(részlet)
A művészi szabadság mint a fogyasztható banalitás mutatkozik meg az örömök TÓTális állapotában. Oly örömökében, amelyek apróságokra vonatkoznak, amelyek kiélése nem ütközik akadályokba, szinte teljességgel a művész választásától függ, külső irányítása szinte lehetetlen. Az örömök formáiban a választások, a lehetőségek tükröződnek, és az a naív gondolkodás, amely az örömöknek szüntelenül új tárgyat keres. Ezáltal tartja a kapcsolatot a "képzőművészettel", mert ez a tárgykeresése, a gesztusok színtereinek kiválasztása "művészi" és nem morális. Nem is mérhető kultúránk hasonló töltésű morális világképeihez, hiszen itt gesztusok és ötletek jelennek meg közlésekben, kijelentésekben elbeszélve, szerzőjüket pedig az a hit táplálja, hogy állításainak hangját a környezet, a művészeti kontextus felerősíti, gesztusát művészi értékké növeli.
(Művészet,1980 május, 43.o.)
Tót Endre első járda-tábláját felavatja: Sinkovits Péter [videó]