Gulyás Gyula: Amikor ott voltunk, ha lehetett, az éjszakát a kápolnában töltöttük, és hát ez már elég volt a hivatalnak, hogy itt biztos más is történik, nem csak az, hogy mi ott pihenünk és átalusszuk az éjszakát. […] Egyszer, egy éjszakai razzia során, a rendőrség farkaskutyával behatolt. Tulajdonképpen ez egy magánterület volt akkor, Galántai Gyuri megkapta bérbe. Tehát itt egy magánlaksértés történt. Hát ebből vita alakult ki és egyéb atrocitások. Eléggé rossz emlékek ezek. Erről igazán nem is szeretnék beszélni, hogy hogyan viselkedtek akkor velünk a rendőrök. […] Akkor bennünk volt ez az állandó félelemérzet, de fiatalok voltunk, tudtuk, hogy ez van. De legalábbis én ennyire komolyan nem akartam elhinni. Azt hittem, hogy ez egy lázálom, de létezett. Sokunkat nagyon meg is viselt.
A mai napig nem értem, hogy miért csináltak ebből politikai ügyet, és hogy rendszerellenesek vagyunk. Holott itt nem erről volt szó, hanem egy tiszta formát, egy tiszta művészetet, egy rendet akartunk. Volt egy vágy ebben a társaságban, hogy igenis, megmutatni, hogy nemcsak egy irányzat működik egy országon belül, egy nemzeten belül, ennek volt egy vonzása Nyugat-Európa felé, hogy igen is, mi is itt vagyunk és létezünk. Tehát a modern művészet az nem halt meg Kelet-Európában, én azt hiszem, hogy ez a generáció egy hidat hozott létre Kelet és Nyugat között akkor a hatvanas és az hetvenes évek elején, akik vállalták ennek a hátterét.
Amikor 71-ben először életemben kijuthattam Nyugat-Európába és végigjárhattam öt országot, akkor minden minket igazolt. Hogy jó úton haladunk. […] A mai napig megdöbbenek, hogy mi mindent lehet a politikán keresztül és belül csinálni, és hogyan lehet embereket ártatlanul belevinni bizonyos dolgokba. Akkor ez volt. Ma már ez nem létezik, de ez nem azt jelenti, hogy ezt el kell felejteni. Az értékeket ki kell emelni, és a többit elfelejteni. Mert ha az ember állandóan ezzel él együtt, akkor egyszerűen olyan stresszhelyzetbe kerül, hogy nincs tovább és leblokkol. Nem tudom, a többi kolléga hogy van ezzel, de én nem nagyon szeretek erről beszélni.
