(jegyzetek)
A fordítás alapjául szolgáló szöveg forrása:
Higgins, Dick, Postmodern Performance: Some Criteria and Common Points, in Performance by Artists, szerkesztette A. A. Bronson & Peggy Gale, Art Metropole, Toronto, 1979, 176-182.
Életrajz:
Higgins, Dick (1938-1998) - angol születésű amerikai (USA) művész, zenész, performer, költő, képzőművész, kiadó. A New School of Social Researchön 1958-1959-ben John Cage tanítványa volt, itt ismerkedett meg George Brecht-tel, Al Hansennel, Allan Kaprow-val, Jackson MacLow-val, és Richard Maxfielddel, aki elektronikus zenével foglalkozott és akivel közösen készítette el első elektronikus operáját. Al Hansennel és másokkal megalapította a New York City Audio-Visual Groupot, közreműködött Kaprow első happeningjében. 1961-től részt vett a Maciunas által saját AG Galériájában megrendezett zenei koncerteken (Musiqua Antiqua et Nova), majd 1961-1962-ben Európában a neo-dada jegyében szervezett zenei és fluxus-rendezvényeken. A zene mellett költészettel, filmmel, színházzal is foglalkozott, zenei és színházi darabjaihoz készített grafikai lejegyzéseit Graphisnak és non-playeknek nevezte. 1964-ben a Something Else Press, majd 1972-ben Unpublished Editions (1978-tól Printed Editions) névvel kiadót alapított, és számos uxus és kísérleti művészeti szöveget, partitúrát, verset stb. publikált. 1965-ben írta Intermedia című esszéjét, amely kezdetben saját tevékenysége elméleti megalapozása volt, s amelyben az intermédia terminust a két vagy több hagyományos művészeti ág, műfaj vagy médium közötti köztes műalkotásokra alkalmazta. Magyarországon 1993-ban volt Alison Knowles-zal közös bemutatója az Artpool Művészetkutató Központban, valamint felépett és Szkárosi Endrével beszélgetett az Írók Szövetsége Székházában. Magyarul: A posztmodern performance jellegzetességei és általános ismérvei, Új Symposion, 1985/8, 4-5 (fordította Zanin Csilla, a jelen kötetben közölt fordítás az eredeti szöveg újrafordítása); szövegek, VOLT, 1993. április-május, 80-81; Néhány gondolat az intermédia-költészetről (részletek); Intermédia, in Hangköltészet, szöveggyűjtemény, válogatta és szerkesztette Szkárosi Endre, Artpool, Budapest, 1994, 30-31; Miért Gertrude Stein, Enigma, 1995/1, 27-31., 196-204.186-188; Poipoi, Artpool-Műcsarnok, Bp., 1998.190-194.
A tanulmányban előforduló nevek abc-sorrendben:
Art & Language - négy angol művész, Terry Atkinson (1939), David Bainbridge (1941), Michael Baldwin (1945) és Harold Hurrell (1940) által 1968-ban alapított művészcsoport, amely a művészet fogalmi aspektusaival, a művészet és a nyelv összefüggéseivel foglalkozik. Az Art-Language folyóirat első száma, amelynek az alcíme Journal of Conceptual Art, 1969-ben jelent meg. Joseph Kosuth lett a folyóirat amerikai főszerkesztője. 1970-1971-ben a New York-i Society for Theoretical Art & Analysis (Elméleti Művészet és Analízis Társasága) tagjai, Ian Burn (1939) és Mel Ramsden (1944) kapcsolódott be a csoport munkájába, 1975-ben pedig már hozzávetőleg harminc művész állt kapcsolatban az Art & Language-dzsel.
Ashbery, John (1927) - amerikai költő, színműíró és kritikus. Magyarul három vers, in A létezés hálói. Amerikai költők versei Kodolányi Gyula műfordításában, Európa, Bp., 1990, 122-123.
Barthes, Roland (1915-1980) - francia gondolkodó, 1960 óta egyetemi tanár. A hatvanas években a strukturalizmus egyik legfontosabb képviselője volt, szociológiai, szemiológiai kérdésekkel foglalkozott, a kultúra egyes jelenségeit mint a jelentésképződés és változás folyamatait vizsgálta. Nyelvközpontú jelelméletének szövegközpontú irodalomelmélete felel meg: nagyhatású írásaiban aszerző, a mű, és az értelmező funkcióját egyaránt érintő problémákat tárgyal. Számos tudományterületet befolyásol újszerű látásmódjával, miközben ő maga fokozatosan kivonulni igyekszik a tudományos diskurzusból. Magyarul önálló kötetei: Válogatott írások, válogatta és az utószót írta Kelemen János, Európa, Bp., 1976; Mitológiák, Európa, Bp., 1983; Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról, Európa, Bp., 1985; A szöveg öröme. Irodalomelméleti írások, Osiris, Bp., 1996; Beszédtöredékek a szerelemről, Atlantisz, Bp., 1997; S/Z, Osiris, Bp., 1997; A divat mint rendszer, Helikon, Bp., 1999.
