A szemléletváltás konfliktusai

Pauer Gyula: Természetesen voltak nézetbeli különbségek közöttünk. Hát kezdem ott, hogy a Csáji és az általam szervezett eseményeknél én igyekeztem az akkori Ipartervesnek nevezett társaságból beszippantani pár embert ezekbe a kiállításokba, mert én nagyon rokonszenveztem azzal a kiállítással. Ugyanakkor a Csáji és általam szervezett Szürenon- és egyéb ilyen kiállításokban inkább a háború előtti avantgárdra emlékeztető, a kassáki gondolkodásból is merítő konstruktivista absztrakt, tehát már meglévő, de még nem elfogadott képzőművészeti formákat próbáltunk megjeleníteni, míg ezek a teljesen új, a nyugat-európai gondolkodás, sőt amerikai gondolkodásból származó eredményeket próbálták átplántálni.

Én ezt „óavantgárdnak” és „új avantgárdnak” is neveztem. Na, most az óavantgárd és az új avantgárd egymással nem volt mindig kibékülve. Tehát, hogy az egyik művész nem akart azzal a társasággal kiállítani, és a másik meg ezzel. Ma már ez látszik, hogy ezek egyszerűen kis tendenciák voltak, amelyek nyilvánvalóan minden normális kulturális életben megvannak és szükségszerűek.