Ållami monopóliumok játszadoztak egymással - meg a muzsikusok és közönségük idegeivel: az Országos Rendező Iroda (ORI) vagy az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) működési engedélyével rendelkező, külföldre kizárólag az Interkoncert ügynökségen keresztül utazható zenekarok dalszövegeire a Sanzonbizottság ütött (vagy nem ütött) pecsétet, lemezeiket az egyetlen Magyar Hanglemezkiadó Vállalat (MHV) adta (vagy nem adta) ki, ezeket Budapesten az Ållami Könyvterjesztő Vállalat, vidéken a Művelt Nép boltjaiban árusították, játszotta (vagy nem játszotta) őket az egyetlen Magyar Rádió és Magyar Televízió, s írtak (vagy nem írtak) róluk az állami tulajdonú lapkiadók által kiadott, pártkontroll alatt szerkesztett újságok.

Ahhoz elég merev struktúra volt, hogy a nyugati, szabad piaci modellt kizárja, de a 80-as évek során, a politikai nyomás gyengülésével fokozatosan lazult.

1981-ben az MHV - ez a népszórakoztatás, kultúraközvetítés, kulturális cenzúra és nyereségre termelés feladatkörét egyaránt ellátni kénytelen monopólium - házon belül gazdasági és üzletpolitikai önállóságot élvező márkaszerkesztőségeket hozott létre, egyikük, a Start célja, feladata deklaráltan az új tehetségek elindítása volt. Az új hullám kifejezés vonzerejét érzékelve próbálták reklámozni a régi sztárok lehetséges utódait. Nem jártak sok sikerrel: az 1981-es Táncdalfesztiválon befutott KFT-n kívül nemigen találtak igazi tehetségeket, akiket e címkével el tudtak volna adni. Akikre pedig ragadhatott volna a punk/new wave címke, nem a Sanzonbizottság nótáját fújták: a punklázadást a 70-es/80-as évtized fordulójára megsokasodott csöves réteg szolgálatába állító Beatrice éppúgy nem felelt meg a kultúrpolitikai elvárásoknak, mint a new wave szellemére legérzékenyebben reagáló, legnyitottabb, fővárosi művész-értelmiségi közegben kitermelődő, működési engedélyt nem kérő zenekarok java, melyek közül szabályt erősítő kivételként kell számon tartanunk az A.E. Bizottság és az Európa Kiadó MHV által kiadott albumait. Az MHV, a rádió és a tévé érdektelenségének kicselezésére azonban számos felvételi és megjelenési lehetőséget kínált a zenekaroknak a film.

A Magyar Rádióban a 80-as évek során egyre több teret nyertek azok a szerkesztők, akik műsoraikkal alternatívát jelentettek a 60- as, 70-es évtized zenei világában leragadt, idősebb kollégáikhoz képest. A rocklexikonokat író Tardos Péter információira támaszkodó Komjáthy György helyett - aki eredetileg azzal a feladattal vágott bele a könnyűzenei műsorokba, hogy elvonja az ifjú hallgatóságot a Szabad Európa Rádióból bomlasztó Cseke László Teenager Partyjától - végre mást is lehetett hallgatni: mindenek előtt Göczey Zsuzsa, Herskovits Iván, Siklós András sorozatait (Rockújság, Lemezbörze helyett). Åm ők is csak meglehetősen gyér hazai alternatív termésből válogathattak, abból is csak azt, amit a rádiós szakzsargonnal élve Z-sített, azaz sugározhatónak minősített az arra illetékes bizottság.

Ezért nem tükröződött sem a rádió, sem a tévé műsoraiban a 80-as évtized elején a magyar populáris zene legértékesebb - s a monopolhelyzetben lévő intézmények által favorizált, jóváhagyott vonaltól eltérő, más dimenzióban mozgó, más értékek mentén szerveződő - vonulata, amely a budapesti egyetemi klubokban és művelődési házakban szólt, viszonylag kis közönség előtt, amely tudhatta, sejthette, hogy a gondolatrendőrség is ott van vele a füstben, figyeli, veszi a színpadról érkező hangulatjelentést.

Miközben az MHV kiadáspolitikáját gyakran kritizálták az értékek elkallódásától tartó, s az új hullám képviselőivel is szimpatizáló a újságírók (főként az ifjúsági sajtóban), önálló, zenére szakosodott lapot nem csinálhattak.

Pedig voltak poplapalapítási kezdeményezések: az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat által kiadott Poptika (Lévai Júlia és Sebők János szerkesztésében) 1982-ben egyetlen számot élt meg, a Lapkiadó Vállalat által megjelentetett PoliFon (Lévai Júlia szerkesztésében) 1985-86-ban ötöt: számonként kaptak egyedi kiadási engedélyt, állandót nem. Több okból is "veszélyesek" lehettek (volna) a fennálló rendre: társadalmi összefüggésben foglalkoztak a zenével, keményen bírálták az MHV-kiadványokat, és elvonhatták (volna) azon fiatalok rétegét, akik a KISZ hivatalos ifjúsági lapjaikat (Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúsága) főként zenei oldalaik miatt vásárolták.

A független zenei sajtó hiányát enyhítendő az MHV 1981-től kezdve Pick Up címmel reklámlapot jelentett meg, az Ifjúsági Rendező Iroda pedig alkalmi Rock Kalauzt adott ki koncertjeihez időzítve.