Beckett, Samuel (1906-1989) - ír származású, angol és francia nyelvű író, drámaíró, az abszurd dráma egyik megteremtője. Magyarul több regénye, novellája, drámája, verse és tanulmánya jelent meg. Önálló kötetben Drámák, Európa, Bp., 1970; Murphy, Magvető, Bp., 1972; Molloy - Malone meghal - A megnevezhetetlen, Magvető, Bp., 1987; Proust, Európa, Bp., 1988; Előre vaknyugatnak, Európa, Bp., 1989; Mercier és Camier, Holnap, Bp., 1993; Versek, Orpheusz-Új Mandátum, Bp., 1996; Elentheria (dráma), Új Mandátum, Bp., 1997; Összes drámái, Európa, Bp., 1998.
Beethoven, Ludwig van (1770-1827) - német zeneszerző.
Berlioz, Hector (1803-1869) - francia romantikus zeneszerző.
Black Mountain School (1933-1957) - bölcsészeti és művészeti főiskola Észak-Karolinában (USA). John Dewey organikus pragmatizmusa és a Bauhaus modernizmusa alakította ki a harmincas években, a háború után az ötvenes évek új amerikai művészetének bölcsője lett. A tanárok között olyan művészeket találunk, mint Joseph Albers, Walter Gropius, Xanti Schawinsky, Ossip Zadkine, Willem de Kooning, Robert Motherwell, John Cage, David Tudor és Merce Cunningham. Sok művészt és gondolkodót Charles Olson hívott meg, így jött létre az újabb amerikai költészet legfontosabb, nagy hatású szellemi műhelye, a Black Mountain költőcsoport is, amely döntő bátorítást adott a hatvanas években induló úgynevezett beat-nemzedéknek.
Brecht, George (1924) - amerikai művész, eredeti foglalkozása kémikus. 1958-1959-ben részt vett John Cage kurzusain a New School for Social Researchön. Bob Wattsszal, Dick Higginsszel, majd George Maciunasszal való találkozása után a fluxus aktív résztvevője és egyik legfontosabb alakja lett. Az "event" műfaja az ő nevéhez kötődik, 1963-ban adta ki a Water Yamot, kártyákra írt eseménydarabjainak gyűjteményét egy dobozban. Robert Filliouval közösen alapították meg a La cédille qui sourit (A mosolygó cédille) elnevezésű galériát Villefranche-sur-Merben, a négykezes "permanens teremtés" műhelyét. 1972 óta Kölnben él. Magyarul Irmeline Lebeer, Interjú George Brechttel, in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995.
Bremer, Claus (1924) - német író, fordító, dramaturg. 1945-1949 között filológiát, filozófiát, irodalom- és művészettörténetet tanult a freiburgi egyetemen, miközben rendezőasszisztensként dolgozott. 1947-1949-ben színészetet tanult. 1952-től Darmstadtban rendező és dramaturg, ahatvanas-hetvenes években pedig számos más németországi és külföldi színházban dolgozott. 1948-1954 között Rainer M. Gerhardttal közösen adták ki az Internationale revue für moderne dichtung: fragmente című folyóiratot, amelyben első montázskölteményei is megjelentek. Verseivel akonkrét költészeti törekvésekhez kapcsolódott. 1957-1959-ben munkatársa volt a Daniel Spoerri által kiadott irodalmi folyóiratnak, a materialnak, 1956-1961 között a Neues Forum című darmstadti színházi és művészeti folyóiratot szerkeszti. Gedichten in Tabellenformen (Táblázatos költemények) című kötetében költészeti partitúrákat (Dichtpartituren) tett közzé, amelyek realizálása az olvasóra volt bízva. 1964-ben akcióelőadást tartott Wolf Vostell In Ulm, um Ulm und um Ulm herum című happeningjéről.
