Bernard Heidsieck:
A költészet nyitva áll*
(az Összetartó feljegyzésekből)

...A vers, elhagyván a papírlapot... újra rá kell hogy találjon ősi, lényegi és fizikai dinamizmusára... újra fel kell vennie a kapcsolatot (akár agresszív, akár gyengéd kapcsolat ez) az emberrel, az emberiséggel, a társadalommal és ezáltal a történelemmel... A költészet nyitva áll. Most. Kodifikációja nyitva áll. Most. Mindig. Definiálatlanul, katalogizálatlanul, anélkül, hogy szabadalmat kapna az örökkévalóságra... A költészet nyitva áll. Most. A világ előtt. És a lehetőségei előtt. Formai és technikai lehetőségei előtt. Nem fojthatják már meg. Leveti elavult formáit. Végre. Minden jó hozzá. Bármi, aminek felhasználására a vers felhatalmazza magát...az emberi hang, a kiáltás, a gesztus, a tett, a zaj, a hang, a csönd, minden és bármi... lehetővé teszi a költő számára, hogy felkeltse, felébressze az érzékiség más rétegeit, hogy elérje vagy feltárja a tudat más horizontjait vagy dimenzióit. Egyénit vagy kollektívet... Ideje, hogy a verset vizuálissá, tapinthatóvá, hallhatóvá, közvetlenné, érzékileg aktívvá tegyük. Hogy gyökerestül kiszakítsuk. Hogy kilőjük, hogy katapultáljuk, a dolgok kellős közepébe...

...Az akcióköltészet abban a pillanatban születik meg, amikor a vers kiszakad a papírlapból.

* in: Szkárosi Endre (szerk.): Hangköltészet. Szöveggyűjtemény, Artpool, Budapest, 1994., 24. o. <>

Henri Chopin Poésie Sonore Internationale c. könyve / Book and sound
Bernard Heidsieck - Bibliography
Polysonneries: Bernard Heidsieck
Bernard Heidsieck - Sound Poetry