english

MINDENKI MINDENKIVEL
az első magyar művészpecsét-kiállítás és -akció
APS No.11 a Fiatal Művészek Klubjában, Budapest, 1982. február 26.

felhívás    meghívó    plakát    katalógus

A kiállítási tér egy konstruált tér. Piros szalagokkal két részre: egy belső akciótérre és egy külső kiállítási térre oszlik. Az akciótérben egy középső nagy asztal fölött piros zsinegekkel felfüggesztve, csúsztathatóan lógnak a kiállításra beküldött pecsétek. A zsinórokhoz különböző csengettyűk is kapcsolódnak. A külső kiállítási tér üres, a terem egyik sarkában Szirtes András Jiři Menzel "Szigorúan ellenőrzött vonatok" c. filmjének részletéből készült végtelenített "pecsét-filmje" pereg, azzal a jelenettel, amin forgalmista telepecsételi a távírász lány meztelen fenekét. (youtube)

A kiállítás-megnyitó egyben a kiállítandó anyag elkészítésének aktusa. Mindenki használhatja mindenki pecsétjét, bárki bárkivel összepecsételheti magát. A létrejövő kompozíciók közös munkák. A kiállítás-megnyitó akkor ér véget, amikor a terem falai megtelnek. A megnyitó záró momentuma: Galántai György - a kiállítás szervezője - Ko de Jonge e célra készült "Open Here" pecsétjével végigpecsételi az elkészült darabokat. Ezután az akciótér lebontásra kerül.

Szövegek a könyvmunka katalógusból

Kováts Albert: Néhány impresszió

Szemadám György: A pecsét: nyomhagyás, A pecsét: hitelesítés

Galántai György telefonbeszélgetése Erdély Miklóssal








Kováts Albert:

Néhány impresszió

"Mindenki mindenkivel" címen nyílt meg a pecsétkiállítás, de a szlogen értelmezése a jókedv és mindkét nem széles körű érdeklődése ellenére sem haladta meg a szilaj stemplizés határait.

Jelen voltak mindenekelőtt a pecsételés-nyomtatás ősformái (ujjlenyomat, ajaknyom, cipőtalp-lábnyom, autóabroncs-nyom). A "hová pecsételjünk?" kérdésre adott válasz szolid keretek között maradt, a résztvevők tiszteletben tartották a berendezést (trikóra, testre s főleg papírra pecsételtek). Egy magányos hős pecsétviaszt és viaszpecsétet alkalmazott; a képlékeny anyagok köre nem bővült tovább. A "mivel pecsételjünk?" kérdésre csaknem egyhangúan a "pecséttel" válasz hallatszott (az említett ősformák egy része is pecsét alakjában volt jelen). Kivétel volt az autógumi és egy műanyag játékállat mint talált pecsét. Kiderült különben, hogy a talált pecsét éppoly elementáris humorforrás lehet, mint az objet trouvé általában, ha megváltozik a kontextus (Képzőművészeti Főiskola Haladás SK:). Jellegzetes típust képviselt a radírból barkácsolt gyerekkori pecsét úgy is, mint "régi vackok közt talált" tárgy (Kukkantó őrs).

Míg a csók-nyomban és a testre-pecsételésben épp csak felvillant a pecsételés aktusának erotikus asszociációja, addig nagyobb nyomatékkal mutatkozott meg az agresszív mozzanat egy abszurd pecsétben, melyből tőr meredt ki. Ugyanez a tárgy pecséten ábrázolva is megjelent. Volt, aki nyitott bicskával óhajtott pecsételni, de csak papírra. A pecsét a pecséten gondolata még egy formában felbukkant (My stamp).

Tartalom szempontjából alaptípus a szignót, névjegyet, aláírást, cégjelzést, védjegyet pótló vagy új módon kifejező kategória. Bőséggel volt képviselve. Külön csoportot alkottak a művész személyiségére, egzisztenciájára utaló bélyegzők (Self Control, I am too intelligent for art / I am too dull for art ). Nehéz ezektől elválasztani a kapcsolatfelvétel iránti vágyra mutató munkákat (I like your works, Listen to me). A műfajból adódóan gyakoriak a postai utalások a tanácsot, óhajt kifejező pecséteknél is (Use the stamps in your work, Let there be light ). Itt kell megemlíteni egy sorozat szállóigét, amely szellemessége miatt és a túlnyomórészt angol nyelvű közegbe berobbant latinságával üdítő volt (pl. Art iacta est, Art non olet ). Mint mindig, a legtöbb réteget hordozó munkák voltak a legnagyobb hatásúak. Az Inconnu nyelvi, grafikai-politikai, és postai-bürokratikus leleményével, asszociációival hatott.

Érdekes egyébként, hogy a kézenfekvőnek látszó "hivatal, hivatalnok, bürokrácia" utalásokban szűkölködött a kiállítás. Hacsak ide nem soroljuk a csíkozást és a felnagyított raszterpontokat formázó stempliképeket, mint olyanokat, melyek értelmetlenségükkel, más szövegek elfedésével hatnak. Nekem a kiállításon kezdett iszonyúan hiányozni egy ENGEDÉLYEZVE pecsét.