Cage, John (1912-1992) - amerikai (USA) avantgarde zeneszerző. A harmincas évek első felében többek között Arnold Schönbergnél tanult. 1936-1938 között Seattle-ben tanított, s ekkor kezdett együtt dolgozni a táncos és koreográfus Merce Cunninghammel. 1939-től kísérletezett "preparált zongorával", magnóval és rádióval a hagyományos európai zene keretein való túllépés érdekében. A negyvenes években a zen-buddhizmus és más keleti filozófiák hatására alakította ki felfogását, miszerint minden hang potenciálisan zenei, s a zene a természeti folyamat része. Ennek a jegyében értelmeződnek alkotói módszerei: indeterminizmus a hangszerek, az előadók száma, a hangok hosszúsága tekintetében, a véletlen elven alapuló szerkesztés, a zeneszerző személyiségének kiiktatása. 1956-1958 között a New York-i New School of Social Researchön kísérleti zeneszerzést tanított, számos tanítványa később a fluxus tagja lett. Magyarul Meg kell teremteni a szóbeli kommunikáció új formáját (Interjú), Két jegyzet a táncról, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 408-414; Nam June Paik: Napló, in Videóművészet, szerkesztette Bán András és Beke László, Népművelési Intézet, Bp., é. n., 109; A csend, válogatta Wilhelm András, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994; A zene jövője - credo; A csend lényegéről; Silent environment, in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995.
Corner, Philip (1933) - amerikai (USA) zeneszerző. 1955-1957-ben zenefilozófiát tanult Párizsban. Katonaként szolgált Koreában, az ország kultúrája és azen mély benyomást tett rá. 1961-ben részt vett a La Monte Young által rendezett akciókban Yoko Ono lakásán, amelyek a fluxus előzményének számítanak. Dick Higginsszel közösen maga is szervezett uxus-művészek részvételével rendezvényeket, számos tánc- és színházi előadásban, happeningben működött közre. Meditatív, kontemplatív zenével foglalkozik, természeti tárgyakból készít hangszereket, kalligrafikus uxus-partitúrákat ad ki.
Csajkovszkij, Pjotr (1840-1893) - orosz romantikus zeneszerző.
Derrida, Jacques (1930) - francia filozófus, akinek nevével elsősorban az általa kidolgozott poszt- vagy neo-strukturalistának is nevezett kritikai gyakorlat, adekonsrukció kapcsolódik össze. A filozófiai szövegekre mint szövegekre és nem mint gondolati tartalmak közvetítőire koncentrálva, azok belső ellentmondásaira, metafizikai előfeltevéseire mutat rá. A nyugati metafizika kritikája mellett az írás és a beszéd, a filozófiai és az irodalmi szövegek összefüggéseivel foglalkozik, illetve az elfogadott és késznek vett gondolatok újragondolására, újraolvasására biztat. Budapesten 1992-ben járt. Magyarul önálló kötetei: Grammatológia, első rész, transzformálta Molnár Miklós, Életünk-Magyar Műhely, 1991; Minden dolgok vége, Századvég-Gondolat, Bp., 1993; Esszé a névről, Jelenkor, Pécs, 1993; A szellemről. Heidegger és a kérdés, Osiris, Bp., 1995; Marx kísértetei az adósállam, a gyász munkája és az új Internacionálé, Jelenkor, Pécs, 1995; Ki az anya, Jelenkor, Pécs, 1997; A másik egynyelvűsége avagy Az eredethipotézis, Jelenkor, Pécs, 1997; Napló, Paul de Mannak ajánlva, Jószöveg Műhely, Bp., 1998; A disszimináció, Jelenkor, Pécs, 1998.
Federman, Raymond (1928) - amerikai író, költő, kritikus és fordító. Franciaországból 1947-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol doktori fokozatot szerzett francia irodalomból a Kaliforniai Egyetemen (Los Angeles). A surfiction stílus megalapítójának számít, több díjat kapott elbeszélő prózai műveiért.
Filliou, Robert (1926-1988) - francia művész. 1947-ben az USA-ba utazott, ahol közgazdaságtant tanult, 1951-ben francia-amerikai állampolgár lett. Három évet Koreában töltött, részt vett a gazdasági újjáépítésben, majd 1954-1959 között Egyiptomban, Spanyolországban és Dániában élt. 1959-ben visszatért Franciaországba, nemzetiségére nézve költőnek, foglalkozására nézve franciának vallva magát. 1960-tól foglalkozott művészettel, amelyet a társadalom, a világ és a világmindenség részének tekintett, 1962-ben lett a fluxus tagja. Tevékenységét pár alapvető gondolat köré szervezte, amelyek közül a legfontosabbak a permanens alkotás, az örök hálózat, az eredet keresése és a poétikai ökonómia. 1985-ben egy tibeti buddhista kommunába vonult vissza három évre, három hónapra és három napra, és ez alatt érte a halál. Magyarországon 1976-ban járt, amikor Joachim Pfeuferrel közösen elkészítette a permanens alkotás gondolatán alapuló Poipoidrom elnevezésű közös projektjük egyik reális téridejű változatát az FMK-ban, amelynek rekonstrukcióját 1998-ban mutatta be az Artpool Művészetkutató Központ a P60 Galériában. Magyarul két szövege, in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995,
Genet, Jean (1910-1986) - francia író, költő, drámaíró. A lelencgyerekből bűnözővé vált és a börtönben írni kezdő Genet-nek szélesebb körű irodalmi hírnevet Jean-Paul Sartre szerzett Genet 1951-ben megjelent összes műveihez írt tanulmányával. Az 1950-es évektől egyrészt tovább is excentrikus, visszavonult életet élt, másrészt politizált és kizárólag drámákat írt. Ezek közül Azerkélyt 1980-ban a Stúdió K társulat mutatta be Budapesten, az egyes jeleneteket szinkronban előadó dramaturgiával és a nézőket a játék terébe bevonó szcenikával, amelyek révén az előadás egy happening struktúrájához közelített. Magyarul Drámák, Európa, Bp., 1986; A tolvaj naplója, Holnap Kiadó, Bp., 1992; Ami egy szabályos fecnikbe tépett és a klotyóba dobott Rembrandtból megmarad, Átváltozások, 2(1994), 3-8; Hogyan játszuk a Cselédeket?, in Színházi antológia. XX. század, válogatta és szerkesztette Jákfalvi Magdolna, Gondolatok a színházról 1., Balassi Kiadó, Bp., 2000, 148-149.
