A szemléletváltás konfliktusai

Beke László:Én azt gondolom, hogy a hatvanas évek végén jelentkező új generációnak a pop art és a minimal art irányába elmozduló munkái azt a szellemiséget próbálták egy sajátos, kelet-európai és magyarországi módon fölvetni, amelyet a világban nem csak az amerikaiak, az angolok, az olaszok, a franciák is műveltek. Az a néhány művész, aki Magyarországon is ilyesmit csinált, kapcsolódni tudott az új, absztrakt művészetnek a különböző országokban képviselt változataihoz. Tehát én azt gondolom, hogy ezt a Magyarországon megjelenő tendenciát akkor mindenképpen kapcsolatba lehetett hozni az egyetemes művészettel.

A törekvéseink másik fontos része pedig természetesen az volt, hogy fölépítsük a másik lerombolt hidat a modern magyar művészettel is. Megismerkedtünk Kassák Lajossal, az Európa Iskola mestereivel: Korniss-sal, Lossonczyval, Gyarmathyval, tehát igyekeztünk visszakötni a hazai modern hagyományokhoz, és újra fölépíteni a kapcsolatot a nemzetközi mezőnnyel. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy igazában nem volt tiszta képünk a művészet helyzetéről. Sem a nemzetköziről, sem a hazairól, legalábbis nekem nem volt. Azt lehetett érzékelni, hogy az Iparterv kiállításokon, illetve a 68-as Documentán megjelent nemzetközi aktualitások mintha csúcspontjukra értek volna. Rauschenberg 1964-ben Velencében már nagydíjat kapott, és a kasseli Documenta is az említett irányzatok csúcspontját jelentette.