A Magyar Avantgárd Művészet Múzeuma körlevelére az alábbiakat tudom válaszolni:
Magyarországon avantgarde művészet nincsen, föltehetően nem is volt soha. Mindazok a művészi eredmények, amelyeket a köztudat „avantgárd”-nak nevez, teljességgel nélkülözik az avantgarde tulajdonságait. Néhányat ideírok: az avantgarde elsősorban mozgalom és nem alkotás /ellenpárja a mozgalmát vesztett produkció, a konzervativizmus/; szinte szükségszerűen efemer és időszakos, nem a művészi személyiséghez, hanem a művészeti helyzethez kapcsolódik; idegen tőle minden esztétizáló megfontolás /idegen tőle minden megfontolás/, mérték; nem keresi a kapcsolatot /más kortárs vagy régebbi eredményekkel/, igazolása önmagában van. Ezzel szemben a hazai művészeti progresszió állandóan külső vagy itthoni impulzusokra támaszkodik, és mindig monumentum jellegű.
Egy dolog miatt tűnhet mégis ez a művészet avantgarde-nak: épp az avantgarde hiánya miatt kénytelenek ui. az önmagukat valóban vállaló művészek állandó harcot vívni a parlagi maradisággal /mert valódi konzervativizmus éppúgy nincs/. Olyan küzdelmet, melyet organikusabb kultúrájú országokban az avantgarde művészei vívnak. Ez azonban nem művészeti kérdés. Így legföljebb egy etikai avantgarde-ról beszélhetnénk, ha ennek a kifejezésnek volna értelme.