William S. Wilson: Utalás és kapcsolat

(In: Ray Johnson Ray Johnson, Between Books, New York, USA, 1977, szerk.: William Wilson)

[William S. Wilson: Reference and Relation (In: Ray Johnson Ray Johnson, Between Books, New York, USA, 1977, ed. by William Wilson)]

Vállalva, hogy a nihilizmus kínos témájánál maradunk, meg kell jegyeznünk, hogy a művésznek, aki két életet él: azt, amelynek semmi értelme nincs, és a művészi életet, amely az elsőnek is értelmet ad, két esélye van: vagy a mindent akarja, hogy kitöltse vele az ürességet, vagy a semmit. Ray Johnson, akár a kollázsokat, a levelezést, vagy a találkozásokat tekintjük, látszólag a mindent választotta.

Kétezer év alatt számos civilizációban komplex kommunikációs rendszert állítottak fel, analógiákat követtek, mígnem eljött a modern kor, és minden szétforgácsolódott. Ray Johnson első válasza e nihilizmusra, hogy minden dologba utalást visz bele: munkája - úgy tűnik - az összes létezőről említést tesz egy hasonlatláncon keresztül, noha ez a hasonlóság valószínűleg önkényes, társadalmi konvenció nem szentesíti. Ez a hasonlatlánc olyan struktúrát alkot, amelynek nincs alapozása, az ürességen keresztül halad, de megállja helyét; egy olyan telítettség ez, amely arra az ürességre hívja fel a figyelmet, amelyről éppen elterelni kívánja az éberséget. Minél részletesebb és konkrétabb a hivatkozás, annál erősebb az építmény, de továbbra is alaptalan marad. Mondhatnánk azt is, hogy egy a Johnsonéhoz hasonló konstrukció megépíti az alapot maga alatt, ám ez a korai vigasz meghamisítaná a talajtalanság fogalmát, ami Ray Johnson munkáiban a legtalajtalanabb érzést, a szeretetet jelenti.

Ha Ray Johnson munkája a felszínen hasonlóságok és utalások sűrű szövete, mélyrétegeiben viszont a kapcsolatoknak és a kapcsolatok kapcsolatainak absztrakciója, és ezek az absztrakt relációk, melyek egyre bonyolultabb relációkban fonódnak újra össze, a végtelen felé tartanak, amely üres, vagy éppen az egyedi felé, amely egyet jelent a semmivel. Tehát az utalásokra vonatkozó utalások által elfedett semmiség és üresség ismét feltűnik a kapcsolatok kapcsolataiban. Az utalások teljessége magába foglalja a kapcsolatok teljes hiányának tényét.

A hatvanas években Ray Johnson néhány performanszt tartott, amelyeket "Nothing"-oknak, "semmiknek" nevezett ( "a happeninggel ellentétes magatartásforma"- ahogyan 1977. január 10-i "semmi"-jéről mondja), és nyomtatott lapokat küldött szét, amelyek együttesen a Book About Death (Könyv a halálról) címet viselték. A szó legelvontabb értelmében műve a szeretetről szól mint kölcsönös viszonyról, az utalások utalására épülő érzelemről, ugyanakkor a halálról is, mint a kapcsolatok legelvontabbikáról, művészete következésképpen az életet mint a szerelem és a halál kapcsolatát határozza meg.

                                                                           (Fordította Kiss-Pál Klára, 1997)