Cavellini legfontosabb magyarországi kapcsolata Galántai György és az Artpool volt. Sajátos „magatartás-művészete” és rendkívüli aktivitása jelentősen hozzájárult az 1979-ben éppen létrejött budapesti Artpool projekt elindulásához – melynek célja, ugyan teljesen más indíttatásból, de szintén a „hivatalos művészet” megkerülése volt.
az Artpool fennmaradását fenyegető igen súlyos helyzet sem akadályozhat meg minket abban, hogy beváltsuk a harmincöt éve, 1979-ben tett ígéretünket és megrendezzük Guglielmo Achille Cavellini százéves jubileumi kiállítását, melyre szeretettel meghívunk.
Az ellehetetlenülés szélére jutott Artpool munkatársainak munkatempója a körülmények ellenére töretlen: a Ludwig Múzeumban Öntörténetiesítés CAVELLINI 1914–2014 címmel Guglielmo Achille Cavellini / GAC (1914−1990) olasz műgyűjtő és művész munkásságát, konceptuális önpromócióit bemutató kiállítást rendez Galántai György, ceremóniamester és kurátor 2014. június 12 – 2014. augusztus 24. között. A kiállítást este 7-kor Szombathy Bálint, szépségkutató nyitja meg.
Cavellini 1980-as budapesti kiállítása az Artpool szervezésében (a Fiatal Művészek Klubjában) és közös performanszunk (a Hősök terén) közvetlenül a parádés amerikai útja után történt. A budapesti élményeinek az amerikaiaktól lényegesen eltérő magyar "európai" hatására úgy döntött, hogy új útikönyvébe mindkét utazását együtt írja meg (Cavellini in California and in Budapest). Ez a könyv hamarosan az egész networker világban ismertté tette az Artpoolt.
Cavellini legfontosabb magyarországi kapcsolata Galántai György és az Artpool volt. Sajátos „magatartás-művészete” és rendkívüli aktivitása jelentősen hozzájárult az 1979-ben éppen létrejött budapesti Artpool projekt elindulásához, melynek célja, ugyan teljesen más indíttatásból, de szintén a „hivatalos művészet” megkerülése volt.
Guglielmo Achille Cavellini / GAC (1914−1990) olasz műgyűjtő és művész művészi fejlődése az 1970-es évek elejére egy „mozgalom”, az „öntörténetiesítés” kitalálásához vezetett.
Művészete, a konceptuális ön-promóció, a hivatalos művészetkritika és a piac eszközeit ironikusan fel- és kihasználva a kapcsolatművészet hálóján keresztül az egész világot „meghódította”: szó szerint hódoló munkák százai, Cavellini hommage akciók és események születtek.
Szombathy Bálint elmondása szerint Cavellini tevékenysége nem maradt visszhang nélkül, de az érdeklődés nem a nagy múzeumok, hanem a peremeken mozgó küldeményművészek részéről nyilvánult meg elsősorban. A mestert 1980-ban királyként fogadták a bohókás kaliforniai újdadaisták, röviddel később pedig Budapesten kötött barátságot Galántai Györggyel - tette hozzá.
Guglielmo Achille Cavellini olasz műgyűjtő és kapcsolatművész születésének századik évfordulója előtt tiszteleg a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) Öntörténetiesítés CAVELLINI 1914-2014 című, péntektől látható kiállítása, melynek tervezését még maga a művész kezdte el.
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és az Artpool Művészetkutató Központ szeretettel vár mindenkit azÖntörténetiesítés Cavellini 1914–2014 című kiállítás megnyitójára, 2014. június 12-én, csütörtökön 18 órára. Köszöntőt mond: Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója és Piero Cavellini, a Cavellini Archívum elnöke. A kiállítást megnyitja: Szombathy Bálint, szépségkutató. A kiállítás kurátora: Galántai György, Artpool.
