(jegyzetek)
A fordítás alapjául szolgáló szöveg forrása:
Kaprow, Allan, Nontheatrical Performance (1976), in A. K., Essays on the Blurring of Art and Life, szerkesztette Jeff Kelley, University of California Press, Berkeley and San Francisco, 1993, 163-180.
Életrajz:
Kaprow, Allan (1927) - amerikai (USA) művész. 1945-1949 között a New York Egyetemen építészetet, 1947-1948-ban Hans Hofmann-nál festészetet, 1950-1952 között a Columbia Egyetemen Meyer Schapironál művészettörténetet, 1956-1958 között a New School of Social Researchön tanító John Cage osztályában komponálni tanult. Az ötvenes évek első felében absztrakt expreszszionista képeket festő és a későbbi tevékenységét is a festészetből, elsősorban Jackson Pollock örökségéből levezető Kaprow első önálló kiállítása 1953-ban volt a New York-i Hansa Galleryben. 1956-ban ugyanitt kollázsokat állított ki, amelyeket egy vászonba vágott lyukakon keresztül lehetett megszemlélni. Kaprow művészetfelfogására jelentős hatással volt az amerikai filozófus, John Dewey, aki az esztétikai élmény gyökerét a mindennapi tapasztalatban kereste, John Cage, aki az előadás "körülményeit", a "külső" hangokat a zenemű részévé tette, véletlen műveletek alkalmazásával minimálisra csökkentette az alkotó szerepét a mű létrejöttében, valamint Cage zen buddhizmuson alapuló művészetfelfogása, amelynek végső konzekvenciája, hogy bármi lehet zene és bárki művész. Kaprow 1959-ben tartotta meg első happeningjét 18 happening 6 részben címmel a New York-i Reuben Galleryben. A happening kifejezés tőle ered, e műfaj eredetéről, céljairól és technikájáról legjelentősebb írása 1966-ban látott napvilágot Assemblages,s Environments, and Happenings címmel, amelyet a Harry N. Abrams Kiadó adott ki New Yorkban (magyarul Assemblage, environmentek & happeningek, Artpool-Balassi-BAE Tartóshullám, Budapest, 1998). Több mint hatvanra tehető publikációinak száma, amelyekből egy válogatást tett közzé Jeff Kelley (Essays on the Blurring of Art and Life, University of California Press, 1993). Magyarul még: Nyilatkozat, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 314-316; Nyilatkozat,; Interjú Barbara Bermannal, in Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, jegyzet gyanánt, válogatta Tolvaly Ernő, szerkesztette Lengyel András, Tolvaly Ernő, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995, 88-94.
A tanulmányban előforduló nevek abc-sorrendben:
Brecht, George (1924) - amerikai művész, eredeti foglalkozása kémikus. 1958-1959-ben részt vett John Cage kurzusain a New School for Social Researchön. Bob Wattsszal, Dick Higginsszel, majd George Maciunasszal való találkozása után a Fluxus aktív résztvevője és egyik legfontosabb alakja lett. Az "event" műfaja az ő nevéhez kötődik, 1963-ban adta ki a Water Yamot, kártyákra írt eseménydarabjainak gyűjteményét egy dobozban. Robert Filliouval közösen alapították meg a La cédille qui sourit (A mosolygó cédille) elnevezésű galériát Villefranche-sur-Merben, a négykezes "permanens teremtés" műhelyét. 1972 óta Kölnben él. Magyarul Irmeline Lebeer, Interjú George Brechttel, in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995. 196-204.
