MUNKA ALATT

Kosuth pl. arról ír, hogy a művészet épp a kultúra - bizonyos értelemben vett - "filozófiátlanítására" való, ugyanakkor sajátos képessége, hogy azokon a pontokon tud "beszélni", ahol minden egyéb rendszer csődöt mond, legfeljebb a "semmiről", a "vákuumról", "ürességről" fecseg, vagyis képes kimondani a "kimondhatatlant". Kosuthnál egyébként Wittgenstein ismerete eléggé nyilvánvaló, s a művészet feladatát, funkcióját illetően mások is jutottak hasonló következtetésre.

A tautológikus kijelentés legegyszerűbb formai megjelenése az X=X, azaz "Vagyok aki Vagyok", vagy Kosuth munkái (1+3 óra, szék stb.). Értelmezése általában: logikai hiba, nem mond "semmit", érthetetlen, fölösleges. Jelen esetben arra a tulajdonságra hívom föl a figyelmet, hogy "egytényezős", ugyanakkor képes önmagát önmagával "szaporítani" (saját magát saját magával azonosnak, egyenlőnek állítani, igazolni). Olyan formula, ami önmagán kívül másra nem vonatkozik, de egy pici "eltérés" is elég ahhoz, hogy "megállíthatatlan" - végtelenbe tartó - folyamat (végtelen regresszus) induljon belőle.