Takács
György (“Fata
Morgana”) installációja egy rendetlen, sötét
és szűk pincehelységbe vonja a nézőt,
ahol két diavetítő képének statikus,
illetve változó képével szembesül. Az
alacsony mennyezet alatt rácsos kis fény-ablak sejteti a
mélyet, alul, a sarokban pedig egy női láb szögletes,
fázisképekben rögzített mozdulatai érzelmet
közvetítenek: a pince magányába zárt
alak dacosan rugdossa a falat. Ez az installáció
Takács Gyuri vetített formában megfogalmazott szituatív
festészetének első kísérlete.
The installation titled (“Fata Morgana”) by György Takács takes the viewer into a messy, dark and confined cellar, where he or she will find a static and a changing image each coming from a different projector. One shows a small light window with bars creating the feeling of depth down there, and the other one is projected in the corner – the movements of a woman’s feet recorded in film frames – conveying emotion: a figure locked up in the solitude of the cellar is kicking a wall. This installation is the first attempt made by Gyuri Takács to render his situative painting using film projection.