Duchamp, Marcel (1887-1968) - francia születésű művész, 1915 óta az USA-ban él. A kubistákkal, a dadaistákkal és a szürrealistákkal is kapcsolatban állt, de művészete az egyes irányzatoktól és csoportosulásoktól független volt. Az általa kitalált ready-made műfaja; asaját személye (Rrose Sélavy) és művei (Nagy üveg) köré épített mítosz; műveinek spekulatív/gondolati jelentése és az idea, az elképzelés előtérbe helyezése aművészetben, valamint az úgynevezett művészeti élettől való távolságtartás Duchamp életművének azon aspektusai, amelyek mind a mai napig foglalkoztatják a művészeket. A szövegben az R. Mutt feliratú, Forrás címmen ismert piszoárra történik utalás, amelyet Duchamp 1917-ben a New York-i Society of Independent Artists (Független Művészek Társasága) zsűrimentes kiállítására küldött be, amelynek egyik alapító és igazgatósági tagja volt. A vezetőség azonban a művet kizsűrizte, így Duchamp lemondott vezetőségi posztjáról. Magyarul Apropo "Ready made", Rrose Sélavy, Férfiak tükör előtt, "Tartomány, melyen nem uralkodik az idő és a tér." J.J. Sweeney beszélget Marcel Duchamp-nal, Új Symposion, 1984/10, 27-31; A teremtő aktus, Létünk (Újvidék), 1985/2, 333-334; in Médiatörténeti szöveggyűjtemény, I, összeállította Peternák Miklós, Magyar Képzőművészeti Főiskola-Barabás Ilona Kft., Bp., 1994, 7, és in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995. 24-25; Az eltűnt idő mérnöke. Beszélgetések Pierre Cabanne-nal, Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1991; Apropó ready-made, Időtől és tértől független területek (Interjú J. J. Sweeney-vel), in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995.16-23; három írás, in Dadaizmus antológia, szerkesztette, jegyzeteket és utószót írta Beke László, Balassi Kiadó, Bp., 1998, 174-175, 177-181.
Vostell, Wolf (1932) - német grafikus és happening-művész. 1954-1958 között Párizsban élt és tanult. Itt talált rá a többjelentésű "décollage" (repülőgép felemelkedése, falragasz leszakítása, valaminek a szétesése stb.) kifejezésre; a dada hatására kidolgozta a dé-coll/age technikáját és jelentéskörét, amelyet kollázsok, montázsok, akciók, elektronikus environmentek és happeningek létrehozásában egyaránt érvényesített. 1962-ben került kapcsolatba Allan Kaprow-val és Georges Maciunasszal, az utóbbi révén bekapcsolódott a Fluxus nemzetközi tevékenységébe. Magyarul A happeningek kritériumai, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 321; négy írása, in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995, 176-183.
Wagner, Richard (1813-1883) - német zeneszerző. 1849-ben Das Kunstwerk der Zukunft (A jövő műalkotása) című írásában körvonalazta nagyhatású elképzelését a Gesamtkunstwerkről, a több művészeti ágat is egyesítő, "totális", összművészeti alkotásról. Magyarul Művészet és forradalom, Révai, Bp., 1914.
Wilson, Robert (1941) - amerikai (USA) színházi rendező, képzőművész. Színházi pályafutását gyerekszínészként kezdte, majd építészeti, belsőépítészeti és festészeti tanulmányok mellett szellemileg visszamaradott gyerekekkel, gyerekszínházzal, gesztuskutatással foglalkozott. Mindezen ismereteit és tapasztalatait önálló rendezéseiben is kamatoztatta, amelyekben a mozgás, a díszlet és a jelmez, a zene, a hang és a fény egységes hatására törekedett. 1962-ben telepedett le New Yorkban, ahol Merce Cunningham és Martha Graham volt nagy hatással rá. Neves progresszív táncosokkal, énekesekkel, zeneszerzőkkel dolgozott együtt Amerikában és Európában egyaránt (Meredith Monk, Philip Glass, Lucinda Childs, Keith Jarret, Laurie Anderson, Tom Waits, Lou Reed stb.). A hetvenes évek közepéről rendszeresen mutatja be képzőművészeti munkáit, térinstallációit önálló kiállításokon. Magyarul: Beszéd a Freud előtt, in Színházi antológia. XX. század, válogatta és szerkesztette Jákfalvi Magdolna. Gondolatok a színházról 1, Balassi Kiadó, Bp., 2000, 166-169.