a fák között feltűnik az egész emigráció

Haraszti Miklós: Az igazi undergroundnak nevezem máig ezt a mozgalmat, mert ez tényleg betiltott művészet volt, arte povera is volt, minimal art is volt és a konceptig csontszárazon visszaszorított art is volt, dehát semmiféle más lehetősége nem volt, mint koncept legyen és az összes világtendenciának a legtisztább és valódi ... minden műviség nélküli megvalósulása volt. Valójában az összes korabeli tekintélyellenes világtendenciának a megnyilvánulása is volt azon kívül, hogy tehetségek pazar parádéja. Én ezt nagyon tiszteltem, nagyon szerettem és nagyon jól éreztem magam ezek között az emberek között.

Ez a boglári miliő és ezek a művészek valójában minden megkülönböztetés nélkül tudták magukat mindennek, minden jó avantgardjának, minden jó előörsének. Ez egy osztatlan tulajdon volt tulajdonképpen ez a kulturális alvilág - úgy mondanám - a szociológia úgy mondaná, hogy szubkultúra, de minden szubkultúra őse, minden későbbi tendenciát lehet, hogy csak egy ember képviselt, lehet, hogy egy ember többet képviselt egyszerre, de minden jelen volt, ami vallási, kulturális, politikai ellentétben egy demokráciába később belefér, vagy ami később egy demokrácia kivívásának az eszközévé válik, az mind jelen volt ott. Ezért is ugrott a Szabó László-féle rendőri nyilvánosság, ezért is nem volt az Aczél György, - annak ellenére, hogy ő híve volt a finoman manipulált és beintegrált különbségek elengedésének, ezért egyáltalán nem volt - ellenére, hogy a BM vegye a kezébe a Boglár fölszámolását, ezért nem tekintette kultúrpolitikai kérdésnek, ő is belügyminisztériumi kérdésnek tekintette.

Ha az a kérdés, hogy mennyire volt politikus az a boglári társaság, akkor azt kell mondani, hogy a korszak viszonyait tekintetbe véve, figyelembe véve azt, hogy nem volt még kikristályosodott ellenzék, hogy a kommunista civilizáció beláthatatlanul hosszú ideig tartónak, nemzedékekig tartónak tűnt és akkor sem lehetett sejteni, hogy hogyan lesz vége, mindezt figyelembe véve hiperpolitikusnak nevezhető még akkor is, hogyha maguk a résztvevők tulajdonképpen antipolitikusok voltak, a politizálás ellen tiltakoztak, mint olyan ellen, az egészet mint olyat kárhoztatták.

Mindenki tudta, hogy a nagypolitika célkeresztjében van ez a Boglár, mindenki értette, hogy az Aczél ezt az egész undergroundot beáldozza azért, hogy más meccseit tovább játszhassa, hogy közös politikai elhatározás, hogy ebből rendőrségi kérdést csinálnak és ebben az értelemben az egész rendszer ellenzékének, az egész kultúrpolitika ellenzékének tudták magukat. Ebben az értelemben feltétlenül a politikai ellenzék ősei voltak, egy differenciálatlan módon, tudatosan differenciálatlan módon, nem óhajtottak ők konkrét politikai kérdésekkel foglalkozni. Én sem azért voltam ott, egyszerűen jól éreztem magam, egyszerűen szabadnak éreztem magam és nagyon szerettem ott lenni.