Az Artpool Művészetkutató Központ stratégiája
anyagi nehézségeinek megoldására

Ezen írásban azt fogom vizsgálni, hogy az Artpool Művészetkutató Központ (továbbiakban AMK) jelenlegi anyagi nehézségei milyen formában és milyen összefüggésekben jelentek meg a sajtóban 2005 október eleje és november közepe között, illetve, hogy a sajtóbeli megjenésekből milyen következtetéseket lehet levonni a központ ezen témával kapcsolatos stratégiájára vonatkozóan.

A vizsgálathoz a következő témakörökre osztottam a vizsgált eseményeket és híradásokat:

• Az október 1–2-án megrendezett fesztivállal kapcsolatos, azt megelőző cikkek.
• A fesztivál utáni sajtóvisszhang, illetve az NKÖM-gyorssegély.
• A fesztivál és a segély sajtóvisszhangja.
• Az október 27-i nyílt levél Bozóki Andráshoz és Magyar Bálinthoz, illetve Bozóki András személyes látogatása az AMK-ban.

I. – A fesztivál megjelenése a médiában

Az AMK szeptember 22-én jelentette meg sajtóközleményét anyagi problémáiról. A közlemény a probléma technikai részleteivel, az azzal kapcsolatos pontos pénzügyi adatokkal nem foglalkozott, ehelyett az intézmény kulturális fontosságára helyezte a hangsúlyt. Ez utóbbit az archivált anyagok mennyiségének számszerű bemutatásával támasztotta alá, kihasználva az olvasóban fölmerülő, a méret és fontosság közötti asszociációt. A közleményben szereplő hármas felkéréssel egyben meg is hirdette azt a háromlépéses „programot”, amivel rendezni szándékozik anyagi helyzetét. Ezen három lépés az AMK jelenlegi költségvetési hiányának pótlása, működése intézményes kereteinek kedvezőbbé tétele, illetve az intézmény hosszútávú jövőjének megtervezése. Gyakorlati szempontból az első lépés egy azonnali pénzügyi segély megszerzését, a második a jelenlegi éves támogatások növelését, illetve új anyagi források keresését, a harmadik pedig az AMK intézményes működésének új, a jelenlegi alapítványi rendszeren kívüli alapokra helyezését jelenti. Ezen gondolatok az AMK későbbi sajtószerepléseiben is visszaköszönnek. Ezzel egyidőben az AMK meghirdette az október első két napján tartott Segélykoncept fesztivált.

Szeptember 23-a és október eleje között több kiadvány – elsősorban online kulturális portálok és műsorajánlók – közölte hírként a fesztivál megrendezését. Ezen hírek rendszerint a sajtóközlemény és/vagy a fesztivál programjának betűhív vagy tömörített, kommentár nélküli közléséből álltak. Mivel ezen cikkek nem tartalmaztak semmilyen, az Artpool kezdeményezésére adott reakciót, illetve mivel tudatos döntés helyett – feltételezhetőleg – pusztán az adott lehetőségek határolták be, hogy a felhívás miért pont ilyen jellegű sajtóorgánumokban jelenjen meg, nincs szükség további elemzésükre.

A fentiek alól három, ebben az időszakban megjelent híradás jelent kivételt. A hvg.hu cikke nem foglalkozik a fesztivál programjával, viszont az AMK jelentőségének taglalásakor párhuzamot von a Kádár-korszak (vagyis az AMK működésének kezdete) és a jelen között, ezt arra alapozva, hogy az AMK által archivált művek alkotói sem akkor, sem most nem részesültek/-nek semmilyen állami vagy médiatámogatásban. A cikk ugyanakkor azt a mozzanatot is kiemelte, hogy a fesztivál megrendezésével az AMK a közvéleménytől kér segítséget. Ez utóbbi megfigyelés azt mutatja, hogy a hvg.hu-t nem a konkrét esemény, hanem az amögött meghúzódó, illetve abból következő általános problémák és megoldóstratégiák érdeklik. Véleményem szerint ez a nézőpont konkrétumoktól való eltávolodásának köszönhetően egy politikaközpontúbb megközelítés, mint az AMK-é.

