The Poipoidrom | Le Poïpoïdrome | Das Poipoidrom | A Poipoidrom
(Robert Filliou - Joachim Pfeufer)
Robert: Párizs, 1963 telén. Egy délelőtt a metrón utaztam barátomhoz, Joachim Pfeuferhez, valószínűleg azért, hogy pénzt kérjek tőle kölcsön lakbérre. Jo építész. Emellett fest is. Ekkoriban mindenesetre főleg a festményein dolgozott. Ma már teljesen leköti az urbanisztika. Azon a hideg reggelen néztem a metróban az embereket magam körül. Szomorúnak, gondterheltnek, bosszúsnak, magányosnak látszottak mindannyian. (Én valószínűleg ugyanilyen voltam.) "Mit tegyek?" - gondoltam. "Szívesen tennék valamit. Mit? Minek? Kinek? Ezeknek az embereknek. De mit? Miért?", és így tovább. Az életemre gondoltam. Megéri az alkotómunka mindezt a fáradságot, fegyelmet? Végül is csak egy kevéssel érzem jobban magam, mint ha nem törtem volna ki a rendszerből. De még ez sem egészen biztos. Ahogy Marianne mondta egyszer, mikor éppen elege lett az örökös művészveszekedésekből és képmutatásból: "Ti csak akkor vagytok művészek, ha csináltok valamit. Mihelyt a dolognak vége, már nem vagytok művészek." Valóban így van. Nem elég az alkotás. Az ember nem hagyhatja abba. Ezt nem teheti meg. Ez az - gondoltam. Az, amit mindenkivel közölnöm kell, az a permanens alkotás művészete. A Permanens Alkotás Intézete. A humor, a furcsaság, a jóakarat és a részvétel elve alapján.
Mikor megérkeztem Jóhoz, elmondtam neki az ötletemet, és megkértem, hogy segítsen. Rögtön beleeegyezett, és elkezdtünk dolgozni. Ebből az együttműködésből keletkezett a Poipoidrom.
Joachim (1972): A Poipoidrom a gondolkodás, a cselekvés és a kommunikáció funkcionális viszonya. Minimális Poipoidrom lehet egy szék, egy munkapad vagy egy nyitott elme. Nagyszámú minimum kombinációja már nem egyszerűen sok szék vagy sok munkapad, nagy nyugalom. A Poipoidrom ennek kifejezése. Ugyanakkor két különböző út metszéspontjának mátrixa: a cselekvésé és a gondolkodásé, ami megfelel a társ-építészek eltérő alkatának. Az optimális Poipoidrom egy azonnal megvalósítható épület, mintegy 24x24 méter. Tíz év kutatásai alapján világossá vált, hogy mit kell belehelyezni, és hogyan kell felépíteni. A társ-urbanisták jelenleg tanulmányozzák az épület helyének kérdését, és hajlandók bárkitől, bármilyen javaslatot figyelembe venni.
Ennek az afrikai etnikumnak köszönhetjük a Poipoi elnevezést, amiről barátunk, Herman Hahn holland építész és néprajztudós révén értesültünk. Tőle származnak a Mali Köztársaság közepén elhelyezkedő dogon területről készült fotók is.
Mikor két dogon találkozik, kérdezgetni kezdik egymást, például így: "és hogy van a legelőd? és hogy van a családod? és hogy vannak az állataid? és hogy vannak a szárnyasaid? és hogy van a házad?... stb." Ezekre a kérdésekre mindig egy egyszerű "Poipoi" a válasz, majd elválnak egymástól, vagy néha újrakezdik az egészet.
1. A társulás célja: előmozdítani a Reális Téridejű Poipoidromok létrehozását, irányítását és működtetését, ezek művészi integritásának védelmét, francia vagy külföldi területen, R. Filliou és J. Pfeufer társ-ügyvezető társ-építészek által megállapított módozatok szerint.
2. Adományozás: tekintettel arra az érdekre, mellyel a társ-építészek a teremtő aktus decentralizálását és ingyenességét illetően viseltetnek... tekintve, hogy a közösségek szerény anyagi eszközökkel rendelkeznek és kénytelenek megszorítani a kultúra szíját..., a társ-építészek minden alkalommal, amikor ez lehetséges és kívánatos, 1 szimbolikus frank ellenében rendelkezésre bocsátják a 00. sz. Prototípus tervrajzait és leírásait, valamint az érdekelt közigazgatási szerv szükségleteinek és erőforrásainak megfelelő alkalmazásához szükséges egyéb dokumentumokat és újításokat.
Robert Filliou-val és Joachim Pfeuferrel beszélget Beke László
Dokumentumok
a "1/2 + 1/2 = filliou/pfeufer – Le [ou la] Poïpoïdrome
à Espace-Temps Réel
Prototype 00"c. katalógusból, Yellow Now, Liège,
1975
1998 | Poipoidrom projekt | Artpool | kereső