Guglielmo Achille Cavellini / GAC (1914−1990) olasz műgyűjtő és művész művészi fejlődése az 1970-es évek elejére egy „mozgalom”, az „öntörténetiesítés” kitalálásához vezetett. Az „öntörténetiesítés” vagy autostoricizzazione (self-historicization) az ego-központúságból, az öndicsőítésből, a művészet és a kultúrtörténet „Cavellinire” való átírásából létrejött akciók, műalkotások és publikációk – a maguk leplezetlen őszinteségével – olyan sikeresnek bizonyultak, hogy az 1970-es évek végére Cavellini a nemzetközi kapcsolatművészet és mail art egyik központi figurájává vált.
Szombathy Bálint képzőművész a tárlat csütörtöki megnyitóján felidézte, hogy Cavellini minden szerepében: jól menő kereskedőként, elkötelezett gyűjtőként és későn érő művészként egyaránt megfelelt a "self-made manről" kialakult elképzeléseknek, és mivel felháborította a művészeti intézmények tökéletes közönye kreatív munkássága iránt, saját életét helyezte művészete középpontjába.
A jelentős műgyűjtőként ismert Cavellini azért szánta rá magát önmaga történeti személyként való megteremtésére, mert alkotói munkásságáról a szakma nem akart tudomást venni – emlékeztetett Szombathy Bálint.
Cavellini maga adott megbízást többek között Szombathy Bálintnak és Galántai Györgynek saját centenáriumi kiállításának megszervezésére is; az Artpool archívumának anyagából összeállított tárlatnak augusztus 24-ig a Lumú felső szintje ad otthont.
Cavellini fantáziáját egy jobb író is megirigyelte volna, hiszen levelezett Dantéval és Leonardóval, rábeszélte Giottót, hogy fejezze be félbemaradt freskóit, míg Van Goghnál portréért könyörgött.
A most megnyílt kiállítás nagy hátránya, hogy nem nagyon derül ki belőle egy laikus látogató számára, hogy ki is volt az a Cavellini, és miért is imádták őt a magyar művészek annyira. Sokan tehetségtelennek tartották, de itthon istenítették. „Cavellini mutatta meg nekünk, hogyan haladhatjuk meg korlátainkat mint emberek és mint művészek” – írta például Galántai György, aki a magyar művészek közül a legközelebb állt hozzá, és aki maga is jelen volt a megnyitón, de sajnos nem beszélt, így nem tudtuk meg, miért fűzte őket össze ilyen szoros barátság.
Cavellini elérte amit akart: jegyzett művész lett, műveit ma már a legnagyobb múzeumok állítják ki, születésének századik évfordulójára pedig szerte a világon kiállítások nyílnak.
Ritkán esik meg, hogy egy művész még életében gondoskodik a születése századik évfordulójára tervezett emlékkiállításról. Guglielmo Achille Cavellini (GAC) esetében azonban ez nem meglepő, hiszen egész életműve aköré épült, hogyan történetiesítse saját magát.
Cavellini – öntörténetiesítő módszerének megfelelően – a legnagyobb következetességgel tervezte meg a 2014-ben esedékes 100 éves jubileumi kiállítását is, amihez művészbarátait, így Galántai Györgyöt is díszes felhatalmazó okirattal kérte fel „ceremóniamesternek”.
Szombathy Bálint elmondása szerint Cavellini tevékenysége nem maradt visszhang nélkül, de az érdeklődés nem a nagy múzeumok, hanem a peremeken mozgó küldeményművészek részéről nyilvánult meg elsősorban. A mestert 1980-ban királyként fogadták a bohókás kaliforniai újdadaisták, röviddel később pedig Budapesten kötött barátságot Galántai Györggyel – tette hozzá.
Piero Cavellini, a Cavellini Archívum elnöke szerint a Budapesten látható kiállítás anyaga az egyik legjelentősebb gyűjtemény. A tárlat, amely június 12-én nyitotta meg kapuit és augusztus 24-éig látogatható, egyrészt kordokumentum, másrészt egy fura és szokatlan személyiség művészetének egyedi tárháza, aki különös kisugárzásával még most is megérint és meghökkent, méltó emléket állít Cavellini születésének 100. évfordulója alkalmából az olasz művésznek, talán úgy, ahogy azt a felhatalmazó okiratok készítésekor maga sem gondolta volna.