Harrison, Helen Meyer (1929) és Newton (1932) - amerikai (USA) alkotópáros, akik ökológiai kérdésekkel foglalkoznak, és új javaslatokkal állnak elő környezeti problémák megoldására. A szociológus Helen, illetve a technológiai kérdések iránt érdeklődő művész, Newton a hetvenes évek elejétől dolgoznak együtt, más építészekkel, mérnökökkel, művészekkel közösen. Egyes környezeti problémákat elemző, tág körű kutatási anyagukat installációk formájában mutatják be, amelyekhez performance-szerű felolvasások kapcsolódnak. Jelenleg a Kalifornia Egyetem (San Diego) Vizuális Művészetek Tanszékének nyugalmazott tanárai, ahol 1969-től 1993-ig tanítottak. 2000 márciusában a budapesti Közép-Európa Egyetemen tartottak előadást European Concept of Eco-corridors and Danube Purification című munkájukról.
Harrison, Lannie - táncos Meredith Monk The House társulatában.
Hendricks, Geoffrey (1931) - amerikai (USA) művész, tanár. Az 1950-es években került kapcsolatba Bob Wattsszal, George Brechttel és Allan Kaprow-val. Számos uxus-rendezvény szervezésében vett részt 1970-1971-ben, uxus-dobozokat, könyveket, ruhákat publikált. 1965 óta fő motívuma a fehér felhős, kék ég, amelyet a legkülönbözőbb hordozókra fest rá. Magyarországon 1993-ban volt kiállítása Sky Boots (Égi cipők) címmel a Galéria '56-ban, ugyanakkor performance-a az Artpool Művészetkutató Központban.
Ives, Charles (1874-1954) - amerikai zeneszerző, aki transzcendentális filozófiai indíttatásból nagyfokú személyes kifejezésre törekedett a zenében. A korabeli Amerikában és részben Európában is egyedülálló új technikákkal kísérletezett (atonalitás, szabad ritmus, hangszerek szokatlan kombinációja, nagyfokú szabadság hagyása az előadónak stb.), amelyekhez a legnagyobb ösztönzést apjától, egy katonazenekar vezetőjétől kapta, aki szerint a zenében nincsenek szabályok, és a hangok teljes világa szabadon felhasználható. Ives 1899-ben fejezte be zenei tanulmányait a Yale Egyetemen, majd 1907-ben New Yorkban biztosítási ügynökséget nyitott. Ettől kezdve 1930-ig, amikor egészségi problémák miatt abbahagyta a munkát, idejét munkája és a komponálás között osztotta meg.
Joyce, James (1882-1941) - ír származású író, költő, a 20. századi irodalom egyik legnagyobb hatású alakja. 1904-ben Triesztben, majd Zürichben, végül Párizsban telepedett le. Az 1914-1922 között írt, az Odüsszeia felépítéséhez hasonló szerkezetű Ulysses egyetlen nap történéseit foglalja magában. A szereplők belső tudat- és gondolatfolyamainak áramlása, szabad asszociációk, szubjektív időstruktúra és bonyolult jelentésű utalások jellemzik e művet, amely a korabeli pszichológia és filozófia felfogásával egyező módon közelíti meg és közvetíti az emberi tudatállapotokat és az azok révén létrejövő képet a valóságról. Magyarul Kamarazene, Európa, Bp., 1958; Dublini emberek, Európa, Bp., 1959. Javított kiadás: Orpheusz, Bp., 2000; Ulysses, Európa, Bp., 1974; Ifjúkori önarckép, Magvető, Bp., 1958; Finnegan ébredése (részletek), Holnap, Bp., 1992.
