Frederic J. Schwartz: Katedrálisok és cipők: Wölfflin és Adorno stílus-fogalmai
(New German Critique – 76. szám, 1999 Tél)
[...]
A stílus művészettörténeti fogalmát talán Heinrich Wölfflin ragadja meg legjobban híres posztulátumában, mely szerint a gótika lényege ugyanolyan könnyen bemutatható az akkor viselt cipőkön, mint a legnagyobb katedrálison. Ma Wölfflin legismertebb műve a „Művészettörténet alapelvei” (1915), melyben olyan a priori formai kategóriákat vezetett be, hogy a műalkotásokkal foglalkozó tanulmány tudományként hatott. Mindamellett, majdnem három évtizeddel korábban jelent meg az összehasonlítási alap, az 1886-os Előszó az építészet pszichológiájához c. mű; ez Wölfflin doktori disszertációja volt, melyben igen pontosan megjelöli a cipőkkel kapcsolatos forrásokat. A legegyszerűbb szinten a stílus egy közös formai nevező jelenléte egy időszak vizuális termésében. Ám ha Wölfflin gótikus cipőkről írott tanulmányát olvassuk, néhány elég sajátos idealista feltevést találunk, melyekben tetten érhető korai stílus-fogalma. Először is, Wölfflin leszögezi, hogy a formák nem redukálhatók részterületekké, úgymint a rendeltetés, az anyag, vagy a technika kérdésköre (hogy néhány azóta használt, Gottfried Semper munkájából származó kategóriát említsünk), ellenben olyan szándékot fejez ki, amelynek megnyilvánulása az anyag lehetőségeivel gyakran teljesen ellentétes.
[...]
De azt hiszem, Wölfflin stílus-fogalmának első megjelenésekor, a gótikus cipőkről szóló értekezésében látható legjobban, hogy hogyan kísérte a divat a stílust. Ma már mindenképpen alapos gyanúval kell kezelnünk a Wölfflin féle gótikus stílusértelmezést, melyben egy egész kultúrát egyesít vizuálisan, a cipőtől a katedrálisig. Ma úgy gondoljuk, hogy ez a stílusértelmezés ugyanúgy összefonódott a századforduló kapitalizmusával, mint a távoli történelmi múlttal, feltehetjük tehát a kérdést, vajon mennyi az eredetiség Wölfflin cipőiben. Ha alaposan szemügyre vesszük Wölfflin korai írását, lelkiismeretesen lábjegyzetelt disszertációját, választ kapunk kérdésünkre. A válasz pedig valószínűleg az, hogy valójában igen kevéssé eredeti az ötlet. Visszatérvén Wölfflin forrásához, Hermann Weiss Kostümkunde c. művéhez, megerősíthetjük amit a fiatal művészettörténész ír, hogy a cipő a XII. században jelent meg. Mégis, amit Wölfflin elmulaszt megjegyezni, az az, hogy – a fejezet szerint, amit olvasott – a cipő a XII. század végén jelent meg és majdnem ilyen gyorsan el is tűnt. Weiss jellemzése a kérdéses cipőről valójában igen egyértelmű: csupán egy furcsa és múló „divat” volt – írja.
(Fordította: Szikra Ágnes)