Kápolna Műterem Balatonboglár 1971 (2:08)
A saarbrückeni TV felvétele
Galántai György és Szeift Béla kiállításán
A felvétel szövege: „Ebben a félig romos vidéki kápolnában dolgoznak azok a fiatal alkotók, akik a második világháború utáni magyarországi avantgárd művészetet képviselik. Ugyanakkor őket is megfigyeli a hivatalos kultúrpolitika, melynek nézeteivel a kápolnaművészek – ahogyan magukat nevezik – gesztus alapú konceptmunkái és absztrakt kísérletezései nehezen egyeztethetőek össze.
A fiatal alkotók művészi elképzelései valójában sokkal inkább beszélnek a szocialista realizmus művészetének ideológiájáról mint nyugati társaik munkáiról. A csoport alapítója Galántai György.”
Szeift Béla szövege: „Az absztrakt művészet – mindennemű absztrakció, mindennemű nonfiguráció – a hivatalos kultúrpolitika számára szó szerint idézve a »rothadó kapitalizmus« jelképévé vált. Emiatt ezt a művészeti formát Magyarországon tiltott vagy tűrt művészetnek ítélik. Mi egyelőre még a tűrt kategóriába tartozunk. Az állam egyelőre semleges irányunkban, minden megnyilvánulásunkat provokációként kezelik, ami egyébként teljesen hamis vád. Mi feltétel nélküli támogatói vagyunk a társadalmunknak, a tevékenységünk sokkal inkább a tiltakozásról szól. Mi művészként tiltakozunk az elgépiesítés, a nyárspolgárság, a vagyoni alapú megkülönböztetés ellen. Ez mégsem jelenti azt, hogy az egész társadalmi rend ellen lázadunk, sokkal inkább annak egyes elemei ellen. Ami számunkra ebben a társadalomban problémás, az az állítáítás – ami egyébként Nyugat-Európából jön –, hogy Nyugat-Európa a kultúra centrumát jelenti, ezzel szemben Kelet-Európa kulturálisan elmaradott. Azt érezzük feladatunknak, hogy a Nyugati kultúrát és művészetet úgymond átmenekítsük Kelet-Európába, hogy itt is gyökeret verhessen.”