Kagel, Mauricio (1931) - argentin származású zeneszerző és karmester. Buenos Airesben zenét, irodalmat (J. L. Borgesnél) és filozófiát tanul az egyetemen. 1957-ben Kölnbe költözött, ahol 1961-ben megalapította a Kölner Ensemble für Neue Musikot. 1960 és 1974 között a darmstadti nyári kurzusokon tanított. 1974 óta a kölni Staatliche Hochschulén az instrumentális színházi tanszéket vezeti. Magyarul Pas de cinq. Mozgójelenet öt színészre, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 424-426.
Knowles, Alison (1933) - amerikai (USA) képző- és performance-művész, költő. 1962-től részt vett a fluxus fellépésein, körútjain. 1993 áprilisában Dick Higginsszel volt közös bemutatója az Artpool Művészetkutató Központban. Magyarul Ház porból, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 390-392.
Koch, Kenneth (1925) - amerikai (USA) költő, drámaíró. Egyike a New York School alapítóinak. Műveinek stílusát az absztrakt expresszionizmussal rokonítják, "kitekintéssel a beat-mozgalom felé". Dzsesszkísérettel adja elő verseit.
Kostelanetz, Richard (1940) - amerikai (USA) kritikus, író és művész, számos antológia szerkesztője. Érdeklődése az irodalom, a zene, a képző- és a előadóművészetek területén az új művészetre és az "újító" művészekre - John Cage, Moholy-Nagy László, Charles Ives, Gertrude Stein, Merce Cunningham, Robert Wilson - terjedt ki. 1968-ban jelent meg The Theatre of Mixed Means. An Introduction to Happenings. Kinetic Environments, and Other Mixed-Means Performances című könyve. A "poliművész" kifejezést elsősorban Moholy-Nagy Lászlóval kapcsolatban használta több tanulmányában. Alkotóként vizuális költészettel, videóval, filmmel, fotográfiával, zenével, hologrammal foglalkozott.
Kutter, Markus (1925) - svájci irodalomtörténész, író. Bázelben lakik, több regényt, tévéjátékot és történelmi esszét írt.
Lyotard, Jean-François (1925) - francia filozófus. Az 1950-1960-as években marxista elkötelezettségű Lyotard részt vett az 1968-as eseményekben, a hetvenes évek végére azonban az egyetemesség igényével fellépő formális marxizmusból kiábrándult. Ekkor, 1979-ben jelent meg A poszmodern állapot című könyve, amelyben a 18. század végétől a modernizmusra jellemző nagy narratívák (elbeszélések) hitelét vesztettségét fejti ki. Ezek alternatívája egy olyan sokszínű világ, amelyben az egymásnak alá nem rendelhető "nyelvjátékok" szabadon érvényesülnek. A későbbiekben a művészet szerepét éppen a létformák sokféleségének biztosításában látta. Magyarul Mi a posztmodern?, Nagyvilág, 1988/3, 419-426; A posztmodern állapot; Összekülönbözés; A fenségesről; A Terror és a Fenséges, in A posztmodern, a bevezető tanulmányt írta és a szemelvényeket válogatta Pethő Bertalan, Gondolat, Bp., 1992, 226-238, 291-300; A posztmodern állapot és egyéb írások, in A posztmodern állapot, Jürgen Habermas, Jean-François Lyotard, Richard Rorty tanulmányai, Századvég, Bp., 1993; A fenséges és az avantgárd, Enigma, 1995/2, 49-61; Anima minima, "Előszó a Posztmodern állapot fordításához", in Poszt-posztmodern. A kilencvenes évek, válogatta és szerkesztette Pethő Bertalan, Platon, Bp., 1997, 267-274, 413-414; Apátia az elméletben, in Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szöveggyűjtemény, szerkesztette Bókay Antal és Erős Ferenc, Filum, Bp., 1998, 264-273.
McLuhan, Marshall (1911-1980) - kanadai kommunikáció-teoretikus, akinek aforizmája "a médium az üzenet" összegezi nézeteit a televízió, a kompjúter és más elektronikus információs eszközök lehetséges befolyásáról a gondolkodás alakulására a szociológiában, a művészetben, atudományban, vagy a vallásban. Véleménye szerint a nyomtatott könyv eltűnésre van ítéltve. 1946-tól haláláig a torontói egyetemen tanított, ahol 1963 óta az általa alapított Centre for Cultur and Technology (Kulturális és Technológiai Központ) igazgatója volt. McLuhan "cool" (hűvös, hideg) és "hot" (forró) médiumok között tett különbséget (lásd erről magyarul bővebben Vége a Gutenberg-galaxisnak?, válogatta és szerkesztette Halász László, Pro és kontra, Gondolat, Bp., 1985). Magyarul Nyilvánosház falak nélkül, Fotóművészet, 1972/2; Televízió a félénk óriás, in Szecskő Tamás, A televíziós jelenség, Gondolat, Bp., 1976, 73-102; Az új művészi forma maga a média (részlet), A média az üzenet (részlet), in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 138-141; Biennálé - szeminárium a videóról (Velence 1977), in Videóművészet, szerkesztette Bán András és Beke László, Népművelési Intézet, Bp., é. n., 10-23; A mozi, in Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény, II. rész (Film), szerkesztette Bujdosó Dezső, kézirat, ELTE BTK-Tankönyvkiadó, Bp., 1981, 142-151.
