english

Hogyan foglalná össze az utóbbi évek átfogó munkáját, amelyet az Artpoolban végeztek? Milyen gyűjtemények jöttek létre, milyen kutatások folynak most is a központban?

Az Artpool Művészetkutató Központ egyedülálló – a világon a legteljesebb – dokumentációs központja és kutatóhelye az 1970-es évektől kezdődően a progresszív, nemhivatalos magyar művészeti törekvéseknek, ide értve az 1970 és 1990 közötti underground művészeti eseményeket, helyszíneket és csoportokat, az underground és a kortárs zenét és a szamizdat művészeti kiadványokat stb. Magyarországon egyetlen, a világon pedig kiemelkedő dokumentációs központja és kutatóhelye a 60-as évektől megjelenő új művészeti mozgalmaknak, irányzatoknak, mint a fluxus,a performansz, a konceptuális művészet, a vizuális költészet, a rádió- és hangművészet, az elektronikus művészetek, a művészkönyv, a művészbélyeg, a kompjútergrafika, a multimédia, a mail art, a public art stb. Az Artpoolba a világ minden tájáról érkező kutatók rendre ezeket a kulturális/művészeti területeket és témákat kutatják. A rendelkezésükre álló dokumentumok: lehetnek műalkotások, forráskiadványok, tanulmánykötetek, katalógusok, művészkiadványok (artists' publications), kézirat, sajtóanyag, fotó, hanganyag, film/videó, meghívó, plakát.

Mikor fogytak el a támogatások, és mennyi pénzre lenne szüksége a központnak, hogy jól, prosperálóan működjön? Közleményükben azt írják, hogy havi két millió forint kell az Artpool alapszintű működtetésére, amelyből jóformán csak vegetál a központ, ezt az összeget ha jól tudjuk, most saját pénzből próbálják az alapítók fedezni, de meddig tartható ez az állapot?

2005 volt az az év, amikor kiderült, nincs Magyarországon esély arra, hogy egy hozzánk hasonló intézmény nonprofit formában hosszú távon működjön. Akkor csak nagy nehezen sikerült elkerülni az összeomlást, hála az igen sikeres Segélykoncept fesztiválnak.
Ettől kezdve azon dolgoztunk, hogy megtaláljuk azt a megoldást, amivel az Artpool integrálódhat az állami művészeti intézményrendszerbe. Felajánlottuk, hogy az Artpool Művészetkutató Központ 1992 óta tartó nyilvános működése során, az Artpool Aktív Archívum koncepciójának köszönhetően összegyűlt többszáz darabból álló, milliós értékű könyvtárát, archívumát és gyűjteményeit ingyen a magyar államnak adjuk, amennyiben vállalja a folyamatos kutathatóság biztosítását. Igazából erre volt is fogadókészség, de valahogy nem nagyon haladt a dolog előre. Érthető, hogy nem egyszerű megtalálni, melyik létező múzeum / intézmény az, amely a profiljához a legjobban illeszthető az Artpool, mégis több megoldási javaslat is született az évek során. De alighogy valami a megvalósítás közelébe kerülhetett volna, mindig adódott egy újabb szereplő, akinek volt egy "jobb javaslata" és az addig kidolgozott koncepció mehetett a fiókba. És persze minden miniszter-, államtitkár-csere után kezdődhetett minden előlről.

Nekünk mindeközben fenn kellett tartanunk a folyamatos működést és ennek a feltételei egyre romlottak, 2010-ben pedig újból drámaira fordult a helyzet. Míg 2010-ig három főállású és három részmunkaidős munkatársunk is volt (és az éves költségvetésünk több forrásból elérte a mai értéken a 40 millió Ft-ot), a 2010-es év zárolásai és pénzvisszavonásai után Halasi Dóra archivistánkkal csak ketten maradhattunk, és gyakorlatilag megszűntek a művészeti projektekre, valamint az archívumi feldolgozásra szánható összegek is. 2011-ben a Főváros teljes egészében visszalépett az Artpool finanszírozásából és megszüntette az addigi (évi 9 milliós) támogatását. Már abban az évben is csak súlyos személyes áldozatokkal sikerült a helyzetet megmenteni és a kulturális tárca megmaradt támogatásával az évet kihúzni. 2012-ben július végéig húzta-halasztotta az NEFMI az azévi szerződésünk megkötését, addig szintén saját zsebből kellett az Artpool működését biztosítani. Végül - akkor már az Emmi-től 28 milió Ft-ot kaptunk, ez az a minimum, amellyel a jelenlegi infrastruktúrában épphogy fenn tudjuk a működésünket tartani. Galántai Györggyel együtt már sokadszor úgy döntöttünk, hogy amíg a hétköznapi létünk nincs közvetlen veszélyben, addig kockáztatunk és minden tartalékunkat bedobjuk. Sajnos ez nem sok, csak a nyugdíj- és életbiztosításunk. És ez bizony csak pár hónap intézményfenntartásra elég.

Milyen lehetőség lenne, lenne-e egyáltalán további innovációkra, olyan partnerek megkeresésére, akik esetleg szponzorálni tudnák a központot, vagy befektetési lehetőséget látnának benne?

