Gáyor Tibor: Volt egy nagybátyám, aki hangmérnökként a Rádiónál dolgozott Budapesten. Megkérdeztem tőle, hogy tudna-e esetleg valami ügyes riportert erre az alkalomra [a kápolna bezárására], akár a tévétől, akár a rádiótól ajánlani. Így jöttünk össze Nyakas Szilárddal. Másnap le kellett menni, de mivel gépkocsit nem tudott szerezni, az én autómmal utaztunk. Arról, hogy egy tévé- vagy rádiómunkatársnak tilos külföldi rendszámú autóba beszállni, nekem fogalmam sem volt. Lehet, hogy a Szilárdnak sem, nem tudom. Leérkeztünk az én bogár Volkswagenemmel Boglárra, ahol néhány ember már ott tartózkodott, és vártuk a hatóságok érkezését a befalazási aktushoz. […] Szilárdot ezután elbocsátották a Rádiótól, úgy tudom, azzal az indoklással, hogy külföldi rendszámú autóba szállt be, és a nagybátyámat, aki szintén a rádió alkalmazottja volt, és aki Szilárddal engem összehozott, alacsonyabb beosztásba helyezték. […]
Még egy érdekes utórezgése volt ennek a kápolna bezárási ügynek, a Szabó László cikke a Népszabadságban, éppenhogy csaknem külföldi ügynöknek, hirszerzési ügynöknek titulált engem, de legalábbis úgy állitotta be, mintha én politikai elemzési fotó felvételeket készitenék Magyarországról külföldi valami egyéb megrendelésre. Valamikor a rákövetkező év tavaszán vagy telén egy teljesen váratlan idézést kaptam a rendőrség idegenrendészeti osztályára. Semmi folyó ügyem nem volt, el nem tudtam képzelni, hogy miről lesz szó. Meglehetősen udvariasan két tipikus figura fogadott és elkezdtek beszélgetni. A szó szoros értelmében beszélgetni, rendőrszemmel, rendőr mentalitással a müvészetről, legalábbis a müvészetnek arról a szegmenséről, ahol én akkor ismert módon tevékeny voltam. Én egy kicsit vettem a lapot az ő szájizük szerint olyan válaszokat adtam, amik semmitmondóak voltak. Látatlan személyekről akartak információkat szerezni én pedig igyekeztem őket egy kicsit közel vinni az ő nivójukról ahhoz a tevékenységhez, amiről éppen kérdeztek. Elhuzódott szinte az egész délelőtt. Már a második órát töltik ott ilyen hülye felemás beszélgetéssel, el nem tudtam képzelni, hogy mit akarnak tőlem. Tulajdonképpen ezekre közvetlen rákérdeztem, de ők megint kitérő választ adtak és akkor mondtam, hogy ugye akkor befejeztük, akkor én megyek. Nem, még egy kicsit maradjak. Akkor mondják meg, hogy miről van szó. Nem mondták meg. Közben a Dóra otthon fühöz-fához telefonált, hogy miért nem engednek engem már ki a rendőrségről, csak nem fognak benntartani. Utóbb kiderült, hogy a Balatonboglár bezárása idején ott-tartózkodó Poór Györgynek volt azon a délelőttön birósági tárgyalása,(Szabó Lászlóval szembeni sajtópere) egyszerüen meg akarták akadályozni, hogy a tárgyaláson részt vegyek.