Monk, Meredith (1942) - amerikai (USA) táncos, énekes, koreográfus, zeneszerző, az úgynevezett kiterjesztett vokális technika úttörője. 1964-ben a Sarah Lawrence College-ben végzett. 1968-ban megalapította a The House társulatot, amelynek kommunaszerűen együtt élő tagjaival "interdiszciplináris performance-okat" hozott létre, valamint 1978-ban a Meredith Monk and Vocal Ensemble-ot, amellyel saját vokális kompozícióit adta elő. A táncból, énekből, mozgásból és szöveg nélküli hangokból felépülő, egy-egy történet köré szerveződő művei az utóbbi harminc év legkiemelkedőbb előadóművészeti teljesítményének számítanak, munkásságát számos díjjal jutalmazták. Magyarországon 1994-ben lépett fel aPetőfi Csarnokban. A Songs from the Hill "dalfüzér" tíz, kíséret nélküli ének: "»afrikai« kántálás, ufó gyermekdal, a préri állatainak siratója, békaaltató, elképzelt ősi rítus, harci ballada, hegyi hívás, mesetündérdal, mocsárlidérc-dal - ilyesfélék sorakoznak egymás után" (Hajnóczy Csaba).
Moorman, Charlotte - amerikai (USA) csellista, aki avantgarde zenészek és művészek (Cage, Beuys, Yoko Ono, Stockhausen) darabjait adta elő. Elsősorban Nam June Paikkal dolgozott együtt. 1963-1980 között az évenként megrendezett New York-i avantgarde fesztivál szervezője, számos environment, performance, zenei akció, videómű szerzője. Edgard Varese "az új zene Jeanne d'Arc"-jának nevezi el. Magyarul Nam June Paikkal Videa, videótizmus, videológia, in Videóművészet, szerkesztette Bán András és Beke László, Népművelési Intézet, Bp., é. n., 98-102.
Kean, Edmund (1787-1833) - angol színész, aki elsősorban Shakespeare-darabokban nyújott alakításaival szerzett hírnevet. Idősebb Alexandre Dumas 1836-ban drámát írt róla, amelyet Jean-Paul Sartre dolgozott át 1953-ban (magyarul Kean, a színész, Európa, Bp., 1989).
Morrow, Charles (Charlie) - amerikai (USA) perfomance-művész. 1978-ban fellépett az Institution for Art and Resouces felkérésére Jean Dupuy, a francia származású, Amerikában letelepedő művész által New Yorkban szervezett, több napon át tartó performance-rendezvényen, amely egy Dupuy által épített fatoronyra korlátozta az előadók tevékenységét. Morrow két, kereplővel kísért tavaszi dalt, valamint álom-dalokat énekelt, amely utóbbiak esetében "az elme a belső vizuális képekre koncentrál, nem pedig a csupán hallott hangra".
Mozart, Wolfgang Amadeus (1756-1791) - osztrák zeneszerző.
New Critics (új kritikusok) - a New Criticism (új kritika) képviselői. A szűkebb értelemben vett New Criticism, az USA-ban a harmincas-negyvenes években kialakuló és uralkodó kritikai irányzat a művek formai, belső elemzésével foglalkozik.
Olson, Charles John (1910-1970) - amerikai (USA) költő, esszéíró. AWesley, a Yale és a Harvard Egyetemen folytatott tanulmányok és doktorálás után aktívan politizált. 1946-1948 között a börtönkórházban fogva tartott Ezra Pounddal állt intenzív kapcsolatban. 1949-ben jelent meg első verseskötete. 1948 őszétől Joseph Albers hívására került - kezdetben helyettes tanárként - a Black Mountain College-ba, amelynek 1951-tól állandó tanára, majd az iskola megszűntéig rektora volt. Híres tanulmánya, a Projective Vers (1950; magyarul A projektív vers, in Üvöltés. Vallomások a beat-nemzedékről, Európa, Budapest, 19823, 289-301) poétikai kiindulása lett az úgynevezett beat-nemzedéknek. Magyarul egy vers, in Somlyó György, Szélrózsa. Összegyűjtött versfordítások, Magvető, Bp., 1973, 2. k., 376; négy vers, in Szavak a szélbe. Mai amerikai költők (A háborús nemzedék). Antológia, válogatta, az utószót írta és a kötet költőit bemutatja Kodolányi Gyula, Európa, Bp., 1980, 27-45; Mert lesnek ránk a holtak (versek, fordította Kodolányi Gyula), Híd, 1982/2, 177-178; négy vers, in A létezés hálói. Amerikai költők versei Kodolányi Gyula műfordításában, Európa, Bp., 1990, 63-76.
