so crucial to the contemporary world: is the overcoming of colonialism ever able to avoid neo-colonialism? The film is political in its critical presentation of both past ideals and contemporary alternatives. Two films, made by the collective, explore the impact of the current repressive politics of migration on individual lives (Mille et un jours; Access Denied). While the former film is an experimental narrative that balances classical form with Arabic tradition, and a joyful present with recent and past trauma, the latter film also questions the ways this political climate affects the possibility to make art. • Cinema Suitcase is an international group of filmmakers pursuing projects of experimental social documentary. Coming from a diversity of fields in the visual arts, they seek to facilitate the self-narration of their subjects, always encountered on the basis of a great intimacy, rather than constructing their stories for them. This approach enhances the performative quality of filmmaking as a collective process.

A „Semmi sem hiányzik…” című, 4 készülékből álló videó-installáció, egy eddig igen kevés figyelmet kapott kérdésre irányítja figyelmünket a nemzetközi emigrációval kapcsolatban: azok nyilatkoznak a közösségből való kiszakadás élményéről, szeretteik hiányáról, akik számára ez a fájdalom a legmélyebb: az otthon maradt, talán örökre elhagyott anyák. A „Kolónia” című film egy sikertelen gazdasági alternatíva története. A világ első nemzetközi cipő-konszernje nem pusztán termékeket állított elő, hanem elkötelezett volt a munkások és vevők életminőségének javítása iránt is. Alapítója, felvilágosult iparmágnáshoz híven, nem csak munkát, hanem életformát közvetített munkásainak, oktatást, szociális ellátásokat és fenntartható jövőt biztosítva nekik. A film a BATA cipőkonszern angliai, indiai és csehországi gyárainak, vagy inkább lakó- és termelővárosainak egykori pompáját keresi a megmaradt romok között kutatva, miközben arra az igencsak aktuális kérdésre keresi a választ, lehetséges-e a neo-kolonialista gazdasági világban egy tradicionális, a munkások és vevők érdekeit a piac szabályaival szemben érvényesítő utópiát fenntartani. A két további film („Mille et un jours” /Ezeregy nap/; „Belépés megtagadva”) azt kutatja, milyen közvetlen hatásai vannak a szigorú, a menekültek jogait és igényeit szinte semmibe vevő nyugat-európai bevándorláspolitikának. Míg előbbi egy inkább „kísérleti dokumentumfilmnek” is tekinthető etűd, amely az iszlám és európai kultúra egymáshoz csiszolódását vizsgálja, az utóbbi döbbenetes erejű dokumentum a tehetetlenségről és elhagyatottságról, melyet egy nyugati világban nevelkedett, Palesztin származású szociológus tapasztal, mikor megpróbál visszatérni szülővárosába.