Győrfi Gábor
Sejtautomaták
1999., 70 x 100 x 30 cm; preparált számítógép,
selyempapír
"Ismert jelenség, hogy egyes biológiai modellek steril körülmények között működésképtelenek. Ilyenkor bevett megoldás, hogy a rendszerbe a kutatók véletlen elemeket, "egy kis zajt" kevernek. Vajon mi lehet ez a rejtélyes zaj? Mi okozhatja, hogy a véletlen hibák életet tudnak lehelni ezekbe a modellekbe? Munkám – ami egy hosszabb sorozat első darabja – ezt a problémakört járja körül. Kísérleti példánynak klasszikus modellt választottam. A Naumann-féle sejtautomaták populációs modellek és igazából nem is nevezhetőek biológiai modellnek, sokkal inkább valamiféle "modell modellnek"; amolyan populációs játékok. A néhány ügyesen megválasztott szabály eredményeként viszonylag sok generáción keresztül maradnak mozgásban, de bizonyos idő elteltével szinte minden esetben megmerevednek, fejlődésük megáll. A munkámba beépített sejtautomatát a látogató közelsége ébresztheti fel csipkerózsika álmából, a néző jelenléte okozza azt a zajt, ami a rendszert mozgásba lendíti.
Az általam használt sejtautomata szabályait John Conway dolgozta ki. és "élet játék"-nak nevezte el. Szabályai a következők: az élettér egy négyzetháló. Minden cellában egy sejt élhet. Minden sejtet nyolc szomszédos cella vesz körül. Ha egy generációban egy sejtnek kettő vagy három élő szomszédja van, akkor a sejt élni fog a következő generációban is, minden más esetben egy sejt kihal. Ha egy üres cellának pontosan három élő sejt van a szomszédjában, akkor ott új sejt születik."
Győrfi Gábor más lapon: Belső képek, 1995, Komputer-installáció videóvetítéssel
[intermédia] [induktor] [induktor3] [csomópont] [lapozás]