A csorgatásos festészet /drip painting/ kifejezés elsősorban technikai megjelölés az 50-es években. Korniss Dezső nonfiguratív kalligrafikus és csorgatott festményeire és Jackson Pollock amerikai absztrakt expresszionista művész munkáira vonatkoztatva terjedt el. A magyar festészetben Korniss hatására több fiatal művész, így Tót Endre is készitett ide sorolható munkákat. Később Altorjai Sándor 1971-es „Gyagya bácsi” képeiben a csorgatott festészet konceptuálisan újrateremtődött.

Korniss Dezső: L.Z.A.3., 1959.

„A kalligráfia: állapot-líra. Az állapoton van a hangsúly. A képek közötti differencia éppen az eltérő állapotból adódik, abból, hogy milyen állapotban van az ember. Nincs két ugyanolyan állapot. A kép az állapot közvetitője." (Korniss Dezső)

Korniss Dezső: Kis kalligráfia, 1950-es évek

„Egyetérthetünk Beke Lászlóval: „A nem-ábrázoló kép genezisét tekintve, a természetből való levezetésnél sokkal fontosabb a kreatív, az építkező – tehát fordított – folyamat hangsúlyozása.” Korniss kalligrafikus absztrakciója, illetve Kassák geometrikus absztrakciója nem a látvány fokozatos jelzéssé való festői átírásának útját járja be, hanem maga teremt minden természeti-tárgyi-figurális látványtól független, önálló szellemi valóságot, melynek esztétikai funkciója a műalkotás elvont-spirituális üzenetének képi közvetítése.” (Hegyi Lóránd)

„A kínai kalligráfiában az ecsetvonás elsődleges fontosságú. A festő-író megszünteti az ellentmondást az alany és tárgy, a szubjektum és objektum között, és azáltal, hogy a jelteremtés folyamatára koncentrál, úgy érzi, hogy aktívan részt vesz egy folyamatos és potenciálisan végtelen eseménysorozatban, /párhuzamosan a teremtés és újrateremtés kozmikus folyamatával/.” (Anthony Everitt)

az idézetek forrása: Hegyi Lóránd: Korniss Dezső, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1982, 160. és 108. o.
a képek forrása: Művészet, XV. évf. 11. szám, 1974. november 9-10. o.