A hirado.hu-n megjelenő információ érdekessége, hogy bár a hvg.hu egyidőben megjelenő cikkével szemben elsősorban a programismertetéssel foglalkozik, egy bekezdése szó szerint megegyezik a hvg.hu Kádár-korszakkal párhuzamot vonó paragrafusával. Mivel mindkét cikk az MTI-t jelöli meg forrásként, valószínűsíthető, hogy a kérdéses bekezdést egy az egyben az MTI híradásából vették át. Ez azonban felveti a megválaszolatlan kérdést, hogy az MTI milyen forrásból jutott információihoz, ugyanis nincs tudomásom olyan, a kérdéses időszakban született közleményről vagy interjúról, amiben az AMK ilyen gondolatmenetet fejtett volna ki. Azt azonban így, „vaktában” is megállapíthatjuk, hogy az azonosítatlan MTI-forrásból a tényszerű közvetítés helyett egy saját, az AMK által nyilvánosan nem hangoztatott gondolatmenet jutott el a nyilvánossághoz.

A harmadik külön említendő cikk a határon túli Magyar Szó online kiadványban jelent meg. Ezen írás érdekessége, hogy egyike azon kevés cikkeknek, amelyek a helyzet ismertetésén túlmenően magyarázatot is próbáltak találni a fennálló probléma okaira, ennek elemzésétől azonban, mivel a cikknek nincs jelentős politikai vonatkozása, eltekintek.

II – A fesztivál, illetve az NKÖM által kiutalt segély

Az október elsején és másodikán rendezett fesztiválon az AMK két olyan új gondolatot fogalmazott meg a nyilvánosság előtt, amelyek stratégiájának fontos elemeivé váltak. Az első, hogy a jelenlegi pénzhiány az AMK működési problémáinak csak egy tünete, a valódi ok azonban az, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem teszi lehetővé az Artpoolhoz hasonló költségvetésű nonprofit intézmények működését. A második az a bejelentés, amely szerint az AMK valamilyen más intézménnyel való partneri együttműködés keretein belül tartja lehetségesnek hosszú távú fennmaradását.

Ez a két gondolat az eredeti sajtóközleményben megfogalmazott program második és harmadik pontjára épít, azzal, hogy az ott felvetett célkitűzésre egy lehetséges választ ad. A fesztivált követően az AMK sajtóbeli megnyilvánulásaiban erőteljesen hangsúlyozta, hogy a fentebb leírtaknak megfelelően már keresik a kapcsolatot olyan állami és magánszervezetekkel, amik segíthetnek a kitűzött cél elérésében.

Ez a lépés rövidtávon hatásosnak bizonyult. Az AMK olyan szervezetként jelent meg a sajtóban, amelyik ahelyett, hogy karba tett kézzel várná az állami támogatást, aktívan keresi az alternatív fennmaradási lehetőségeket, illetve amelyik arra is hajlandó, hogy ezen cél érdekében akár alapjaiban is átszerveződjön. Ennek a képnek a kialakításával és intenzív kommunikációjával egyben rá is szorította az államot, közelebbről az NKÖM-t a válaszlépésre.

Ennek a stratégiának ugyanakkor volt egy gyenge pontja is. Azzal, hogy az AMK folyamatosan a hosszútávú túlélés lehetőségeit „erőltette”, bizonyos mértékig hagyta elsikkadni a jelenlegi pénzhiány kérdését. Ezt az NKÖM ki is használta.

Október 7-én a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma sajtóközleményt adott ki, melyben bejelentette, hogy kétmilió forintos gyorssegélyt utal ki az AMK számára. A közlemény szövegezése egyértelművé teszi, hogy az NKÖM elég nagynak tartotta az AMK sajtónyilvánosságát ahhoz, hogy a minisztériumnak az üggyel kapcsolatos lépései (vagy azok hiánya) befolyásolhassák a minisztérium, illetve tágabb összefüggésben a kormány nyilvános megítélését. Ennek megfelelően a közlemény a lehető legnagyobb mértékben domborítja ki az NKÖM nagyvonalúságát, egyben elhallgatja a minisztériumot kedvezőtlen színben feltüntető részleteket: nem említi, hogy a gyorssegély az AMK költségvetési hiányának kevesebb, mint egyharmadát fedezi; megemlíti az összeget, amivel a minisztérium eddig támogatta az AMK-t, de nem említi, hogy az összeg jelentősen csökkent a 2004-es támogatáshoz képest. Értelmezésem szerint a közlemény megfogalmazásából az derül ki, hogy az NKÖM az AMK nyilvánosság-kampányát kizárólag a potenciális pozitív/negatív propaganda szempontjából értékeli: a lehető legkisebb olyan pénzkiadással akarja megoldani a helyzetet, ami mellett elkerülheti a számottevő népszerűségcsökkenést.

