M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / URH
Páratlan jelenség a magyar rocktörténetben az URH. Azzal léptek színre 1980-ban, hogy eltörlik a 70-es éveket: punk szellemiségű, nagyképűségig magabiztos program, de jogos. Gyakorlatlan zenészek lévén a bukás kockázatát hordozta, ráadásul valóságos önfeljelentés volt, ahogy a színpadon bemutatkoztak: "Ebben a megszállott országban, négy megszállott ember, Menyhárt Jenő, Müller Péter, Kiss László, Salamon András..."
Nem buktak bele, sőt. Alig több, mint fél év alatt máig élő, erős repertoárt hoztak össze, volt benne szex, drog, poézis és politika. Igazi rock and rollt teremtettek, ami "már rég nem rock and roll" volt, több annál: tudósítás - szubjektív, szuggesztív, hiteles. Ahogy az egy művészi hírügynökségtől elvárható. Nem véletlenül lett az oly provokatívnak számító - a rendőrségre is utaló - URH rövidítés feloldása Ultra Rock Hírügynökség.
Miután megszűntek, megszületett a legenda. Számaik házilag másolt kazettákon terjedtek. Slágerré váltak anélkül, hogy annak idején valaha is elhangzottak volna rádióban, tévében, lemezen.
1980. szeptember 13-án, az akkori Kulich Gyula - azelőtt és ma újra Kálvária - téri pszichiátriai klinika udvarán mutatkozott be a zenekar vagy kétszáz néző előtt, a bevételt az ott kezelt narkomán fiatalok kulturális ellátásának fejlesztésére fordították. Egyik forrás szerint a szintén ugyanekkor, ugyanitt debütáló Balaton együttes egyik tagja révén, egy másik szerint az alapító URH-tag, a pszichológiát hallgató Somoskői Lajos révén kerültek a Dr. Gerevich József pszichiáter vezette intézménybe, itt volt a próbahelyük is, a pincében - mintha művészeti csoportterápia volna.
A legelső plakáton az URH név még nem szerepelt, csak a műsor (Orgazmus Kék Fényben) és tizenkét dal címe, egy tanács ("Ha valóban a jövőből jöttél, tégy brutálissá, de szelíden, hogy ne fájjon"), idő, hely és öt férfinév, mintha fiatalkorú bűnözők volnának: M. Jenő, M. Péter, K. László, S. András és S. Lajos. Nyomda, felelős kiadó sehol.
 |
 |
Az 1980. szeptember 28-án, a zuglói Kassák Klubban megtartott koncert plakátján már szerepelt az URH rövidítés és annak feloldása, alatta zárójelben hogy VOLT ORGAZMUS - ami ebben a formában nem csak a névváltozás közzétételét jelenthette, hanem akár azt is, hogy valaki(k)nek akadt néhány boldog pillanata. A műsor címeként ezúttal a Van-e élet a földön című számot emelték ki.
Az első fellépéseket körülbelül tucatnyi másik követte: e nyilvános próbaperiódus során koncertről koncertre nőtt a tábor, néhányszor |
Az URH-t - eredetileg Orgazmus néven - a zenekar közvetlen szellemi előképének számító Spions programját ismerő Somoskői Lajos (gitár, ének) alapította Menyhárt Jenővel (gitár, ének), aki hozta katonatársát, Kiss Lászlót (basszus, ének). Később csatlakozott hozzájuk Müller Péter Iván (ének), aki együttműködött a Spionsszal, és a Spions két vezéregyéniségének, Molnár Gergelynek és Hegedüs Péternek 1978. áprilisi disszidálása után nála maradtak Molnár dalszövegei - Somoskői főleg ezekre volt kiváncsi, de Müller a sajátjait is hozta, s mellettük Salamon Andrást (dob). Életkora, televíziós és filmes kapcsolatai, szervezői és szövegírói képessége, egyáltalán: egyénisége révén Müller hamarosan kulcspozícióba került. Olyannyira, hogy Soma - bemutatkozáskor máig ezt a nevet használja - elsősorban az ő nyomására került ki a zenekarból, úgymond színpadi fegyelmezetlensége miatt, egy miskolci buli után. Két számát ennek ellenére minden későbbi jelentős URH-koncerten elénekelte, természetesen.
"El kellett döntenünk - nyilatkozta annak idején egy meg nem jelent interjúban e cikk készítőjének Müller Péter -, hogy vállajuk-e a rizikót. Minket a körülmények arra kényszerítettek, hogy korábban lépjünk fel, mint ahogy készen voltunk. Nagyon csábító volt, hogy emberek százai előtt játszhatunk, ahol meg lehet bukni, de lehet jól is szerepelni. Az is vonzott, hogy a fellépésekhez viszonylag jó szerelést kaptunk, és egyszerűen kiváncsiak voltunk arra, hogyan szólunk rendes körülmények között, mert nincs saját cuccunk, csak annyi, amennyivel a próbákon játszunk."
A Fővárosi Művelődési Ház VÁZA-klubjában, a magyar pol-beat doyenje, Dinnyés József ajánlotta meleg szavakkal a közönség figyelmébe az URH-t, az ELTE jogi karán viszont 1980. decemberében, az utolsó pillanatban lefújták a koncertet, csak a főépülettel szemközti KISZ-klubba engedték be zsíroskenyér-sör menüre az összegyűlteket, indoklás semmi -ez volt egyébként az URH egyetlen betiltott bulija.
