Interjú Maurer Dórával (1998): „Azt hiszem, 1972 májusában Erdély Mikinek és Szentjóbynak jutott eszébe, hogy lemenjünk Balatonboglárra. Elkértük Galántaitól a kápolna kulcsát, és egy fényképezőgép egész tárát, 36 kockát ellőttünk a térre, és a kápolna környezetére vonatkozó ötletekre. Akkor készült az a fényképsorozat is, ami Jován ötlete volt.

A kápolnaajtón keresztben egy elzáró rács volt, ami eredetileg egy kerítésről származott, de nem függőlegesen állt a rács, hanem vízszintesen. Jován fölállt rá, és a többiek is mind automatikusan elkezdtek helyezkedni. Szentjóby ráfeküdt egy ágra, begyűrte a hosszú haját az ingébe, úgyhogy az övé nem lebegett, mint a Jovánovicsé a fotón. Erdély elcsúszva az ajtóban helyezkedett el, úgy, mintha onnan nézne ki, Tibor pedig a földre feküdt, mint ha az is egy más irány lenne, és a cigarettafüstje árulta csak el, hogy merre van a fölfelé. Vagy Erdély föltartott egy pipacsot, és mondta, hogy ha ezt lefotózzuk, olyan, mintha a kápolna harangja lenne. Aztán a padról ugráltak lefelé, Erdély is, Tibor is, azt hiszem, a Jován is, mintha a Badacsony tetejére ugráltak volna, vagyis a hegyet érintették volna a testük formájával.

Ekkor készült a Marx-Engels-Lenin-Sztálin-paródia, és ehhez hasonlók, például én Madonnaként beültem az alkóvba, és körülöttem szentként állt Jovánovics, Gáyor, Szentjóby. […]
Két fotósort nagyítottam, az egyik Galántainál van, a másik az MNG-ben egy kazettában, amihez magnókazetta is tartozik. A szalagon Szentjóby Tamás mondja el Egyszer elmentünk című versét.”