III – A fesztivál és a segély sajtóvisszhangja

A fesztivált követő héten az AMK és helyzete viszonylag erőteljesen jelent meg a(z elsősorban nyomtatott) sajtóban. A televíziós csatornák közül egyedül az MTV és a Hír TV foglalkozott a témával, az előbbi több, elseje és harmadika közötti rövid híradásban⁽¹⁾, az utóbbi egy nyolcadikán leadott összeállításban⁽²⁾. Az említett anyagokat nem volt lehetőségem megnézni, azonban a műsorszórási dátumok alapján feltételezhető, hogy míg az MTV adásai inkább tudósító, a Hír TV összeállítása – mivel nyolcadikára a hír már elvesztette frissességét – inkább kommentáló jellegű volt.

A rádiócsatornák reakciója hasonló mértékű volt. A Petőfi és a Kossuth Rádió másodikán interjút készített Klaniczayval, ezt a két adást leszámítva azonban a rádió csak október végén foglalkozott az üggyel.

A következőkben a nagyobb napi- és hetilapokban megjelenő visszhangot elemzem, lapok szerint lebontva.

A Magyar Hírlap október 7-i cikke határozottan az állami támogatás hirtelen megszűnésének tulajdonítja az AMK problémáit, azt hallgatólagosan, mintegy „bújtatva” párhuzamba állítva az Artpool kisebb mértékű, de a mai napig stabil önkormányzati támogatásával, ezzel rejtett kritikát fogalmazva meg az NKÖM felé⁽³⁾. Ezen kritika a cikk két részletében is fölerősödik: egyrészt, amikor a Magyar Hírlap Klaniczayt idézve erkölcsi kérdésnek tartja az AMK támogatását, másrészt, amikor – beszámolva a kétmilliós gyorssegélyről – az Artpool helyzetét „még középtávon sem megnyugtató”-nak nevezi, ezt arra alapozva, hogy az NKÖM és az AMK közötti közhasznúsági szerződés meghosszabításának időtartamáról a minisztérium egyelőre még nem tud nyilatkozni. További, az állammal szembeni kritikának fogható fel, hogy a cikk megfogalmazása szerint az AMK „az állam helyett” végzi gyűjtőmunkáját.

A Magyar Narancs október 7-i számában megjelenő cikk – amelyet ugyanaz a Szőnyei Tamás írt, aki részt vett a fesztivál egyik kerekasztal-beszélgetésén is, és amely az újság heti megjelenése miatt még nem tudósíthatott az NKÖM közleményéről – talán bármelyik másiknál részletesebben foglalkozik az AMK problémájának anyagi hátterével. Az erről szóló részben egyértelműen állást foglal, határozottan politikai indíttatást tulajdonítva annak, hogy az önkormányzati támogatás értéke folyamatosan devalválódott. Ilyen nyíltan talán egyetlen másik, általam olvasott cikk sem fogalmazott meg saját politikai véleményt – ez persze nem meglepő, hiszen a Magyar Narancs általában markánsan ad hangot saját véleményének.

A cikk másik érdekes eleme egy idézet a fesztivál egyik szimpóziumáról:

„[György Péter esztéta szerint] meg kell próbálni olyan helyzetet létrehozni, amelyben az Artpool hosszú távú megmentésével, befogadásával kapcsolatos kérdésre a kultúrpolitikai intézményrendszer illetékeseinek kínos lenne nemet mondaniuk.”

Az idézet azért jelentős, mert egy az egyben leírja azt a stratégiát, amit az AMK ténylegesen folytatott azért, hogy elérje a sajtóközleményükben leírt, majd a fesztiválon részletezett célkitűzéseket. Azzal, hogy ezt a stratégiát az idézeten keresztül a nyilvánosság elé tárta, a Magyar Narancs segített az AMK-nak „lépéskényszerbe” hozni az NKÖM-t, hiszen annak részéről a további hallgatás egyenlő lett volna egy, most már a nyilvánosság szemében is kínos nem-mel. Ironikus, hogy a minisztérium pont a hetilap megjelenésekor adta ki közleményét a gyorssegélyről.

A Magyar Nemzet három cikket is közölt az AMK-ról, október 3-án , 7-én , és 12-én . Az első írás viszonylag szorosan tartja magát kijelölt tárgyához, az AMK helyzetéről adott tájékoztatáshoz, azonban így is hangot ad a lap politikai irányultságának. Klaniczayt idézve a cikk a politikai jobboldal egyik hívószavát használva kiemeli, hogy az Artpool anyaga a nemzeti kultúra része. Az AMK anyagi helyzetének leírásakor a támogatások leírása végletesen tömörített, ugyanakkor az anyagi problémák okainak leírása – az önkormányzati, illetve NKÖM támogatások csökkenése, illetve a pályázati pénzek befagyasztása – sokkal erősebb hangsúlyt kap.