Nemcsak én, de nálam céges kultúrafinanszírozásban jártasabb emberek se láttak még eddig semmi esélyt tartós szponzor vagy befektető találására. Én el tudtam volna korábban képzelni egy olyan nonprofit, részben pályázatokból, részben szponzori támogatásokból is élő + valamilyen nonprofit vállalkozást is végző (könyv-, videó-, CD-kiadás, esemény-, konferenciaszervezés stb.) konstrukciót, amely rajtunk kívül még pár hasonló profilú projektet tömörítene, egy olyan helyszínen, ahol megfelelő közösségi terek és akár kávézók is lennének. Ehhez nyilván megfelelő ingatlannal vagy tőkével rendelkező partner kellett volna, de ilyennel még életemben nem találkoztam, most meg már esélyét se nagyon látom egy ilyen konstrukciónak. Persze azért, ha valaki holnap felhívna egy ilyen ötlettel, örömmel találkoznék vele.

Azt gondolom, amíg van arra esély, hogy - magyar állami tulajdonként - ez a hatalmas mennyiségű kultúrkincs, ez a lenyűgöző szellemi érték, egyben maradjon és a kutatók számára továbbra is hozzáférhető legyen, addig ki kell valahogy tartartunk. Abban a pillanatban, amikor erre nem látunk már esélyt, menteni kell, ami menthető.

Az Artpoolban folyó szakmai munka részletei iránt érdeklődők számára online elérhetővé tették beszámolóikat, de a videóarchivumuk és könyvtáruk állománya is kutatható akár online is. Milyen munkákat emelne ki az utóbbi időszak kutatásaiból?

Online a Youtube-ra feltöltött mintegy 300 videódokumentum tanulmányozható, a többezer órányi videóarchívum és a csak tavaly 400 új kiadvánnyal gyarapodott könyvtár új címei kutathatók online. A dokumentumok tanulmányozásához időpontot kell egyeztetni és eljönni az Artpoolba. Számos fontos dokumentum valóban elérhető a weblapunkon is. A weblapokról leginkább használt anyagok részben elméleti írások és dokumentumok a fluxus, a performansz, a koncept, a mail art / kapcsolatművészet, a hypertext témaköréből, vagy Erdély Miklós, Tamkó Sirató Károly írásai, Galántai György balatonboglári kápolna-műtermének története és dokumentumai, Vilém Flusser írásai, különböző hangdokumentumok, vagy egy nagyon komoly, sok fotóval kiegészített kronológia-összeállítás, a "kontextus kronológia"stb. stb.

Tavaly megjelent az Artpool történetét dokumentáló kötet is - miért fontos ez a kiadvány?

Ez a készülő kiadvány volt az, ami az elmúlt években a lelket tartotta bennünk. Azok, akik az Artpool archívumát használják, eseményeit látogatják, vagy műveket kölcsönöznek kiállításra és minden alkalommal elámulnak azon a gazdagságon, amit az Artpoolban látnak, mind csak egy-egy részletet fognak fel a tevékenységünkből. Nem látják és nem is értik, hogy az ami itt kialakult, amit olyan izgalmasnak és inspirálónak éreznek, az nem véletlenül nem hasonlít az ismert archívumokra és múzeumokra. Ez egy művészeti projekt eredménye, egy, az évek során szervesen fejlődő aktív archívum, amit a mögötte álló alkotó (Galántai György) kreatív és innovatív energiája hozott létre és táplál. Az Artpool egy ilyen kreatív energiákat begyűjtő és generáló hely, egy igazi alkotó-energia-pool, ahol az archívum, a könyvtár, a gyűjtemények mind mind csak "melléktermékek", "lerakódások". Ezt szerettük volna valahogy egy kiadványban összefoglalni úgy, hogy - erősen szelektálva - összegyűjtöttük a legfontosabb dokumentumokat és adatokat az Artpool történetéből, és megpróbáltunk egy olyan könyvstruktúrát kialakítani, ami megkönnyíti ezen dokumentumok tanulmányozását, illetve kiinduló pontot jelenthet a további kutatáshoz. Nem könnyű olvasmány, sőt nem is olvasmány. De reméljük, lesznek, akik veszik majd maguknak a fáradságot és végigkövetik az Artpool történetét a diktatúrából a demokráciába, az analógból a digitálisba, és meglátják benne az alkotó művész következetes jövőkutatását. Több könyvbemutató előtt állunk, izgalommal várjuk a készülő recenziókat is. A jövő héten Berlinben mutatjuk be a könyvet a Collegium Hungaricumban, áprilisban Bécsben.

Van reménysugár, olyan terv vagy ötlet, amelynek segítségével folytatható lenne a munka?

A nagy kérdés, hogy Magyarországon tartható-e, vagyis, hogy egyben tartható-e ez, az elmúlt 40 év magyar művészetének / alternatív kultúrájának a megértése szempontjából olyan fontos dokumentáció. Ez, szerintem - gazdag magyar underground kultúratámogató mecénás híján - csak állami (esetleg önkormányzati) szerepvállalással képzelhető el. Ha ez nem jön össze, akkor számos múzeum van a világon, ahol jó helye lehet egyik vagy másik gyűjteménynek, több egyetemi könyvtár is boldogan kezelné az Artpool könyvtárát vagy a nemzetközi dokumentációt, de azt a kontextust, amiben a magyar művészet a világban az 1970-es, 1980-as években volt, azokat a kapcsolatokat, amik révén magyar művek kerültek a vasfüggöny mögül neves nemzetközi antológiákba és kiállításokra a világ különböző helyein Argentínától Japánig, nehéz lesz majd összerakni. De persze semmi sem lehetetlen, és a kutatók még évszázadokkal később is kitartóan szedik össze a morzsákat. Kár, hogy a környező országokban valahogy ezekkel a kutatásokkal már jóval előrébb tartanak.