M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Neurotic

Pajor Tamás 1981-ben, érettségizős korában lépett színre a Neurotic élén. A Neurotic a legelső budapesti punkzenekarok egyike volt, úgy néztek ki, ahogy kell (borzolt haj, lánc, a londoni Damned-től kölcsönzött vámpír-arcfestés), úgy zenéltek, ahogy tudtak (hibákkal és önbizalommal), tagadták, amit kellett (az intézményesült, öregedő rocksztárokat, a rohadt rendszert), és igenelték, ami változást ígért (a szabadságot jelentő rock and roll életformát, a haldokló zenébe új életet injekciózó punkot és új hullámot, s a részének tekintették önmagukat).

Amit a színpadon műveltek, kezdetleges, de hiteles, harapós punk-zaj volt, s figyelmet követelt azért is, mert érződött: egyéniségek formálódnak a szemünk előtt. Nemcsak Pajor, de ott ügyködött mellette Czeller Péter is, akit valamivel később, már az ETA élén lehetett látni: elsőként ők tudták igazán profi módon reprodukálni az angol mintaképek hangzását, Czeller pedig elementáris lendületű showmannek mutatkozott. Az ETA megszűntével eltűnt a képből.

E kezdeti korszakot szabályosan publikált felvétel gyakorlatilag nem őrzi, habár Bódy Gábor 1981-ben három másik zenekar (Kontroll Csoport, Vágtázó Halottkémek, URH) mellett a Neuroticról is forgatott a filmgyári stúdióban rendezett sminkfesztiválon, s egy koncertjük rövid részlete hallható egy mindössze száz példányban készült válogatáson (Nosztalgiaegyveleg), ahol öt számmal az ETA is szerepel.

Ezek egyikét, a Nulladalt a Neuroticból vitte magával Czeller: Menyhárt Jenő szerzeménye, aki - mert az URH repertoárjába nem illett bele - Pajornak adta. A nyilvánosság előtt a Neurotic éppen az URH egyik koncertjén mutatkozott be, a Kassák-klubban, 1981 februárjában, egy műsorban a szintén kezdő punk Punkrációval és a Balatonnal. Ezt követte még néhány fellépés, kisebb budapesti helyeken, de Pajor Tamás

hamarosan szűknek kezdte találni a formula szerinti punk világát, többre vágyott - ahogy példaképei, az előtte járó URH, Kontroll, Bizottság vagy a számára akkoriban legvonzóbb VHK is többet tudott kihozni ebből az életérzésből.

Szórványos szerepelgetés után a 80-as évek közepére lett kész Pajor Tamás. A szó valamennyi értelmében. Elkészült a repertoár, amely tehetsége ígéretét beváltva a mezőny legjobbjai mellé emelte, s végre összeállt az együttes, amely ezt az abszolút érvényes anyagot meg tudta szólaltatni - jóllehet, koncertjeiket a technika és az azt (nemigen) működtető személyzet csődje, illetve a körülményektől és a magába adagolt anyagoktól feltankolt főszereplő kiszámíthatatlansága állandó széteséssel fenyegette. Ez volt a "készen lét" másik oldala: megmerítkezés az ital és drog világában, éveken át, keményen.

Ebben az időszakban látott hozzá egy róla szóló és a Neuroticot megörökítő film forgatásához Xantus János, akinek az Eszkimó asszony fázik jóvoltából a filmre mentett Trabantot is köszönhetjük. Forgatott természetesen koncerteken is, ezek egyikét, 1987 nyarán kifejezetten a film kedvéért szervezték, a hűvösvölgyi nagyréten.

"A filmes háttér gondoskodott arról, hogy minden működjön - mesélte a rendező -, érdekes módon, Tamás ettől mintha egy kicsit kétségbeesett volna. Szélsőséges helyzetek, leküzdhetetlen akadályok, ez volt a Neurotic éltető, megtermékenyítő közege. Csak hát ilyen közegben nem lehet a végtelenségig létezni, mert egyszer aztán becsap a villám. Mégis, ez adta a vonzerőt Tamásnak, ami miatt oda kellett figyelni rá. Ott ketyegett a zsebében vagy valahol benne az a szerkezet, amiről senki se tudta, mikorra van