A 7-i cikk az elsőnél sokkal erőteljesebben alkalmaz elfogult szóhasználatot, és az AMK helyzetét arra használja fel, hogy annak ürügyén retorikai támadásokat indíthasson a kormány ellen. Szemléltetésképp néhány idézet:

„Míg az Aczél-féle kultúrpolitika évtizedeiben a gondolati cenzúra volt az oka annak, hogy a magyar kultúra egy szelete csak az underground szférában létezhetett, most pénzügyileg lehetetlenítik el azokat a helyeket, amelyek teret adnak az alternatív művészetnek. Hogy ez szándékosan történik-e, azzal a céllal, hogy ne létezhessen ellenőrizhetetlen terület a politika számára; vagy puszta figyelmetlenségből, trehányságból, nehéz lenne megmondani. Ami elkeserítő és ellentmondásos ebben a helyzetben, az az, hogy jelenlegi [sic] kultuszminiszter, Bozóki András minden adandó alkalommal hangsúlyozza: az élő magyar kultúrát kívánja támogatni [...]”
„[A Gödör Klub] gyakorlatilag az 1997-ben szintén anyagi okokból tönkretett és megszüntetett Fiatal Művészek Klubjának funkcióját vette át a kicsit félresikerült Trafó helyett [...]”
„A pár millió forintos hiány miatt – ami a magyar költségvetésnek mellesleg mérhetetlenül kis töredéke – harminc év magyar kultúrájának a dokumentációja került veszélybe. Amennyiben a kultusztárca ezt nem ismeri fel, és nem nyújt azonnali segítséget az Artpoolnak, feltételeznünk kell, hogy a jelenlegi magyar kultúrpolitika reformtörekvése nem más, mint szlogen – tettek nélkül.
Amennyiben felismeri, és mégsem áll szándékában változtatni a helyzeten, akkor viszont rosszabbul állunk, mint Aczél elvtárs idejében [...]”

A 12-i, az NKÖM sajtóközelményére reagáló cikk, bár nyelvezetében visszafogottabb, szintén támadóan lép fel az NKÖM-mel és a Fővárosi Közgyűléssel szemben. Az írás túlnyomórészt azon jogi visszásságokat taglalja, amelyek megnehezítik az AMK számára azt, hogy állami és önkormányzati támogatásból tartsa fenn magát. A cikk érdekessége, hogy ezek mellett, ha csak egyetlen mondatban is, megemlíti, hogy az AMK a NKÖM mellett magánemberekkel és bankokkal is tárgyal pénzügyi segélyről. Ez az elem máshol szinte sehol sem jelent meg a sajtóban. Feltételezem, azért, mert az AMK attól tart, hogy ezen erőfeszítés hangoztatása elvonná a közvélemény figyelmét a központ már korábban tárgyalt hosszú távú terveiről.

A Népszabadságban ebből az időszakból két utalást találtam az AMK-ra. Október 4-ei cikküket olvasva az embernek az az érzése támad, mintha a lap – bár tartja magát a korrekt újságírás szabályaihoz – megpróbálná némiképp „védeni” a minisztériumot az ellene kimondatlanul megfogalmazott vádaktól. A cikk felütése az első két sor után azt sugallja, hogy az Artpool alapvető proplémája nem a támogatások csökkenése, hanem az, hogy az általa gyűjtött anyag nem vonz elég szponzort – ezzel az írás azt az érzetet kelti, hogy az AMK elsősorban maga felelős pénzügyi nehézségeiért. A tudósítás később, a konkrét támogatásokat taglalva az alábbiakat írja:

„[A csődközeli állapot oka] az inflációt tizenhárom éve alig követő önkormányzati és az idén csökkent minisztériumi támogatás. Ezt csak tetézte a pályázati pénzek nyár végi befagyasztása.”

Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy elsősorban a fővárosi önkormányzat felelős a pénzhiányért, a minisztériumi támogatás csökkenése és befagyasztása csak másodlagos fontosságú. Az ezt követő bekezdés:

„Talán nem lenne szükség ennyi kiadásra – évi 30-35 millió forintra -, ha a Klaniczay-Galántai házaspár még mindig Frankel Leó utcai otthonában tornyozná a katalógusokkal, kiállításfotókkal, újságcikkekkel és szamizdatlapokkal telitömött dossziékat, ahogy tette az 1970-es évek végétől 1992-ig. De hát nem ez a helyzet.”

