![](../../design/sound-green-off.png)
![](kepek/IMG_2562.jpg)
Roland Kayn (1933-2011) Németországban született, korán kezdte meg a zeneszerzést.
Csak 20 éves volt, amikor első díjat nyert a japán Karuizawa-ban a 20. századi zenei fesztiválon. Röviddel a lengyel, a németországi és az olaszországi elektronikus stúdiókban végzett munka után csatlakozott a Gruppo Nuova Consonanza-hoz, és ez a kritikus improvizációs útvonal Franco Evangelisti, Aldo Clementi és Ennio Morricone közreműködésével segített megtalálni végleges zenei irányát.
Kayn úgy döntött, hogy zeneszerzésén keresztül folytatja zenei küldetését azzal a különös szándékkal, hogy a zeneszerzőt minél jobban kizárja.
1970-től kizárólag az elektronikus és elektroakusztikus zenére összpontosított.
![](kepek/hang_villanyora-01.jpg)
![](kepek/hang_villanyora-02.png)
![](kepek/hang_villanyora-03.jpg)
„A kibernetikus zene, legyen az vokális, hangszeres vagy elektronikus, mindenekelőtt az, amelyet már nem „komponál” és gyakorol.
Az összekapcsolt visszacsatolási hurkokból származik, amelyek folyamatot indítanak.
Ebben bizonyos adatok különös jelentőséggel bírnak:
irányok, elektromos jelek, amelyek egy információfeldolgozó memória tárolására irányulnak (ember vagy gép). A szokásos kisülési eljárással ellentétben a részlegesen rekurzív rendszerek ezen egysége egyfajta növekvő folyamatot generál, amely teljesen autonóm lehet.
Ugyanúgy, ahogy a kémiai-technikai folyamatok, mikroszkóppal tekintve, repulációkat eredményezhetnek, az elemek kiterjedő felületi képződményei, diffúziói, ritmikus pulzációi, színeltolódásai, és adott kölcsönhatások során új csillagképeket (reakciókat) érhetnek el,
így az elektro- az akusztikus domén heurisztikus technikái hasonló folyamatokat fedezhetnek fel - amelyekben a zeneszerző azonban teljesen elveszíti eredeti funkcióját.
Most csak eldönti, hogy beavatkozik-e, irányítja és szabályozza-e, vagy hajlandó-e elfogadni azt, amely autogenerációs folyamatként jelentkezik.
Köztudott, hogy a zenét, mint „időművészetet” csak a körülvevő levegő teszi lehetővé;
tisztán fizikai szinten tekintve, nem más, mint a levegőmolekulák véletlenszerű vagy meghatározott helyzetbe történő mozgatása mechanikus vagy elektroakusztikusan generált jelek segítségével. A zene e kategóriájának első példái között szerepel a Galaxis, a többszörös hangszerkezet a változó hangszeres együttesek számára (Moeck-Verlag, Celle, 1962), és az elektroakusztikai területen a kibernetika (Studio di Fonologia, RAI, Milánó, 1969). Azóta elsősorban kibővített, elektroakusztikus jellegű, kibernetikusan generált projektek fejlesztésével foglalkozom (például Simultan, Makro, Infra és Szkennelés) - olyan zene, amelyben összekapcsolódnak a technológiai és a humanista szempontok, a hagyományos előadási gyakorlat és a szociológiai kontextusban.” (Roland Kayn)
Roland Kayn: “Rhenit” (24:00)
Roland Kayn - Khyra - Part 3 (24:46)
Roland Kayn: Cybernetics III (1969/1977) (22:49)
![](kepek/kerites_2.jpg)
![](kepek/P1540659.jpg)
![](kepek/kerites_4.jpg)