Az emlékkiállítás egyrészt válogatás az 1980-as budapesti kiállítás anyagából, Cavellini eredeti és másolat-művei (óriásposzterek, bélyeglapok, matricák, kiáltványok, kiadványok, mail art és kapcsolatművészeti darabok, videók), magyar művészek Cavellinire és művészetére reagáló munkái, valamint az együttműködés fotó-dokumentumai. A kiállítás másik része a budapesti Hősök terén Cavellinivel közösen létrehozott Hommage à Vera Muhina performansz és az „élő szobor” különböző helyszíneken dokumentált utóélete a fennmaradt tárgyakkal, a ruhákba beöltöztetett és beállított próbababákkal, videóval és dokumentumfotókkal.
Az itthoni eseményekről számos videodokumentáció született, amelyek a Ludwig Múzeum tárlatán megtekinthetők az akkoriban kiállított mail art munkák mellett, az 1980-as esemény azonban nem csupán a magyar kulturális életben, hanem Cavellini számára is fontos volt, később ugyanis nagy példányszámban kiadott útikönyvet írt, amelyben a budapesti látogatását hasonlította össze a kaliforniai útjával, összevetve Amerikát Európával.
A Hősök terén egykori művésznevekkel teleírt ruhatervezési akcióban feszít Galántai György fotóján a paradicsombeli, fehérbe bújtatott emberpár, egy múzeumi kőtárban pedig végül vidám család sorakozik a lencsevég előtt. A világhíressé válás tízparancsolata is hamarjában elsajátítható, a magyarra felfordított olasz trikolorba gépelt, elváltoztatott közmondás pedig így hangzik: Senki (sem) próféta a (saját) hazá(já)ban – Nemo propheta in patria.
Mozgalmának elnevezése olaszul gyönyörűen hangzik (autostoricizzazione), de magyar fordítása sem marad el mögötte: öntörténetiesítés. Cavellini a mindannyiunkban élő önimádatot és személyi kultuszra való buja hajlamot tekintette fő eszközének, a cavellinizmust rendkívüli változatossággal művelve világ körüli utazási során.
Hogy válik a tekintélyes olasz műgyűjtő a küldeményművészet pápájává? Mi okból jut el odáig egy művészi egó, hogy saját magával helyettesítse az egész művészettörténetet? Guglielmo Achille Cavellini művészete, a konceptuális ön-promóció, a hivatalos művészetkritika és a piac eszközeit ironikusan fel- és kihasználva, a kapcsolatművészet hálóján keresztül az egész világot „meghódította". Az olasz művész hazánkba is eljutott, ahol egy kiállítást is rendeztek neki 1980-ban. Cavellini legfontosabb magyarországi kapcsolatával, a mostani, Ludwig Múzeumban nyílt kiállítást kurátorként jegyző Galántai Györggyel az olasz művésszel való találkozásról és az augusztus végéig látható tárlat anyagáról beszélgetünk.
A születésének 100. évfordulójára rendezett Öntörténetiesítés című kiállítás úgy valósulhatott meg, hogy a Ludwig Múzeum lecsippentett egy termet állandó gyűjteménye rovására. Így aránylag kis helyen, a korai mail art kiállítások hangulatát idéző tacepaós stílusban, dinamikus formában nyerhetünk betekintést Cavellini életművébe azoknak a dokumentumoknak az alapján, melyek az éppen fennmaradásáért küzdő Artpoolnak vannak a birtokában.
Talán csodálkoznak, de az, hogy a most kissé pikírten körülírt művészeti pályakép (és működtetője, a tudatosan felépített, mások emlőin élősködő self made man) sikeressé vált, annak köszönhető, hogy a korabeli közönség iróniaként érzékelte. Az önfelmagasztosítás eme megnyilvánulásait persze nem nehéz kritikus vagy ironikus gesztusként értelmezni – pláne abban a korban és közegben (a Kádár-kor szürke tartományában), amikor a szabályoknak fittyet hányó és a korlátlan szabadságot sugárzó GAC megjelent a budapesti alternatív művészeti közegben.
Vass Norbert: Galántai György-interjú a Klasszik Rádión