A szemléletváltás konfliktusai

Mezei Ottó: Nem tudom elhallgatni sajnos azt, ami aztán be is igazolódott, hogy ekkor már megindult az, amit az egyik szürenonos úgy mondott, hogy kiszorítósdi. Hogy melyik csoport ragadja magához az uralmat. Végül is 1972-ben történt meg, hogy egy másik társaság, kvázi kiszorította ezt az eredeti, a kiállításokat indító társaságot, ami sajnos meg is hozta a sajnálatos végeredményt, mert hiszen ennek volt köszönhető a kápolna bezárása. Bár az is lehetséges, hogy a kápolna – és gondolom, nem állok egyedül a véleményemmel – előbb-utóbb önmagától is kimúlt volna. Nem föltétlenül a belső konfliktusok miatt, hanem mert egyszerűen talán egy átfogóbb szervezői, vagy egy elfogadhatóbb adminisztrációs képesség kellett volna hozzá. Másrészt ugye messze is volt, szóval számos egyéb tárgyi, objektív probléma is volt. Ennek az egész kiszorítósdinak az egyik műfaja a konceptuális művészet, akciók, happeningek stb. lettek. Ez a kápolna erre már nem volt alkalmas. Ilyen jellegű happeningekre, ilyen jellegű akciókra más tér kellett volna, úgyhogy előbb-utóbb magától is kimúlt volna.