Volt még: konstruktivista ábra és Horus isten szeme a pecséten, sorszám- és dátumbélyegző, nyomdajáték, pecsétfilm és sok más. Mindent egybevéve időszerű és jól szervezett rendezvény volt ez, melyet érdekes volna egy-két év múlva megismételni, hogy áttekinthessük az időközben felbukkanó gondolatokat és lemérhessük a változásokat. Sikeresnek mondható az akció, mert általában eleget tett azoknak a várakozásoknak, melyeket egy első kiállítás ébreszt. Ez pedig kétségkívül a legkorábbi kiállítás volt a maga nemében. A sikert az a néhány stempli is illusztrálja, melynek végül is lába kelt. De nem nyom-talanul! <>

Szemadám György

A pecsét: nyomhagyás

A pecsét: hitelesítés

(Vö. a pecsétes zakót a pecsétes papírral)

Minden nyomhagyás hiteles?

Egy egyszerű gesztus lenyomata hitelessé tehet egy képet. De vajon hitelessé tehet - egy igazolványt is?

Egy egyszerű gesztus lenyomata lehet pecsét egy képen és egy ember sorsán is?

A művész számára teljesen természetes, hogy bármelyik pecsétes abrosz hitelesebb az összes pecsétes igazolványnál.

A Fiatal Művészek Klubjában megrendezett pecsételés-akció lényegében a hitelesség kérdéséről szól. Azért válhatott eseménnyé, mert a nyomhagyásra rábírt közönség spontaneitása, őszintesége, vidám, dühös, játékos, megfontolt, infantilis, komolykodó, elhamarkodott, precíz, konstruktív, destruktív önfeledtsége egy pecsétes abrosz hitelességét párosította a pecsétes papírok "megcsinált"-ságával.

Agyonpecsételt hétköznapjaink ellenpecsételését, felülpecsételését és helyrepecsételését dokumentálták a pecsétes papírok, falak, ablaküvegek, ingek, trikók, arcok és testek. <>

Galántai György telefonbeszélgetése Erdély Miklóssal

(részlet)

G.: Mire emlékszel a pecsétakcióból?

E.: Alacsony volt az asztal. Emiatt mindenki görnyedezett. Ilyen alacsony asztalon nem szoktak pecsételni, legfeljebb csak kiállításon. Mint a sulykolóasszonyok. Ez feltűnő volt és nyomasztó. Ezzel a pecsét elveszítette bürokratikus jellegét.

G.: Igen. Ezt hiányolta Kováts Albert is, de nem jött rá, hogy mi az oka.

E.: Nagyon ritkán hajolnak le ennyire az emberek.

G.: Szerinted ezért pecsételtek olyan lelkesen?

E.: Ettől egy kicsit gyerekszoba jellege is volt a dolognak. Ott is a föld közelében szokás tevékenykedni. Így a bürokratizmustól kissé az infantilizmus felé tolódott el az akció.

G.: Akkor biztosan az alacsony asztal hatott olyan felszabadító erővel a résztvevőkre.

E.: Azt nem tudom, hogy felszabadító-e. A pecsételés a legegyszerűbb tevékenység, amivel maradandó és viszonylag hibátlan nyomot lehet hagyni a papíron. Ez mindenkiben azonnal az aktivitás, a könnyű alkotás ingereit váltja ki. Hasonlít a fényképezés gesztusához. Azért fényképeznek olyan sokan, mert csak le kell nyomni a gombot és máris van egy nyom. S ha a nyom ráadásul előregyártott, mint a pecsételésnél, ez még ösztönzőbb lehet: biztosíték a tökéletes lenyomathoz.

G.: A pecsételésnek ez a momentuma megvan a hivatalnokban is.

E.: A hivatalnoki pecsételés az egy más dolog. Nem alkotásjellegű, nem is játék. Inkább hasonlít a pisztolylövés arcátlan egyszerűségéhez, amivel valamit radikálisan el lehet intézni. A végtelenül egyszerű dolog, ami bonyolult ügyeket old meg - pl. egy emberéletet kiolt. Meghúzzuk a ravaszt és kész. Ez a hivatal. A gyerekek játékpisztolyainál ez a két dolog találkozik. Itt összekapcsolódik a könnyű alkotás - játék - a lövésszerű gyors elintézéssel. A játék ugyanis mindig megkísérli a könnyű alkotást, az alkotás illúzióját, élményét adja. A bürokrata pecsételésben tehát benne marad a könnyű alkotáson kívül a pisztolylövés motivációja is. Egyesül az infantilis és az agresszív motívum.

G.: Na, és a sorozatpecsételés, amikor tíz pecsét kell egy iratra?

E.: Az biztos, hogy minimális vizuális alkotótevékenységet minden pecsételő végez. Az alkotás öröm. A bürokrata is meg szokta nézni, úgy oldalról, a pecsétjét: hogyan sikerült? Vannak csúnyán és vannak szépen sikerült pecsétek. Ezt mindenki ismeri. Végül is a bürokratákat vizuális kultúrára neveli a pecsételés.

G.: Nekem nem is a pecsételés volt a lényeges, hanem hogy az emberek elengedjék magukat, mint valami gyógyintézetben.

E.: Minden ilyen könnyű, az alkotás illúzióját adó játék végül is anarchikus állapothoz vezet, ami aztán csömört és rossz érzést eredményez.

G.: Igen, de az utolsó motívum mégiscsak az volt, hogy mindenki nagy kincsként vitte haza azokat a papírokat, amelyeket ott pecsételt, mint saját alkotásait.

E.. Ez talán megszünteti a csömör érzést, hogy van maradandó eredménye az akciónak és nem csak piszok... <>

[bélyeg + bélyegző] [folytatott művészet] [web-múzeum] [Artpool] [kereső]