1981. február 15-én, a törzshelyüknek nevezhető Kassák Klubban kisebbfajta fesztivált rendeztek, a Balaton, két kezdő punkbanda, a Punkráció és a Neurotic, valamint a sztár státusba emelkedett URH részvételével - ha valamikor, akkor ezen az estén egyértelművé vált: egy új hullám készül felszínre törni, egy új undergound mozgalom van kibontakozóban.
A kezdet ígéretességéhez képest nagyon meglepően hatott, hogy fél évvel a start után, 1981. március 29-én máris búcsúkoncertet adott az URH, megintcsak a Kassák Klubban. Végigjátszották a repertoárt, és - mire a magyar sajtó észbe kapott volna - befejezték pályafutásukat. Menyhárt Jenő és Kiss László hamarosan megalakítota az Európa Kiadót, Müller Péter átlépett a Kontroll Csoportba, Salamon András felhagyott a zenéléssel, filmrendező lett.
"Az URH azért szűnt meg - nyilatkozta Müller Péter Iván az Alte-Rock 1989 decemberi számában Harkai Péternek -, mert elegünk lett abból az úgynevezett sikerből, ami övezte a dolgot. Ugy kezdtük el, hogy egy játék volt, egy eléggé betorzult játék, mert adva volt néhány zenész, és ők tudták, hogy rockzenészek akarnak lenni. Valahogy úgy alakult, hogy a szövegírás mellett én is elkezdtem énekelni, de ez nem változtat azon a tényen, hogy én nem vagyok rockénekes, nem vagyok popzenész. Tehát az URH nem volt egy ideális kép. A relis az az Európa Kiadó, tehát egyszerűen meg kellett történnie a szétválásnak, hogy a Jenő, aki szerintem egy egészen sajátságos tehetségű és erre a dologra rátermett ember, megcsinálhassa a saját elképzeléseit."
1981 tavaszán úgy tűnt, örökre vége az URH-nak, nyoma se marad, legfeljebb Müller Péter Iván főiskolás vizsgafilmje, a Mi jut eszedbe az énekesnőről?, amelyben szerepel a zenekar. A fel-feltámadás még váratott magára.
A londoni New Musical Express újságírója, Chris Bohn lekörözött mindenkit: 1981. január 17-én megjelent budapesti riportjában (Hungarian Rhapsody And Other Magyar Melodies) a Hobo Blues Band mellett bemutatta a Beatricét, és a nemzetközi elismerésről ábrándozó szakma teljes megrökönyödésére, a Spionst, a Balatont, a Vágtázó Halottkémeket és az URH-t ráadásul elismerő hangon.
"Ez a legjobb zene, amit közép-európai tartózkodásom alatt hallottam - írta az URH-ról. - Vad, felajzó zenét csinálnak, aminek hajtóereje a csodálatosan dühös gitárfutamok által csak alig-alig kordában tartott, kötetlen ritmus. Az egésznek végül az ironikusan érzelgős, de férfias vokál adja meg a formáját. (...) Életerős zenéjük ugyanúgy hazavágja a hivatalosan támogatott együttesek esetlen rockját, ahogy a punk teremtett tiszta levegőt nálunk pár évvel ezelőtt."
Chris Bohnnak igaza volt, noha "csak" az érzést kaphatta el, a sebtében nyersfordított szövegfoszlányokból legfeljebb következtethetett a tartalomra, fogalmazásmódra. Ami pedig borzasztó fontos volt, forradalmian új és erőteljes. Az 1980-81-es URH-t 1988-ra érte utol a valóság. Amiről annak idején tudósított az Ultra Rock Hírügynökség, hogy "tíz millió időzített bomba ketyeg", az az elhallgatás, elhallgattatás, elfojtás évei, évtizedei után 1988-89-ben robbanásszerűen felszínre tört, a szó szoros értelmében az utcára került: felhívások (Szavazz rám), könyvek, filmek formájában (Nagy Testvér - 1984), cenzúrázatlan sajtó formájában (Szabadíts meg a gonosztól), jelenetek, hangulatok formájában (Ez egy igen-igen kemény-kemény világ).
 |
|
akkor Magyar Péter (Európa Kiadó) dobolt, szeptember 13-án viszont - a legelső koncert ötéves évfordulóján - az eredeti dobos, Salamon András. Néhányan fanyalogtak a nosztalgiázás miatt, de többeket boldoggá tett, hogy egyszer az életben láthatják, amiről lemaradtak. Ujabb öt év elteltével változott a rendszer, s jött az utolsó utáni utáni koncert, Csak egy parti címmel. |
A dobnál Salamon András helyett ismét Magyar Péter, kisegítő gitáros Kirschner Péter, szürrealisztikus bevonulás rendőrségi Ladával, színpadi vendégként a szamizdatos barát, a főváros frissen megválaszott szabaddemokrata főpolgármestere, Demszky Gábor mosolyog, rég megérdemelt lemez- és videófelvétel, rengeteg néző, több, mint valaha (fanyalgás, mint öt évvel azelőtt).
Ezután már tényleg nincs, nem lehet miért tovább. A Csak egy parti-koncertről hang- és videókazetta és CD jelent meg, az URH szövegeinek zöme Müller Péter Sziámi Dal-Szöveg-Könyv (Bahia, 1992) című kötetében olvasható.