Artpool események - 1993. szeptember 6. - Artpool Archívum
Az Artpool vendége Paul Dutton
AUDIOVIZUÁLIS BESZÉLGETÉS
A kanadai hangművész, a legendás Four Horsemen "szájzenekar" egykori tagja Paul DUTTON előadása. [meghívó]
Paul Dutton és Szkárosi Endre
Szkárosi Endre: Paul Dutton az intermediális költészet és hangművészet középgenerációjának azon képviselője, aki privát életéről mindig is keveset árult el, életrajzai csaknem szó szerint azonosak munkáinak jegyzékével. A szűkszavú biográfiák Torontóban élő költőként, íróként, esszéistaként és nem utolsósorban zenészként jegyzik.
S valóban, az 1946- ban született Dutton már ötéves korában klasszikus zenei tanulmányoknak vág neki, majd professzionális gyakorlatot szerez a brit népdaléneklésben. Művészi eszmélkedése is nagyrészt az ötvenes- hatvanas évek progresszív – populáris zenéikez kötődik, amelyekből az éles szellemű fiatalember máris a rendhagyó egyénire figyel fel: az amerikai blues- hagyományból és a korai rock and rollból Little Richard utánozhatatlan visítására, Fats Domino falsettóira, Muddy Waters „magánhangzó - facsaró, mássalhangzó- lyuggató” énekére, Jimmy Red „laza – szájú, csaknem érthetetlen” szövegformálására.
Az elementáris élményt azonban a ma már csaknem elfeledett nonkonformista énekes, Screamin’ (Visító) Jay Hawkins radikális ének- és beszédtechnikája jelenti számára. „Mindezek a művészek áthágták az éneklésnek azokat a szabályait, amelyeket éveken át belém vertek-„ írja Dutton saját művészi útját felmérő tanulmányában („Beyond Doo – Wop os How I vap-on túl, avagy hogyan jöttem rá, hogy Hank Williams avantgarde”; Musicworks no. 54. Autumn 1992).
A rendhagyót felfedezi a brit folklórban és a skót „szájzenében” éppúgy, mint a későbbiekben a sajátos mongol énektechnikában, vagy akár a gregoriánban. A költők közül Dylan Thomas szóáradatának „varázsos csengése, hangoktól ittasult zörgése és lüktető zúgása”, e.e. cummings alkalmi „szó-és hangzójátékai” fogják meg, a Hawkinséhoz hasonló döntő hatást azonban egy másik amerikai költő, Gerard Manley Hopkins (mily sorsszerű hangazonosság: hókinsz és hopkinsz!) gyakorolja rá.
A hangköltészethez, annak klasszikusaihoz Kurt Schwittershez, Hugo Ballhoz, Tristan Tzarához, a futuristákhoz és dadaistákhoz csak ezután jut el; s ebben nagy szerepe van a kanadai hangköltészet egy időnek előtte elhunyt nagy alakjának, bpNicholnak. Dutton a műfajilag tiszta értelemben vett hangköltészettel akkor találkozik elsőször, amikor „bp”-t hallja egy kis teremben David UU-val visítani, ordítani, dadogni, énekelni, hörögni a mikrofonba (többek között az előbb felsorolt klasszikusok munkáit).
Paul Dutton hang-performansza [video]
„audiovízuális beszélgetés” 
hangos oldalak - Mouth Pieces: Solo Soundsinging (2000)
Paul Dutton – Oralizations - Paul Dutton on UbuWeb
A sajátos félelemélmény nemcsak saját pályáján lódítja előre a hangköltészet radikális gyakorlata felé, hanem bpNichollal, Steve McCafferyvel és Raffael Barreto-Riverával 1970-ben meg is alakítják Kanada – és a világ – hangköltészetének legendás csapatát, a Four Horsement. Ebben a felállásban tizennyolc évig dolgoznak együtt, a komponált nyugvópontokat összekötő nyilvános hangimprovizációk, a sokszólamú test- és szájhang- kompozíciók utánozhatatlanul gazdag gyakorlatát alakítva ki. A kvartett bp váratlan halálával szűnik meg.
A költőként és tanulmányíróként is igen aktív hangköltő az elmúlt években mind jobban visszatér a zene nyelvéhez: vokális munkáin túl újabb kollektív produkciókat hoz létre, főleg Nobuo Kubotával vagy a CCMC zenekarral, amelyben Dutton „hangművel”, illetve harmonikázik, Noubo Kubota szintetizátoron és szintén énekhangon dolgozik, Michael Snow zongorázik, Al Mattes gitározik, az elektrotechnikát pedig John Kamevaar jegyzi (s olykor Jack Vorvois dobol).
Artpool események - 1993. szeptember 6. - Artpool Archívum
[1992] [események 92-től] [aktuális események] [Artpool] [kereső] [1994]