K51/villanyóra
Roland Kayn (1933-2011) Németországban született, korán kezdte meg a zeneszerzést.
Csak 20 éves volt, amikor első díjat nyert a japán Karuizawa-ban a 20. századi zenei fesztiválon. Röviddel a lengyel, a németországi és az olaszországi elektronikus stúdiókban végzett munka után csatlakozott a Gruppo Nuova Consonanza-hoz, és ez a kritikus improvizációs útvonal Franco Evangelisti, Aldo Clementi és Ennio Morricone közreműködésével segített megtalálni végleges zenei irányát.
Kayn úgy döntött, hogy zeneszerzésén keresztül folytatja zenei küldetését azzal a különös szándékkal, hogy a zeneszerzőt minél jobban kizárja.
1970-től kizárólag az elektronikus és elektroakusztikus zenére összpontosított.
„A kibernetikus zene, legyen az vokális, hangszeres vagy elektronikus, mindenekelőtt az, amelyet már nem „komponál” és gyakorol.
Az összekapcsolt visszacsatolási hurkokból származik, amelyek folyamatot indítanak.
Ebben bizonyos adatok különös jelentőséggel bírnak:
irányok, elektromos jelek, amelyek egy információfeldolgozó memória tárolására irányulnak (ember vagy gép). A szokásos kisülési eljárással ellentétben a részlegesen rekurzív rendszerek ezen egysége egyfajta növekvő folyamatot generál, amely teljesen autonóm lehet.
Ugyanúgy, ahogy a kémiai-technikai folyamatok, mikroszkóppal tekintve, repulációkat eredményezhetnek, az elemek kiterjedő felületi képződményei, diffúziói, ritmikus pulzációi, színeltolódásai, és adott kölcsönhatások során új csillagképeket (reakciókat) érhetnek el,
így az elektro- az akusztikus domén heurisztikus technikái hasonló folyamatokat fedezhetnek fel - amelyekben a zeneszerző azonban teljesen elveszíti eredeti funkcióját.
Most csak eldönti, hogy beavatkozik-e, irányítja és szabályozza-e, vagy hajlandó-e elfogadni azt, amely autogenerációs folyamatként jelentkezik.
Köztudott, hogy a zenét, mint „időművészetet” csak a körülvevő levegő teszi lehetővé;
tisztán fizikai szinten tekintve, nem más, mint a levegőmolekulák véletlenszerű vagy meghatározott helyzetbe történő mozgatása mechanikus vagy elektroakusztikusan generált jelek segítségével. A zene e kategóriájának első példái között szerepel a Galaxis, a többszörös hangszerkezet a változó hangszeres együttesek számára (Moeck-Verlag, Celle, 1962), és az elektroakusztikai területen a kibernetika (Studio di Fonologia, RAI, Milánó, 1969). Azóta elsősorban kibővített, elektroakusztikus jellegű, kibernetikusan generált projektek fejlesztésével foglalkozom (például Simultan, Makro, Infra és Szkennelés) - olyan zene, amelyben összekapcsolódnak a technológiai és a humanista szempontok, a hagyományos előadási gyakorlat és a szociológiai kontextusban.” (Roland Kayn)
Roland Kayn: “Rhenit” (24:00)
Roland Kayn - Khyra - Part 3 (24:46)
Roland Kayn: Cybernetics III (1969/1977) (22:49)
