A több mint negyven éve működő Artpool-archívum kortárs művészeti adat- és médiatára sokak számára láthatatlanul folytatja munkáját az egyre szűkülő lokális lehetőségek, illetve az időről időre megcsappanó állami támogatások ellenére – idén azonban holtpontra jutott Klaniczay Júlia és Galántai György maroknyi csapata. „Nem titkolhatjuk tovább, hogy bár az első jéghegyet 2005-ben még túléltük (Segélykoncert Fesztivál), azóta folyamatosan a magyar tengeren süllyedő Titanic zenekarának érezzük magunkat. Még játszik a zenekar, de már térdig a vízben állunk” – áll az archívum honlapján megjelent közleményben, s a segélykiáltás remélhetőleg jó messzire elhallatszik a fedélzetről, azok fülébe is eljutva, akik az újabb, ezúttal végzetesnek tűnő jéghegy felé sodorták az Artpool hajóját.



Ahogyan az archívum történetét dokumentáló, 2013-ban kiadott könyv (The Experimental Art Archive of East-Central Europe) is tanúsítja, a Művészetkutató Központ az utóbbi évtizedek során nemcsak regionális referenciapontja lett a világszerte működő kísérleti alkotóközösségeknek, hanem nemzetközi szintű gyűjteménye is, ami elsősorban természetesen a hazai eseményekre (kiállításokra, performanszokra, előadásokra, koncertekre, kiadványokra stb.) koncentrál, de emellett a külföldön élő művészek tevékenységével is foglalkozik, egyfajta kommunális kultúrhálózatot hozva létre. Többek közt ezért egyedülálló mindaz a felhalmozott és részlegesen feldolgozott anyag, amelyet minimális technikai apparátussal és alaptőkével, de maximális lelkesedéssel és odaadással kezdtek összegyűjteni a hetvenes évek elején. A közösségépítő, kultúramegőrző aktivitás máig nem lankadt, a hosszú évek során számos kutató és önkéntes archivátor fordult meg a nem csupán archívumként, hanem miniműhelyként is funkcionáló Liszt Ferenc téri épületben, ahol kartondobozok százai, filmtekercsek, CD-lemezek, videofelvételek, plakátok, szórólapok ezrei sorakoznak a polcokon. A sajtó, illetve az érdeklődők számára tartott nyílt napon Klaniczay Júliával és Halasi Dórával merülhettünk alá az archívum tengerébe, ahol egy atlantiszi táj rajzolódott ki lelki szemeink előtt. Bár nem egy elsüllyedt kulturális kontinensről van szó, sokak számára mégsem látható, hogy mennyi veszélybe került, továbbörökítendő érték, megőrzendő emlékkép lebeg a víz felszíne alatt.

„Dolgozz ingyen, vagy végezz olyan munkát, amit ingyen is elvégeznél” – olvashatjuk az Artpool székhelyének egyik falán azt a Sugár János-idézetet, amely a jelenlegi, anyagi gondokkal terhelt helyzetben ha lehet, még aktuálisabb, mert a késedelmes vagy elmaradó támogatások helyett eddig is a vezetők magánhitelei, valamint az önkéntesek munkaórái mentették a menthetőt. És ameddig lehet, továbbra is ezt teszik. De a lék ott éktelenkedik, a hajó süllyedőfélben. A merülés az atlantiszi mélységbe vezet. A zenészek még mindig játszanak…