beállítva, de hallani lehetett, hogy ketyeg. Mint a klasszikus hollywoodi dramaturgiában: le nem tudod venni a vászonról a szemed, mert ketyeg a szerkezet és bármelyik pillanatban fölrobbanhat. Aki mozgó kocsik tetején ugrál részegen és minden nap történik vele valami hasonló, azzal valóban bármi megeshet. Én mégis úgy éreztem, egy vékony szálon tartja valami, vigyáz rá a gondviselés. Amikor például a közgáz betonudvari koncerten belebokszolt az ablakba és az üveg össze-vissza vágta a karját, a legfontosabb erek, inak, idegek előtt fél milliméterrel megálltak a szilánkok. Az állandó veszély dacára mindig volt valami játékos, valami színpadias is körülötte - még akkor is, amikor vér folyt. Meghal a hős, de aztán fölkel és leporolja a nadrágját - ahogy ő is énekli az egyik számban: >A főhőst tízszer eltalálják, de szerencsére csak egy horzsolás<. Nem az életét, hanem az ő rockfiguráját-jelenségét éreztem percnyinek, múlandónak. (...) Ha Pajor Tamásról beszélünk, eszembe jutnak azok a rock-hősök, akik fölégették az energiáikat azért, hogy mi több zenét és erősebb ritmust kapjunk tőlük. Az ő esetében ugyanennek egy kamaszos, üde és játékos változatáról volt szó. Azt a talán idejétmúlt rocksztártípust testesítette meg, aki egyszerre öreg és romlott, mert már mindenen keresztülment, ugyanakkor gyermeki ártatlanság és naivitás van a szemében." (Magyar Ifjúság, 1988)

A "már mindenen keresztülment" Pajor Tamás nemcsak énekesként, hanem Szárnyas ügynökként is megjelent a mozivásznon, ővé volt a címszerep Sőth Sándor 1987-es filmjében.

Ugyanebben az évben egy kazettányi stúdiófelvételt készített az érett korszakába ért Neurotic: e nem publikált kazettán és Xantus filmjében pont olyan zene hallható, mint amit a Neurotic indulásakor Pajor célul tűzött maga elé: "jelent és múltat felölelő, felfokozott rock and roll, mely a lírát és az erőszakot is magába építi".

Nyelvi leleményekkel teli, összetéveszthetetlenül egyéni szövegeiben líra és erőszak szűrődött át a szerző személyén, keresztül, aki a színpadon sokszor akadozó nyelvvel, botladozó lábakkal bűvölte közönségét. Zenekara - a film forgatásának idején Ruff Tibor, Szlazsánszky Ferenc, Szerb Zsófia, Szász Zsuzsa, az ős-Neuroticból megmaradt Solymár Årpád és még mások - Stones-ra emlékeztetően kemény rhythm & bluest, országúti rock & rollt, nosztalgikus beatet, funky ritmusokat nyomott, mikor mi kellett, a lánykórus mézédes hangon pappappappázott, afrikai és karibi nap sütötte marimba- és gitártémák, soulos fúvósbetétek kerültek elő. Zeneileg nem újítottak, sőt sok sablont használtak, de ha kijött a lépés, akkor minden tökéletesen a helyén volt.

A Neurotic zenéje a Balaton és a Trabant közeli rokona volt - az Időt töltök című dalt éneklő Pajor látható is a videón, mellyel Gazsi Zoltán örökítette meg 1982-84 között a Balaton és a Trabant auráját, a Balaton műsorán szereplő Ketten a parketten szövegét Pajor írta, a Balatonos Hunyadi Károly pedig gitározott a Neuroticban is -, de van két lényeges különbség. Az egyik, Méhes Marietta és Víg Mihály visszafogottságáház képest, Pajor exhibicionizmusa, a másik pedig a Balaton/Trabant világából teljesen hiányzó rap, amit igazán, elsőként ő tett a magyar rockzene részévé. Az underground néhány más szereplője is alkalmazta a ritmusos énekbeszédet (Menyhárt Jenő az Európa Kiadóban, Hegyi Zoltán a Sexepilben, például), de az első, kimondottan rap-számokkal (Brék, A rock and roll az ...) Pajor jelentkezett. Megintcsak: zeneileg nem voltak ezek annyira megcsinálva, mint az