Lehetséges, hogy csak szerencsétlen megfogalmazásról van szó, de az olvasó azt hiheti, hogy a fent leírt alternatíva reális lehetőség, és hogy a külön iroda fenntartása fölösleges pazarlás.

A Népszabadság október 8-i cikke hírt adott a kétmilliós segélyről, ezen hír hangvétele azonban ellentétes a fenti tudósítással, nyíltan kritizálja a segély mértékét, illetve annak kései voltát.

IV – Nyílt levél és Bozóki András látogatása az Artpoolban

Október 27-én az AMK Bozóki Andrásnak és Magyar Bálintnak címzett nyílt levelet tett közzé. A levél legfeltűnőbb sajátossága, hogy az NKÖM minisztere mellett az oktatási miniszter is címzettje. Ezzel a lépéssel az AMK az oktatási tárcát is bevonta a dialógusba mint potenciális támogatót, egyben jelezve a közvéleménynek, hogy problémáira az elmúlt egy hónapban nem talált megoldást. Ezzel egyidejűleg a gesztust úgy is értelmezhetjük, mint egy kísérletet az AMK részéről arra, hogy szélesebb társadalmi támogatottságra tegyen szert. A levél szövege részletesebben is kifejti, hogy az AMK archívuma nem csak kulturális, de oktatási szempontból is fontos, ezzel próbálva megnyerni azok szimpátiáját, akik az alternatív művészet iránt csak kevéssé fogékonyak, de az oktatásügyet a szívükön viselik. Ez megítélésem szerint kifejezetten hatékony lépés volt az AMK-tól, ugyanis az oktatásügy viszonylag gyakran jelenik meg a médiában, jelenleg legtöbbször a felsőoktatási reformmal kapcsolatban.

Az oktatási tárca bevonása ugyanakkor potenciális veszélyt is jelent az AMK számára, ugyanis így mindkét tárcának lehetősége adódik a nyilvánosság előtt a másikra hárítani az AMK támogatásának felelősségét. Ezt a veszélyt súlyosbítja, hogy az AMK több korábbi interjúban is vitába szállt az NKÖM azon kijelentésével, hogy az intézmény támogatása nem kizárólag a kulturális tárca feladata. Azzal, hogy most egy másik minisztériummal is felvették a kapcsolatot, az AMK bizonyos mértékig hiteltelenítheti korábbi álláspontját.

Ezzel egyidejűleg több rádióműsorban⁽⁴⁾ is újra a sajtóba került az AMK helyzete, ezeket azonban nem volt lehetőségem meghallgatni, így róluk nem készült elemzés.

November 3-án Bozóki András látogatást tett az Artpool központjában, ahol átvette a nyílt levelet, illetve tájékozódott a központ tevékenységéről és nehézségeiről. Erről az AMK rövid, kommentár nélküli képanyagot jelentetett meg honlapján, de ezt leszámítva az esemény sajtóvisszhangja minimális volt.

Mivel egy miniszter személyes látogatása jelentős hírértékkel bír, fölmerül a kérdés, hogy a látogatás miért nem jelent meg erőteljesebben a médiában – pontosabban, hogy a minisztérium miért nem tájékoztatta előre a sajtót a látogatásról. Véleményem szerint ennek az a magyarázata, hogy egy látványos, a sajtóban megörökített látogatás mintegy „kötelezte” volna a minisztert a további, határozott segítségnyújtásra, ez pedig – mivel, mint ahogy azt korábban kifejtettem, a minisztérium „minél olcsóbban” akarja kezelni az AMK által a közvélemény elé vitt helyzetet – semmiképpen sem lett volna elfogadható az NKÖM számára.

A miniszteri látogatás óta nem történt jelentős, a sajtóban megjelenő esemény az ügyben.

Összegzésként, úgy ítélem meg, hogy az AMK, bár eddig még csak részeredményeket ért el, hatékony stratégiát dolgozott ki anyagi nehézségeinek enyhítésére. Korán és sikeresen keltette fel a közvélemény érdeklődését, ezzel határozott válaszlépéseket kényszerítve ki az NKÖM-től. A közvélemény maga mellé állítására, illetve a jövőbeli stabilizációs lépések megkönnyítésére konkrét, a potenciális lehetőségeket kezelni tudó stratégiát állított fel, és ezt szelektíven, de közérthetően kommunikálta. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy az NKÖM nem szándékozik egyedül pótolni az AMK költségvetési hiányát, új potenciális állami támogatót vont be a dialógusba.