AL 2. 1983. február, 2-6. o.
[english]
Artpool’s Art Tour 1982
(2. rész: Julien Blaine)
A frissen megjelent Vers(z)iók antológia eszünkbe juttat egy folyamatosan megjelenő antológia-sorozatot, a Doc(k)s-ot, és a személyt, aki ezeket a kiadványokat gondozza: Julien Blaine-t.
Julien Blaine-ről először 1979-ben, olaszországi utunk során hallottunk nagy barátjától és költőtársától, Adriano Spatola-tól, aki mint Blaine, szintén egy malomban lakik… A 41 éves Julien Blaine közismert figurája a francia „költészeti világnak”. Nemcsak vizuális, konkrét és fonikus költészeti alkotásai révén, hanem aktív szervezői, kiadói tevékenysége miatt is. 1962 óta vesz részt különböző kísérleti költészeti kiadványok gondozásában. 1962-ben a „Les Carnets de l’Octéor”, 1966-tól 69-ig az igen jelentőssé vált „Approches” című irodalmi lap, 1967-től 71-ig a „Robho” szerkesztésében vesz részt. 1976-ban alapítja a Doc(k)s c. antológia-sorozatot, mely ma az 53. számnál (15. kötet) tart. A Doc(k)s a költészet minden olyan formájának teret ad, ami könyvformátumban megjelenhet. Figyelme az egész világra kiterjed. Az egyes antológiák gyakran egy-egy ország vagy etnikum kísérleti költészetével foglalkoznak. Így megjelent külön kötet Latin-Amerikáról, Japánról, Jugoszláviáról, a katalán költészetről, Lengyelországról, Korzikáról, a kelet-európai országokról, az USA-ról, Kínáról és Spanyolországról. Minden egyes szám rengeteg információval szolgál a költészet területén történő különböző eseményekről, mint pl. hangköltészeti előadóestek, vitaestek és különböző performance-ok… Egy másik érdekes általa kiadott sorozat az „Unfinitude” (szerkesztője Angeline Neveu), amit kizárólag xerox-szal állítanak elő. A kiadványok a xerox-ban, mint technikában rejlő művészeti lehetőségeket hivatottak kihasználni. Ebben a sorozatban már vagy több tucat füzet jelent meg, mind egy-egy művész alkotása. A füzetek szemléletesen tükrözik, hogyan válik a xerox művészeti alakító eszközzé: a létrejövő nyomat más és más a festékmennyiség és a fényerősség függvényében. További lehetőségek rejlenek a „klisé” mozgatásában vagy több xerox-réteg felvitelébenstb.
Mostani utunk során mindenképpen szerettünk volna Blaine-nel találkozni. Különben is Ventabren gyakorlatilag útba esett Nice felé menet. De még ennél is hamarabb, már Párizsban összefutottunk vele a Polyphonix fesztiválon, ami pont azokban a napokban zajlott, amikor odaértünk. A Polyphonix-ot, ezt a nemzetközi hangköltészeti seregszemlét immár negyedik alkalommal szervezte meg Jean-Jacques Lebel. A négytagú rendezőbizottság tagja volt Julien Blaine is.
A különböző Polyphonix fesztiválokon a „hangköltészet” olyan neves képviselői vettek részt, mint Allen Ginsberg, Brion Gysin, François Dufrêne, Arrigo Lora Totino (a futurista költemények kiváló előadója), John Giorno, Bernard Heidsieck stb. Sajnos mi már csak az utolsó napi rendezvényen lehettünk ott, így a legjobbakról lemaradtunk, viszont kárpótolt az, hogy több „levél-ismerőssel” is találkoztunk és új ismeretségeket is köthettünk.
Július 7-én kora délután érkeztünk meg a ventabreni malomhoz, rekkenő hőségben és őrült hangos tücsökciripelésben… Juliennek váratlanul el kellett mennie, csak este jött meg, de felesége és három gyereke nagy vidáman fogadtak. A délután - a hajszás napok és a sok vezetés után - kellemes sütkérezéssel és zöld füge lakmározásával telt el a család kis úszómedencéje körül. A délutáni TV-program, aminek a megnézésére a gyerekek nagy lelkesen invitáltak, nem volt egyéb, mint egy egész órás műsor Magyarországról, Mitterand magyarországi látogatása alkalmából. A csodálatosan színes műsor közben egyik ámulatból a másikba eshettünk.
10-én az Avignoni Fesztiválhoz kapcsolódóan, egy „Költészeti találkozások” című rendezvénysorozat keretében Julien Blaine és a Doc(k)erek egy augusztus elejéig tartó kiállítást és egy bárki számára szabadon használható - a fénymásológép kreatív használatára ösztönző - Rank Xerox műhelyt készültek megnyitni. Ezért 8-án este átmentünk az Avignontól pár km-re fekvő Tarrascon-ba, ahol a kiállítás többi rendezőjével volt Blaine-nek randevúja. Charles Dreyfust és Jacques Donguy-t már Párizsból ismertük. A nap külön érdekessége volt, hogy éjszakára az egész társaság a Blaine-rokonság tarrasconi kastélyában szállt meg.
Másnap délelőtt indultunk tovább, Julien Blaine útravalónak egy teljes szériát adott az Artpool számára az eddig megjelent Doc(k)s-okból, a Zerroscopíz ésUnfinitude kiadványokból azzal, hogy soha vissza nem térő alkalom, hogy ennyi postaköltséget megspórolhasson. Így egy újabb láda könyvvel gyarapodva folytattuk utunkat a Cote d’Azur felé.
(Klaniczay Júlia)