első magyar kommersz rappel előálló Fenyő Miklós munkái (Jön a break kislemez, Jól nézünk MIKI LP), nem is állt Pajor rendelkezésére sem olyan rutin, sem olyan stúdió, sőt, Fenyő, ha lehet, egy fokkal folyékonyabb dumát írt, de ami a tartalmat illeti, nincs mese, Pajor a bajnok. A 90-es évek egyik legnagyobb kasszasikerét arató rap/pop-produkció, a Rapülők kiagyalója, Geszti Péter is elismerte Pajor érdemeit - Geszti persze egészen mást akart és mást is csinált.
A Neurotic hatása érezhető volt az Embersport zenéjén (az együttes énekesei, Urbán Mariann és a Zsiráf művésznévre hallgató Bolyki László szerepelnek Xantus Neurotic-filmje egyik epizódjában), de az Embersportnak még annyira sem sikerült összeszerveznie magát, mint a Neuroticnak. Hasonló műsorral szerepelt egy időben (volt, hogy a Neurotic előzenekaraként) a Huckleberry, azaz Röhrig Géza, ő azonban nem maradt, pontosabban nem lett zenész (színművészeti főiskolát végzett, rendezői szakon, költeményeinek első kötete, a Hamvasztókönyv 1995-ben jelent meg).

Xantus János tökéletesen ráérzett a pillanatra: egy-két évvel korábban még nem lett volna érdemes, egy évvel később már nem lett volna lehetséges filmre menteni a Neuroticot. Ugyanis Pajor Tamás, akinek rock-pályafutása a 17 éves korában megismerte evangéliumtól való tudatos elhajlás története volt, ezt élte, ezt hirdette, a forgatás idején, szinte egyik hétről a másikra megtért.

Ahogy a kamerába mondta, "a drog helyére beült a szentlélek". Ezért is lett a film címe: Rock-Térítő. Mielőtt végképp kikészítette volna magát, találkozott a teremtővel - legalább is megélte az istennel való találkozást -, s ennek hatására visszatalált a testi és lelki egészség útjára. Megtisztult, megtagadta korábbi életét és műveit (nem is jelentek meg a Rock-Térítő filmzene-kazettáján kívül), s Amen nevű új zenekarával hivatásszerűen is hozzálátott a hit terjesztéséhez, a HIT-gyülekezet tagjaként. Nem

pusztította el önmagát, bár ha folytatja, lehet hogy belőle lett volna a magyar underground rock első áldozata - nem ő lett az, hanem az AMD nevű hardcore banda énekese, Sotár (Ferenczy Sándor), szintén HIT-tag, aki 1994 augusztusában túladagolta a szert.

Bár nyilván az élet minden területéről érkeztek, érkeznek emberek a HIT-be, a gyülekezet kifejezetten feltűnő módon vonzotta a zenészeket. Sztárok - Barile Pasquale (R-Go), Slamovits István (Edda) - mellett az underground olyan egyéniségei is tagjai lettek, mint Dénes József (Európa Kiadó), akik megtérésük után mind otthagyták együttesüket, vagy Víg Mihály (Balaton), aki azonban a gyülekezetből való visszaútra is rátalált: "Évekre visszavetették a szellemi fejlődésemet. (...) Most újra élek, és úgy érzem, mintha egy szörnyű pokolraszállás után visszatértem volna a földre." (Magyar Narancs, 1994)

Pajor Tamás megtérésének visszhangja - noha a Neuroticból nem ő, hanem az egyik kórista lány volt az első - máig szól. Akkoriban szinte divatot csinált, akadtak hívei, akik erre az utazására is követték. A HIT-en kívüliek különbözőképp viszonyultak hozzá. Kozma György próbálta megérteni: "Egyértelműen örülnöm kéne, hogy egy művészkollégám végre, úgy hírlik, megtalálta a maga boldogságát - Istenben" (Élet és Irodalom, 1987). Xantus János is, kritikusabb szemmel: "Mintha nem ő beszélne hozzám, hanem rajta keresztül szólna valaki. Feloldódik a személyisége ebben a közösségben, és ez önmagában is katartikus megkönnyebbülést jelenthet, mert a személyiséggel mindig sok a probléma." Müller Péter Sziámi a sértésig jutva próbálta fejbe kólintani: "szerintem te most puszta vagy belül / egy teljesen tipikus magyar ugar (...) rajtad az álarc, és te vagy ez a jelmez / amin látszik, hogy

mennyire jól jövedelmez (...) gyere ki a fényből / gyere, és nézd meg, hogy mi lett / egy nem olyan régen még / értelmes lényből!" (Anti-hitetlen rap). A neo-punk M.Å.K. együttes még 1996-ban is egy számban cikizte Pajor megtérését.

Pajor Tamást azonban láthatóan nem lehet letéríteni útjáról. Semmi nem utal arra, hogy újra az legyen, "aki utcaseprőkabátban megy a vasárnapi ebédre", "be van állva és ki van élve", s akit imádnak vagy gyűlölnek, "mert ő a budapesti látnok".

---

---

Artpool | kereső