AL 9, 1984. május - 48. o.
Garaczi László: KÉT ULRIKE-SONG
„A rock and roll egy ember,
nem tarhatod szemmel,
a rock and roll egy állat,
veszélyesebb nálad”
M.P.
1.
Elfolyt összes véred már,
nincs jótanács, nincs tanár.
Fel ne ébredj, mert az a halál.
Egy vörös ringyó szobádban áll,
szíved helyén követ talál.
Fel ne ébredj, mert az a halál.
2.
úgy bánom hogy rádtaláltam
soha nem jött akit vártam
elég lenne a teste
minden áldott este
nem hív félelem és jóság
akasztott ember a valóság
nagyon szép vagy és nagyon rút
keletről nincs visszaút
ki igazítja helyre
kapitalist und kleine
tanuld meg hogy vasárnap
szeretni kell a hazádat
elvéreznek a hasad alatt
vagy vértelenek a forradalmak
minden egyre megy
egyre több a kegy
kopj le vagy tettesd a békét
úgy sem éred meg a végét
Garaczi László: FELTÉTELEZVE, DE NEM MEGENGEDVE
Ha - feltételezve, de nem megengedve - leány lennék, és ha - feltételezve, de nem megengedve - Marx Károly százötven évvel később született volna, akkor ő lenne a szerelmem, akinek aranyfürtös gyerekeket szülnék. Fel se tételezné (és így meg se engedné), hogy én férfi vagyok, és hogy valamiféle látens homoszexualitás áldozata. Galamblelkű ezredvégi filozófus lenne, nekidőlne a stelázsinak, és azt mondaná: „Vajon feltétlenül máshol kell lennem, hogy valahol ne legyek?” Aztán: „Igaz-e, hogy aki sokat marxol, az keveset fog?” Mi meg csak pukkadoznánk a gyerekekkel: hát még mindig nem érti, hogy ez csak egy vers?