G.A.Cavellini 1914-2014 centennial

Opening of "Cavellini 1914–2014, Self-historicisation"
at Ludwig Museum, June 12, 2014
Julia Fabényi, director (greetings) - Piero Cavellini, president of the Archivio Cavelllini (greetings) - Bálint Szombathy, researcher of the beauty (opening talk) - the public at the opening 1, 2, 3, 4, 5 - the Artpool staff on Piero Cavellini's photo
(Eszter Greskovics, György Galántai curator of the show, Viktor Kótun,
Márton Kristóf, Júlia Klaniczay, Dóra Halasi)

"Cavellini 1914–2014, Öntörténetiesítés" - kiállításmegnyitó
a Ludwig Múzeumban 2014. június 12-én
Fabényi Júlia, igazgató (köszöntő) - Piero Cavellini, a Cavellini Archívum elnöke (köszöntő) - Szombathy Bálint, szépségkutató (megnyitó szöveg) - a megnyitó közönsége 1, 2, 3, 4, 5 - az Artpool csapat Piero Cavellini fotóján (Greskovics Eszter, Galántai György a kiállítás kurátora, Kótun Viktor, Kristóf Márton, Klaniczay Júlia, Halasi Dóra)

In each of his roles, as a prosperous retailer, committed collector and late-blooming artist, Cavellini was entirely "self-made." Angered by the art establishment's indifference to his own creative activity, he responded by placing the subject of his life at the center of his work.

This campaign of "self-historicization" (autostoricizzazione), launched in 1971, took the form of books, published diaries, self-portraits and portraits commissioned from other artists, posters and stamps bearing his image, photomontages, documentary photos and videos, and concrete poetry based on the story of his life. The text of that story came from an adulatory but poker-faced "encyclopedia article" which Cavellini himself authored from the retrospective vantage of a 21st-century writer. He planned international centennial exhibitions of his work for the year 2014, authorized their organizers and fashioned postmarks and stickers to announce and commemorate the shows. It was all a brazen and wickedly knowing manipulation of art history in the service of reputation. (Marcia E. Vetrocq)

Cavellini minden szerepében, jól menő kereskedőként, elkötelezett gyűjtőként és későn érő művészként egyaránt tökéletesen megfelelt a "self-made manről" kialakult elképzeléseknek. S mivel felháborította a művészeti intézmények tökéletes közönye kreatív munkássága iránt, azzal válaszolt nekik, hogy saját életét helyezte művészete középpontjába.

Az "öntörténiesítés" (autostoricizzazione) akció 1971-ben indult és könyvekben, publikált naplókban, önarcképekben és más művészektől rendelt portrékban, az arcképét ábrázoló poszterekben és bélyegekben, fotómontázsokban, dokumentumfotókban és videókban, valamint az élettörténetén alapuló konkrét költészeti alkotásokban öltött testet. Az életrajz szövege egy tartalmában öntömjénező, státusában száraz "lexikoncikkből" ered, melyet maga Cavellini írt egy huszonegyedik századból visszatekintő író fölényével. A 2014-es évre nemzetközi centenáriumi kiállításokat tervezett a munkáiból, kiállításrendezőket bízott meg, és postabélyegzőket valamint matricákat tervezett, hogy hirdessék és ünnepeljék az eseményeket. Ez az egész nem volt más, mint gátlástalan és gonoszul tudatos manipulálása a hírnév szolgálatába állított művészettörténetnek. (Marcia E. Vetrocq)