Galántai György: Jellemző volt akkor sokunkra, hogy képesek voltunk minden történést művészetként szemlélni. Egy példa erre a két kutyás járőr „rendőrművész” akciója a kápolna bejáratánál 1973. augusztus 6.- án hajnali négykor.
Többször művész urat kiabáltak, majd a faajtót gomibottal erősen verni kezdték, a hangokat felerősítette a kápolna akusztikája. Feledhetetlen koncert volt. Rövid ideig a zár felnyitásával kisérleteztek, végül a hófehér ajtóra gumibottal és kuccsal is felirták, hogy: RENDŐR. Ezután az olajfára akasztott „BARÁTSÁGOS BÁNÁSMÓD” és a földbeszúrt „MAGÁNTERÜLET” feliratú táblákat megforditották.
A történethez hozzátartozik, hogy az akciót a toronyból „élveztem” végig és a komikus helyzettől egyszerre jött rám a nevetés és a közben feltámadt félelmemtől a reszketés. A két ellentétes iger által keletkezett azonos izomrángás mint egy görcs alig akart elmúlni. Ettől kezdve tizenkét évig remegett a jobb kezem amikor rajzolni vagy festeni akartam. Ha mégis kellett rajzolnom, akkor a bal kezemmel fogtam a jobb kezemet, hogy ne remegjen. Ez a véletlen az egyik fő oka tárgy-szobrászati munkáim létrejöttének és más olyan ténykedéseimnek amelynél nem zavart a kézremegés. A kézremegésem 1985-ben jobb karom teljes lebénulásával múlt el, amikor egy túlnehéz vasszobor koncentrált cipelése közben megfigyelőm, a házmester rámijesztett. (1998)
