Steve McCaffery
Hangköltészeti áttekintés
(részletek)*

Már maga a vállalkozás is, hogy megírjuk a hangköltészet történetét, a kezdettől fogva kudarcra ítéltetetett. Először is nem egyszerű „mozgalomról”, hanem bonyolult, egymással gyakran szembenálló, sőt összeegyeztethetetlen próbálkozások kölcsönviszonyairól van szó - az elveszett hagyományok előásására irányuló kísérletek mindenféle hagyomány elutasításának kísérleteivel keverednek. Amit „hangköltészetnek” nevezünk, az a hang gazdag, változatos, következetlen genealógiája, amelynek háttere előtt az elmúlt két évtized sajátos fejleményeit elhelyezhetjük.

[...] Janco, Ball, Huelsenbeck, Tzara és Arp kollektív energiái hozták létre a Cabaret Voltaire-ben a szimultaneista verset: egy magasfeszültségű előadást, a füttyök, ének, morgás, köhögés és beszéd irányított kakofóniáját. A szimultán vers, amely részben Henri Barzun korábbi munkáira épít, az intermédia korai példája. Dacol minden kategóriával, legyen ez színház, zene vagy költészet, s a sokhangú kifejezési forma improvizatorikus, spontán és aleatorikus lehetőségeire teszi a hangsúlyt.

[...] Néhány szóban összefoglalva azokat a forradalmi lehetőségeket, amelyeket a hangszalagnak köszönhetünk: lehetővé tette az emberi test korlátainak átlépését. A magnó, amelyet az emberi hang kiterjesztésének tekinthetünk, lehetővé teszi a költő számára, hogy túllépjen saját kifejezési lehetőségein. Nem a test a végső paraméter többé, a hang végpontból kiindulóponttá válik. Ha ráébredünk, hogy a magnó a grafizmusra alapozva egy második oralitást tesz lehetővé (a hangszalag valójában maga is az írás egy újabb válfaja, ha az írást bármilyen szemiotikus tárolási rendszerként definiáljuk), akkor felfedezhetjük újabb közvetlen előnyeit is: a hangszalag felszabadítja a komponálást az emberi test atlétikus szekvencialitása alól, a darabokat meg lehet szerkeszteni és a vágás olyan potenciális komponálási alappá válik, amelyben az időszegmentumokat az előadás valós idején túl is elrendezhetjük és újrarendezhetjük. A magnó tehát rendelkezik azokkal a mikro- és makroszintű hangminőségekkel, amelyek lehetővé teszik az emberi hang lehetőségeinek részletesebb feltárását. Az autentikus test-időt kiegészíthetjük egy technikai idővel, s így létrehozhatjuk a hang gyorsított vagy lassított tapasztalatát. Az idő és a tér nem irányítja többé a hangzást, hanem ennek manipulálható tényezőjévé válik. A magnó formájában tehát egy aktív komponálási eszköz áll rendelkezésünkre, az a lehetőség, hogy a gép „legyőzze” a beszédet. A hangköltészet a technikát a szó dekonstruálásának fokozására használja, mivel ez a lassítás révén lehetővé teszi, hogy megjelenjen és nyilvánvalóvá váljék a nyelv szemcsés szerkezete. A hangköltészet, az emberi hang nem-szemantikus költészete, sokkal korlátozottabb dekonstrukciós lehetőségekkel rendelkezik, mivel saját korlátaiként fogadja el az emberi beszéd fizikai korlátait. A magnó azonban - először a beszéd történetében - lehetővé teszi, hogy a beszéd elváljék a hangtól.

[...] A hangköltészetet éppolyan erősen jellemzik saját belső különbségei, mint hasonlóságai. Elsősorban a szabadság gyakorlása. A legtöbb művész azért lépett e területre, mert tudatosan átélte a nyelv jelenlegi inadekvátságát; azt az igényt, hogy minden kategóriát próbára tegyen, hogy szembeszegüljön a leragadtakkal és újfajta problémákat és megoldásokat kínáljon. Sok költő esetében ez a tudatosság reneszánszához vezetett, ahhoz, hogy sokkal eredendőbb és egyetemesebb gyökereket ismerjenek el, mint a Futurizmus és a Dada történeti csúcsteljesítményei. Másoknál egy nyitott jövőbe visz, egy szavak nélküli nyelvhez, s ezzel egy történelem nélküli történelemhez.

Julia Kristeva szerint az irodalmi gyakorlat „a nyelv, az adott nyelvi hálózatoktól megszabadító tevékenység lehetőségeinek kutatása és feltárása”. A hangköltészet legjobb definíciója a következő: az, amit a hangköltők csinálnak (vagy, ahogy egyszer megválaszoltam a kérdést: „a gyertyák elfújásának egy új technikája”); s így azon tágabb harc része, amely mindenféle előzetes kategorizáció ellen folyik.

Hozzátok vissza a jövőt!

* in: Szkárosi Endre (szerk.): Hangköltészet. Szöveggyűjtemény, Artpool, Budapest, 1994., 10-11. o. <>

Henri Chopin Poésie Sonore Internationale c. könyve / Book and sound
Sound Poetry - Steve McCaffery