AL Aktuális / Alternatív / Artpool Levél

Az Artpool 1983 és 1985 között 11 számot megért művészeti képes „szamizdat” folyóirata,
a korabeli „párhuzamos kultúra” művészeti eseményeinek dokumentumaival

AL 1, AL 2, AL 3, AL 4, AL 5, AL 6,
AL 7, AL 8, AL 9, AL 10, AL 11, [tematikus tartalom]

AL 4, 1983. április – miniposzter melléklet


KESZTHELY ‘81

120 alkotó közös terve és metodikai javaslata egy történelmi városmag rehabilitációjához.

Az „egy kéz” által tervezett „homogén” városok csak hosszú idő után humanizálódnak, de az emberarcú, spontánul nőtt „squatterek”, vadvárosok sem járnak jobban: a hatóságok csak hosszú idő után ismerik el a létezésüket, s csak ezután (általában már későn) hajlandók áldozni infrastruktúrájukra. Vagyis az igazi városok megszületéséhez ma is emberöltők szükségesek, ellentétben a gyorsan megépülő, azonnal élhető város mai kívánalmával. Még zavaróbb, ha az építészeti beavatkozás egy társadalmi városmag élő szövetében hosszú időre halott zárványokat teremt.

Alkalmi tervezőcsoportunk a fent vázolt problémákra próbál átfogó választ adni az 1981 nyarán „Keszthely, belváros rehabilitációja” címmel kiírt országos, nyílt tervpályázat ürügyén.

Szociológiai, gazdasági és urbanisztikai előtanulmányok után csoportunk munkamódszerül a „szomszédsági és montage tervezés” egy különös keverékét választotta. A tervezés idejére magunkra öltöttük a városlakók választott képviselőinek szerepét. Ki-ki vállalta a város különböző jellegzetes zónáinak felderítését, és a zónákra kidolgoztuk a megfelelő szabályzati rendszereket. Ezek birtokában felkértük a hazai építész társadalom jeles képviselőit, pályájuk elején álló építészeket, valamint egyetemi hallgatókat, hogy egy-egy ház vagy lakótömb megtervezésével bizonyítsák módszerünk működőképességét. Felkérésünkre 75 építész nyújtott önzetlen segítséget.

Így az országos tervpályázaton belül egy új országos összefogás alakult ki. Ennek társadalmi, szociológiai, egyéni gyökereit kutatja az az interjúsorozat, melyet a pályázat összes alkotójával készített szociológus író barátunk, Konrád György.
Azt reméljük, hogy az így összegyűlt anyagpályázatunk nem várt „mellékterméket”, hiteles körképet ad a mai magyar építészet helyzetéről, az építészeket foglalkoztató problémákról.

Végezetül szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik munkánkat segítették: a felkért építésztársaknak, a beküldött rajzok feldolgozóinak és szerkesztőinek, az MTI foto munkatársainak és a kiállítás szervezőinek.