Roche, Maurice (1924) - francia író, újságíró. Zenei tanulmányok után, 1951-ben lapot alapított Éléments címmel. A hatvanas évek közepétől jelennek meg regényei. Pousseur, Henri (1929) - belga zeneszerző, tanulmányait Liège-ben és Brüsszelben végezte. Az ötvenes években - Boulezhez, Stockhausenhez, és másokhoz, az úgynevezett darmstadti iskolához hasonlóan, ahol maga is tanított - szeriális zenével foglalkozott. 1954-ben a kölni, 1957-ben amilánói elektronikus stúdióban dolgozott, 1958-ban maga alapított egyet Brüsszelben. 1960-tól kezdve a szigorú szerialitás meghaladására törekedett és a harmonikus stílusok széles skáláját integrálta zenéjébe. 1970-ben, Egyesült Államok-beli oktatói tevékenység után, visszatért Belgiumba, és a liège-i konzervatórium zeneszerzéstanára, majd igazgatója lett.
Rothenberg, Jerome - (1931) - amerikai költő, műfordító, kiadó, az etnopoetika kifejezés megalkotója. Egyetemi tanulmányai után 1953 és 1955 között az amerikai hadsereg tagjaként Németországban állomásozott. Hazatérte után jelentek meg első fordításai németből, amelyeket 1959-ben a New Young German Poets kötet követett. 1956 és 1959 között doktorált a Colombia Egyetemen. 1958-ban megalapította Hawk's Well Press kiadót, majd 1959-ben a Poems from the floating World című folyóiratot, amelyben az e kötetben említett írók közül Jackson MacLow, Robert Duncan és Gary Snyder is publikált. A folyóiratot 1965-ben a David Antinnal közösen szerkesztett Some/Thing váltotta fel. Az 1960 óta számos egyetemen folytatott oktatói, valamint a több önálló kötettel is fémjelzett költői működése mellett a "primitív" és a modern költészet közötti összefüggéseket kutatta, s ennek eredményeként jelent meg 1968-ban a Technicians of the Sacred című, a primitív és archaikus költészetet egybegyűjtő antológia, énekek, képversek, hangköltemények, álmok és látomások, valamint rituális események leírásaival. Az elkövetkező években Rothenberg az amerikai indián költészet kutatásával és fordításával foglalkozott, és kifejlesztette az általa "totális fordításnak" nevezett módszert. 1972-ben Shaking the Pumpkin: Traditional Poetry of the Indian North Americas címmel jelentette meg második antológiáját, amely az indián költészet iránti érdeklődésének eredménye, akárcsak az Alcheringa című, 1970 és 1975 között Dennis Tedlockkal közösen szerkesztett, kifejezetten az etnopoetikának szentelt folyóirat. George Quashával 1974-ben publikálta az America a Prophecy című antológiát, amelyben az amerikai költészet kultúrákon átívelő múltjának és jelenének újrafogalmazására tett kísérletet. Ezzel párhuzamosan több kötete jelent meg a hetvenes évek első felében a lengyelországi zsidóság világát feldolgozó verseiből. 1978-ban Harris Lenowitz-cal és Charles Doriával közösen szerkesztette az A Big Jewish Book: Poems and Other Visions of the Jews from Tribal Times to the Present című könyvet, amelyben a zsidó költészet és a zsidó hagyomány misztikus és mágikus oldalának összefüggéseit hangsúlyozta. Legutolsó nagy antológiája, amelyben az etnopoetika fogalmának széles körű felvázolására törekedett Vicótól, Blake-től, Thoreau-tól és Tzarától kezdve a közelmúltbeli és kortárs költőkig (Olson, Eliade, Snyder stb.) bezárólag, a Diana Rothenberggel közösen szerkesztett Symposium of the Whole: A Range of Discource Toward an Ethnopoetics, amely 1983-ban jelent meg. Magyarul: három vers, in A létezés hálói. Amerikai költők versei Kodolányi Gyula műfordításában, Európa, Budapest, 1990, 131-132.
