A kátránypapírból, kátrányból, üveglapokból, maceszből álló environmentet eredetileg a wilhelmshaveni Kunsthalle magyar kiállításán Erdély instrukciói alapján Maurer Dóra építette fel. A ferdén a falnak támaszkodó hét üveglapra szintén ferdén hét macesz van bitumencseppel feltámasztva. Az üvegek alját a kátránypapírra kiöntött „bitumen-tenger hullámai nyaldossák” – írható le a mű alapvíziójának magyarázata, amelyet azonban Erdély a műről utólag adott: „mikor megérkeztem, a hotelben rájöttem, hogy azonos helyzetbe kerültem. Ferdén a ferdére. Ugyanis a nyugágy az egyetlen, ahol ferde a ferdére támasztva különben előfordul. Ezért is neveztem el Südstrandnak, ahogy a hotelban a nyugágyon feküdtem, előttem a kék erkélyrács és azon túl a tenger. Megnéztem a buszmegállót, Südstrandnak hívták. Tengerparti hotel... Az erkélyrács csupa X-ekből állt, és a száruk harminc fokos szögben volt”. Magán a művön a bitumenbe ágyazott, fektetett üveglapon található a kék színű krétával rajzolt X.

A mű, hasonlóan Erdély többi nagy environmentjéhez, nem mentes az egyszerre konkrétabb és elvontabb értelmezésektől: „Kátránypapír, és rajta kiöntve a bitumen, abban az üvegtábla, betámasztva a többi üvegtábla s legfelül a macesz. A macesznek így meglett a maga olajválsággal kapcsolatos jelentése. Elolajozódott a tenger. Elolajozódott a zsidóság. Utólag megértettem az azonos szituációt, a ferdét a ferdére... Ha nem lennének a bitumencseppek, akkor lecsúszna az egész macesz. A szennyeződés tartja meg. Elolajozódott”.