AL 2, 1983. február, - 8. o.
Előszó Henri Chopin Poésie Sonore Internationale c. könyvéhez
A hangköltészetetvizsgálva - ahol a szavak elveszítik úgynevezett értelmüket, vagy új szavak képződnek „véletlenül” - felmerül a kérdés, hogy hol húzható meg a határ a költészet és a zene között, különösen, ha olyan zeneszerzőkre gondolunk, mint John Cage, aki hangok egymás mellé rendelésével alkot szimfóniákat. A válasz az, hogy nem létezik ilyen határ. A zenét és költészetet, az írást és festészetet elválasztó falak teljesen önkényesek és a hangköltészet éppen ezek a falakat hivatott ledönteni, hogy megszabadítsa a költészetet a nyomtatott papírtól, anélkül azonban, hogy dogmatikusan kiiktatná a nyomtatás megszokott kényelmét.
Nézzük most a hangköltészet egy klasszikus darabját, Brion Gysin „I am that I am” című művét. Ez a vers teljes egészében az emberi hangra épül: egy mondat felgyorsítva, lelassítva, többszörösen egymásra játszva, visszahangosítva. Ezt csak gyakorlott technikusokkal és kiváló hangberendezésekkel lehetett létrehozni. A verset hallgatva gyakran nem érthetők az eredeti szavak, máskor meg új szavakat vélünk felfedezni a hangszalag hallgatása közben.
Az új szavaknak és hangoknak ez a spontán keletkezése jellemzi a hangköltészetet, amire jó példák Henri Chopin, Bernard Heidsieck és más költők művei.
Kiterjeszthető ez az alkotó folyamat a vizuális képekre is, egymásra helyezve, felgyorsítva, lelassítva, visszapergetve őket. Így új képek keletkezhetnének, melyek kísérhetnék a hangszalagot.
A technikai tökéletesedés és a hologram elérhetősége egy újabb dimenziót jelenthet: a képek a lap síkjából kiléphetnek a térbe.
Az egyre jobban terjedő technikai lehetőségekkel a hangköltészet olyan effektusokat hozhat létre, amilyeneket eddig soha, új határokat nyitva ezzel a költők előtt.
Casette 1
Piste I:
Michel Seuphor: „Tout en Roulant les RR” (1926) et „Discours Politique” (1961). France [sound 3'46"]
François Dufrêne: „Les Joyeux Sisyphe II” (1979). France [sound 6'35"]
Bernard Heidsieck: „Démocratie” (1977-78). France [sound 6'53"]
Henri Chopin: „Le Parlament Européen” (1971). France [sound 3'36"]
Paul de Vree: „Magdalena, Appassionata, Lettervrouw” (1956, 1956, 1960). Belgique [sound 3'25"]
Ladislav Novak: „Deux poémes onomatopées” (1961, 1962). Tchécoslovaquie [sound 3'18"]
Piste II:
Brion Gysin: „Junk is no good baby” (1960) U.S.A. [sound 2'04"]
Franz Mon: „Ja-Nein.Parabel” (1971/78). Allemagne [sound 3'48"]
Gerhard Rühm: „Spricht 'über' Auditive Poesie” (Lautdichtung) (1977). Autriche. [sound 5'15"]
Ernst Jandl: „Vom Lautgedicht” (1977). Autriche [sound 5'10"]
Arrigo Lora-Totino: „Smoke Words' for H. Chopin” (1978). Italie [sound 5'25"]
John Giorno: „Raspberry”. Extraits. (1976). U.S.A. [sound 4'00"]
Sten Hanson: „The Glorious Desertion” (1969). Suéde [sound 2'51"]
Casette 2
Piste I:
Ilmar Laaban: „I Revolutionens snö” (1975). Suéde [sound 2'51"]
Tom Leonard: (Text by Kierkegaard) (1978). Ecosse [sound 2'51"]
Lily Greenham: „Seven Consonants in space” (1975). Dannemark/Grande-Bretagne [sound 2'51"]
John Cousins: „YgudUh” (1975). nouvelle-Zélande [sound 2'51"]
Toby Lurie: „Father of our thoughts” (1976). U.S.A. [sound 2'51"]
Larry Wendt: „From frogs” (1978). U.S.A. [sound 2'51"]
Steve Ruppenthal: „Kakao-Poetic Lippudenies of the Ungumptious” (text derived from 'Ulysses' by J. Joyce), (1975). U.S.A. [sound 2'51"]
Piste II:
Steve McCaffery: „A Little Valetine” (1978). Canada [sound 2'51"]
Leo Kupper: „Innominé II” (1976). Belgique [sound 2'51"]
Francoise Barriere: „Rittratto de Giovane”. Extraits. (1973-74). France [sound 2'51"]
Christian Adrien Clozier: „La Petite Cérémonie” (1970). France [sound 2'51"]
Denis Chopin: „Cantate pour 200 escargots sourds et muets” (1976). France/Grande-Bretagne [sound 2'51"]
Hugh Davies: „Deux ressorts fort ambitieux qui ont envie d’être poétes sonores” (1979). Grande-Bretagne [sound 2'51"]
Henri Chopin Poésie Sonore Internationale c. könyvének ismertetése
Henri Chopin 1979-ben megjelent könyve nagy alapossággal igyekszik fényt deríteni a hangköltészet kezdeteire - elemezve és bemutatva mind a különböző fonikus, ill. hangköltészeti irányzatokat, mind pedig legjelesebb képviselőit. A könyv négy fejezetből áll. Az első rész a kezdetektől 1950-ig terjedő periódust elemzi, a fonikus költőket és az ultra lettritmust. Röviden bemutatja többek között Hugo Ballt, Raoul Hausmannt, Kurt Schwitterst, Michel Seuphort, Isidore Isout, stb. Hugh Davis, angol zeneszerző 1976-77-ben készült táblázatos összefoglalója egyedülálló kísérlet a rögzített hang történetének feltérképezésére. A második rész a hang- (hangzó) vagy elektronikus költészet klasszikusait (François Dufrêne, Bernard Heidsieck, Paul de Vree, stb.) mutatja be. A harmadik és a negyedik rész pedig a hangköltészet alakulását és terjedését 1960 és 69 között, illetve 1970-től napjainkig vizsgálja, továbbra is egyenként bemutatva a legjelentősebb alkotókat, csoportokat, az első hangköltészeti fesztiválokat…
A nagyon szép kivitelű könyv egyben igen változatos olvasmány sok eredeti dokumentummal és gazdag fotóanyagával.
A könyvet tájékoztató jellegű bibliográfia, discográfia és filmográfia zárja.
A hangköltészet legszebb darabjaiból ad ízelítőt két kazetta-melléklet.
Elgondolkodtató (hogy ne elszomorítót írjak), hogy Magyarország csupán egyetlen vonatkozásban szerepel ebben az alapos áttekintésben: Kassák Lajos a Ma 1922-es VII. évfolyam 1. számában elsőként közölte Raoul Hausmann „Optofonetika” c. cikkét, amit Chopin mint a hangköltészet kezdeteinek megértéséhez szükséges egyik alapmunkát idéz.
K.J.