ENGAGED - 3. CD-ROM szám

Londoni művészeti magazin, szerkeszti és kiadja Rachel Steward

(ismertetés)

Vizsgáljuk meg közelebbről a képen látható tárgyat! Fehér kartondoboz, benne papírhulladék, néhány színes reklámcédula és egy átlátszó, kör alakú műanyagtok a közepén parafa dugóval. A csomagolásba csomagolva újabb tárgy: egy fényes korong - közönséges nevén CD-ROM - a következő felirattal: ENGAGED. Műtárggyal van dolgunk, semmi kétség. Ezen az sem változtatna, ha a többszörösen rejtett CD-lemez nem volna jó semmire, azaz nem hordozna semmilyen digitális információt, sőt, tárgy voltában válna jelentőssé ez, a funkcióját tekintve a komputer virtuális terében önmagát kiteljesítő dolog.

A CD azonban értékes információt hordoz. Ezúttal egy "elkötelezett" (engaged) és rendhagyó művészeti magazint közvetít, mely a kommerciális művészeti intézményeken és médiákon kívül rekedt művészek munkáit mutatja be szokatlan, újszerű publikálási formában. A periodika szerkesztő-kiadója, Rachel Steward hirdetés útján gyűjt anyagot a tematikus számokhoz, melyeket aztán a jelentkezőkkel közösen állít össze és választja ki a témának megfelelő publikációs formát. Minden szám más médiumon jelenik meg, pólóing ujján, a földalattiban kiragasztott óriás plakát darabjain, konzervdobozban, illetve az imént leírt CD-ROM-on. A poéta-performer Steward maciunasi ambíciókról tett tanúságot, amikor eltökélte, hogy lerombolja a publikálásról alkotott hagyományos elképzelést, megalkotja a folyóirat új fogalmát, s ami még meglepőbb, a kiadást üzleti vállalkozásként is felvirágoztatja.

Már a CD-tárgy fényképét nézve szembe ötlik a fluxus-tárgyakkal való rokonsága. Közös vonásuk a mindennapi használati tárgyak esztétizálása, a publikált anyagok újszerűsége, a hagyományos művészi formák kitágítása és a több művész együttműködésével létrehozott/előadott munkák. Mi több, a Fluxus is folyóiratnak indult eredetileg, s hogy jócskán kiterebélyesedett, ahhoz nagyban hozzájárult Maciunas finanszírozási politikája, aki más művészeti projektek bevételéből kívánta fedezni a kiadás költségeit. Az 1964-ben megjelent Fluxyearbox, másik nevén Fluxus 1 meglepő hasonlatosságot mutat az ENGAGED CD-ROM-mal: postázható fadoboz, mely borítékokat rejt különböző művészek alkotásaival, a fotótól a szövegen, hanglemezen, magnószalagon, kivágáson át egészen a - kissé meghökkentő - kesztyűig.

Mármost a CD tizenegy digitális művész munkáját mutatja be egy három dimenziós nyilvános WC virtuális falai között. A műalkotások, melyek a multimédia teljes eszköztárát (szöveget, hangot, zenét, zajt, videót, animációt) felvonultatva a digitális technika lehetőségeit kutatják, egyenként is izgalmasak, de maga a CD-ROM koncepciójában, szerkezetében, kivitelezésében az egyik legizgalmasabb művészeti CD lemez. Kezdjük ott, hogy a cyber-illemhely nem térhatást imitáló díszlet vagy esztétikus felület, hanem "valódi" cybertér, ahol minden elemnek funkciója van. Vízcsöpögés hangja fogad, ahogy belépünk a csapokkal felszerelt előtérbe, hogy feltérképezzük e megtévesztésig érzéki földalatti világ alineáris tereit (csak a tapintás hiányzik, amit az egér helyettesít, illetve a szaglás, amiről ebben az esetben úgyis könnyű szívvel lemondunk). A tekercselhető törölköző kézírásos eligazítást kínál az ENGAGED 3. számáról, a "Társkereső művészek rovatá"-vá avanzsált óvszerautomatán végigböngészhetjük a szerkesztő hirdetéseit, a vécésnéni budoárjában pedig belepillanthatunk az előkészítés fázisaiba, és meghallgathatunk magnóról egy interjút. Egy másik helyiségben sorakoznak az illemhelyek, hívogatóan: elfordítjuk az ajtógombot, víz zubog, aztán lépéseket hallunk (talán valaki most végzett), és már benn is vagyunk az egyik művész birodalmában. A művészet és a WC összekapcsolását tekinthetjük iróniának is, ám itt mindenekelőtt olyan nyilvános térként értendő, mely gondolatok és nézőpontok találkozási pontján terül el, ahol a hagyományos és az új, a valós és a virtuális, s nem utolsósorban, művészet és élet konfrontálódik. Az alapkoncepciót egy művészcsoport, a STRIKE azonos című projektsorozata szolgáltatta, melynek helyszíne egy spitalfieldsi nyilvános WC volt, s melyből kettőt megtekinthetünk a CD-n is. A horizontálisan megosztott képernyő felső felén két szöveget látunk, a két projekt leírását: a felső, azaz amelyiket éppen olvassuk, fekete, az alsó szürke, jelezvén, hogy használaton kívül van, de on-line elérhető. Ha az "Inventory"-val, azaz a leltárral kezdjük, a képernyő alsó felén félkörben pásztázó kamera egy romos épületbelsőt mutat - feltehetően egy nyilvános WC-t -, miközben a látottakat egy hang kommentálja: megnevezi őket, megadja a pontos méretüket, anyagukat, mintha csak egy műtárgyat venne leltárba. Ezzel egy időben a videókeret alatt írásban is megjelenik a leltár.

Nincs elég hely, mégsem törlődik semmi: egymásra rakódnak a szavak, egyre sűrűbb, feketébb masszát, azaz képet alkotva. A másik projekt képei újabb réteget hordanak fel az előzőkre a képernyő alsó felén, s ha netán újraindítanánk az elsőt, az sem törölné el nyomtalanul a másodikat, csupán rárakódna, ahogy különböző kultúrák rétegeket képeznek egymáson térben és időben.

Az ENGAGED 3. száma friss, izgalmas anyag. Mégis elgondolkodtató, hogy a publikálásban könnyebben elfogadjuk a technika újdonságait, mint a fogyasztói társadalom hétköznapi kellékeit: a pólón publikált számhoz képest a CD-ROM már-már konvencionálisnak tűnik. Vajon a fluxus-művészek készítettek-e volna CD-t, ha lehetőségük nyílik rá?

(Ivacs Ágnes)