Schmidt, Arno (1914-1979) - német író, esszéista, fordító. A harmincas években matematikai tanulmányait politikai okok miatt kényszerűen megszakította, 1940 és 1945 között katona, majd angol hadifogoly volt. 1945 után kezdett írni. Elbeszéléseit, regényeit pesszimisztikus hangvétel, valamint az általa is fordított Joyce-ra jellemző komplex és bonyolult nyelvhasználat jellemzi. Főműve a Zettels Traum (1970), egy több mint ezeroldalas könyv, amely az egyes lapokon három hasábba írt különböző narrációkban egy 24 órás időtartam gondolatfolyamait adja vissza. Magyarul Túlságosan hasonlított, in King Kong gyermekei, Mai német elbeszélők, Szépirodalmi, Bp., 1983, 17-21.
Schönberg, Arnold (1874-1951) - osztrák származású zeneszerző. Bécsben és Berlinben felváltva élt és tanított, 1933-ban az USA-ba telepedett át, ahol Bostonban, majd Los Angeles-ben tanított. 1923-ben fogalmazta meg a dodekafónia, atizenkét fokú hangrend alapszabályait.
Sherman, Stuart - amerikai performance-művész. 1975 óta "kis előadásokkal" lép fel nyilvános helyeken, lakásokban és színházakban egyaránt, ugyanazzal a felszereléssel: asztalon bábukat, játékokat, tárgyakat mozgat és filozofikus vagy mulatságos történeteket ad elő. Egyfajta tárgyszínházról és intim elfoglaltságról van szó, amely azonban elméletileg számos ponton kapcsolódik a színház és a művészet megváltozott státusának és jellegének alapkérdéseihez.
Stein, Gertrude (1874-1946) - amerikai (USA) író, költő, kritikus. 1903-tól Párizsban élt, ahol a kortárs avantgarde képzőművészet gyűjtője és támogatója volt, majd lakása jelentős irodalmi szalonná vált. Íróként a korai modernizmus egyik legradikálisabb kísérletezője volt. Magyarul két vers, in Észak-amerikai költők antológiája, válogatta, szerkesztette, az előszót és az életrajzokat írta Vajda Miklós, Kozmosz Könyvek, 1966; Alice B. Toklas önéletrajza, Gondolat, Bp., 1974; Omlós gombok, Nappali Ház, 1989/2, 90-91; egy vers, in A létezés hálói. Amerikai költők versei Kodolányi Gyula műfordításában, Európa, Bp., 1990, 18-19; Cézanne, Lipchitz, Matisse, Picasso. Stanzák, Enigma, 1995/1, 14-20, 32-33; Az irodalom leírásai, Nappali Ház, 1995/1, 6-7; Hogyan íródik az írás, Mi a remekmű és miért van oly kevés belőle, in A filozófus az amerikai életben, szerkesztette Beck András, Tanulmány Kiadó-Pompeji, 1995, 105-120; hat írása, Nappali Ház, 1996/3, passim; Három élet, Magvető, Bp., 1997.
The Living Theater - avantgarde színházi társulat, amelyet Judith Malina (1926) és Julian Beck (1925) saját lakásukon alapítottak 1947-ben New Yorkban. Első jelentős sikerüket 1959-ben Jack Gelber The Connection (A kapcsolat, az első felvonás magyar fordítását lásd in Üvöltés. Vallomások a beat-nemzedékről, Európa, Budapest, 19823, 211-233) című darabjával érték el, amely 1961-es sikeres európai körútjuk repertoárján is szerepelt. New Yorkba való visszatérésük után előadásaikban a baloldali elkötelezettségű, anarchista elveket valló tagok nézetei kerültek előtérbe. 1963-ben adóhátralék miatt a két alapító tag rövid időre börtönbe került, és a színházat bezárták. 1964-ben atársulat "önkéntes emigrációba" vonult, és Európában folytatta működését - ott mutatták be többek között a Paradise Now-t -, majd 1970-ben több csoportra vált szét és megszűnt. Magyarul A Living Theatre. Levél Irwin Selbertől Julian Becknek és Judith Malinának, in A dráma művészete ma, válogatta, szerkesztette, előszó és bevezető Ungvári Tamás, Gondolat, Bp., 1974, 447-453; Julian Beck-Judith Malina, Interjú, Julian Beck, Tézisek a Paradise Now-hoz, A Living Theatre utolsó hivatalos közleménye: Az egérfogón kívül, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 214-219.
Villa, Emilio - 1924-ben vagy 1915-ben született Milánóban. Avantgarde költő, bioökológiával és szociálpolitikával foglalkozott. 1947-1949 között írta legjelentősebb verseit, amelyek Oramai (Immár) című kötetében jelentek meg.
Zukofsky Paul (1943) - amerikai (USA) hegedűművész.