A kiállított cipők különböző személyiségeket jelölnek, melyek azokat a sztereotípiákat erősítik, amelyek egy-egy lábbeli látványakor ösztönösen kialakulnak bennünk.
Ezek a cipőobjektek humoros történetmesélőkként szolgálnak, ahol a főszereplő mindig megmutatkozik. Ám a mellékszereplők és a történet folytatása a nézőre van bízva, ahol a néző partner lehet, beleszólhat nem csak a történet folyamatába, de a műalkotás alakulásába is.
A vörös női lakkcipőbe ültetett füvet a kiállításlátogató - ha kedve tartja - meglocsolhatja, ezzel segítve a kertésznek, aki szeretné meglepni kedvesét, és persze hozzájárul ahhoz is, hogy a fű-mű épen maradjon.
The shoes on display denote different personalities, confirming the stereotypes that we form when seeing particular shoes.
These shoe objects are like humorous story-tellers in stories where the main character can always be seen. The side characters, however, and the continuation of the story can only be decided by the viewers, who can be partners of the artist: they can change the storyline and even the process of the work of art being made.
If he or she so wishes, the viewer can water the grass planted in the red lady’s shoes, thus helping the gardener who wants to surprise his love, and of course also helping the grass-work to stay alive.