A szemléletváltás konfliktusai

Galántai György: A boglári eseményekkel kapcsolatban két egymástól független, lényegében eltérő, de egyidejű konfliktushelyzet volt, a „belső” és a „külső”. A belső: a „projekt” önfejlődését követők és nem követők nézetkülönbsége, a külső: az egynézőpontú állam értetlensége. A klasszikus konfliktus-modell mindkét változatban ugyanaz: a „maradók” és a „haladók” állnak egymással szemben. A konfliktust mindkét változatban a „haladók” magatartása okozza és a „maradók” gerjesztik, mert haladónak akarnak látszani. A konfliktus konstrukciót gazdagította, hogy a „külső” konfliktust gerjesztő „hatalom” a belső konfliktusban rejlő lehetőségeket direkt vagy indirekt módon felhasználta saját céljaira.

Kezdetben a konfliktus csak korlátozta a szabad „önösszeszerelő” mozgásokat, de később egy nem kívánt irányba téritette el. Ezért gondolhatták a belső konfliktus gerjesztői, hogy önmagától is megszüntek volna a boglári események. Egy kérdés persze, hogy mi történt volna, ha a hatalom „vak” véletlenjének elmaradása esetén egy evolúciós véletlenből indulva a belső konfliktust felváltja az eltérő elképzelések párbeszéde? Más kérdés, hogy van e értelme bármilyen kérdés feltevésének egy tudathasadásos, irracionális környezetben?

Az bizonyos, hogy akkor Bogláron „konfliktuskerülő” voltam, a nem elmenekülő változatból. Ez a változat senkit sem korlátoz, így magát sem, következésképp minden választásában csak addig elkötelezett ameddig értelmét látja. Ha szabadságát külső erők korlátozzák - a szabadságot önmagában keresi és - a korlátozást kizáró új feladatba kezd. (1998)