Thanos Chrysakis görög hangművész generatív algoritmusok használatával fejleszt ki hanginstallációkat. Pascal Dombis francia képzőművész arra használja a számítógép hatalmát, hogy elkészítse az egyszerű algoritmikus folyamatok virtuálisan végtelen ismétléseit azért, hogy felfedezze azokat a lehetőségeket, amelyek az emberi elme területén kívülre esnek.
Thanos Chrysakis és Pascal Dombis 2004 óta dolgoznak együtt. Azóta jó néhány interaktív videóinstallációt hoztak létre közösen. Mindketten résztvevői voltak 2006 tavaszán az Artpool P60-ban megrendezett "Folyamat feltárva" című nemzetközi evolúciós művészeti kiállításnak. Akkor határozták el az Artpool P60 különleges terére egy közös mű létrehozását: ez lett a //BLINK//.
A //BLINK// a villanás jelenségét alkalmazza hangi és képi jelenségek vizsgálatára.
Mi történik a fény és a sötétség között?
Mi történik egy szemvillanás alatt?
A //BLINK// célja képek, motívum, minta, dallam, harmónia használata nélkül különböző érzeteket kelteni (szédülés, derültség, örvénylés, varázslat, átok, vidámság, határtalanság), amelyeket nem csupán a látási, illetve hallásbeli illúziók vagy - látszólagos ellentétet mutatóan - a tisztán technológiai termékek okoznak. Ami a fény és a sötétség közötti felfedezésekor történik, a //BLINK//, egy soha vissza nem térő élmény, találkozás a még ismeretlennel vagy a még nem sejtettel.
A //BLINK// három részből áll:
1. MachineNoise (gépzaj)
2. LensNoise (lencsezaj)
3. MAZE (útvesztő)
Az Artpool P60 kiállítóterébe belépő látogatót a MachineNoise villódzása fogadja, amely egy visszacsatolós audio- és videóinstalláció. A villanás jelenségét az előbukkanó vizuális- és hangszerkezetek felfedezésére használja. A sötétségben a látogatót Thanos Chrysakis generatív hanginstallációja és Pascal Dombis lentikuláris fény-doboz installációja invitálja további felfedezésre.
//BLINK// MACHINENOISE (gépzaj)
MachineNoise egy visszacsatolásos installáció, amely az egyszerű videó-áramlás túlzott gyorsulása által alkotott mintákat kutatja. Egy fekete-fehér képernyő által megszerkesztett videó-hurkot (video-loop) használva a sebességet addig növeli, amíg a gép (számítógép, képernyő vagy projektor) többé már nem tudja azt kezelni. Aztán vonalak (melyek nincsenek az eredeti videóban) kezdenek feltűnni és képeket, ritmusokat hoznak létre, melyek kiegészítői a vibráló látási jelenségnek.
A videóval összhangban alakul a hangsáv (sound track) melynek erőssége a videó-ritmus gyorsulása és lassulása szerint változik.
MachineNoise több mint egy látási élmény. A gép által generált és a túlzott gyorsulásból származó ellenőrizhetetlen grafikus mintázattal foglalkozik. Az ilyen munkákban a technológia az önpusztítás egyfajta automatikus elemi aktusává redukálódik.
A MachineNoise az Artpool P60 első termében lett installálva, s amint valaki belép a terembe létrejön a fény és a sötétség közötti vibráló hatás. A képi és hangi villogás szintjét infravörös szenzorok ellenőrzik, amit a látogatók mozgása aktivál.
Amikor nincsenek látogatók a teremben (vagy amikor senki sem mozog), akkor a villogás szintje elfogadható. Amint egy látogató lép a terembe, a vizuális vibrálás szertelenné válik és megjelennek a hangszerkezetek az audio- és a videóminták különböző fajtáit alkotva.
Pascal Dombis és Thanos Chrysakis munkájában a technológia az önpusztítás egyfajta automatikus elemi aktusává redukálódik. Ők mindezt egy kompjúter használatával érik el, mellyel egyszerű képet alkotnak, ahol a formákat a minimumra csökkentik és a színeket mellőzik. Ez olyan, mintha egy Rolls Royce-t használnánk a föld megművelésére. Ez a posztkapitalista gazdaságot (mint amilyen a miénk is) kritizálja, amelyet inkább a feleslegre, mint a szükségre alapoznak.
Osvaldo Romberg, művész és kurátor
Kivonat az Almost Art katalógusból, Slought Foundation, Philadelphia
//BLINK// LENSNOISE (lencsezaj)
Pascal Dombis számára fontos, hogy a kiindulópont, az adat, a lehető legegyszerűbb formában álljon rendelkezésre. A LensNoise installációban nagyon nagy számú fekete-fehér képet használ, amit lencse-lemezre, lentikuláris panelre alkalmaz. A műanyag lencse-lemez egy olyan különleges optikai anyag, amit arra használnak, hogy realisztikus 3 dimenziós hatást vagy mozgó képeket hozzanak létre. Dombis azért szereti ezt az anyagot, mert arra kényszeríti a látogatókat, hogy mozogjanak, amikor elhaladnak előtte.
Poszt-digitális tükör, 2007 / Google_fekete_fehér, 2007 / Irracionális geometria, 2007
Az egyszerű képek felhalmozása által megalkotott hatás több mint csupán egy fekete-fehér techno vibrálás. Inkább olyan mint egy tükör, amelyik nem tükröz, s amely arra ösztönzi a látogatót, hogy lásson túl e képek hiányán.
Thanos Chrysakis generatív hanginstallációja számos mini hangszóróval. A hangszórók egy része számítógépről szól, valós időben, másokból az Artpool hangarchívumára alapozott kompozícók szólnak, megint másokból cd-lejátszókról szóló zene hallatszik ismétlődő módban.
A hatvankét mini hangfal a termekben, a négy audiocsatornára szétosztva jeleníti meg és alakítja a hangszerkezeteket. A hangszórók egy részét a falakra helyezi el, más részét a plafonról lógatja le - tájképszerû vizuális hatást keltve.
Chrysakis fő gondolata egy olyan környezet létrehozása, amelynek kiindulópontja a fény és sötétség közti kontraszt. Olyan hangcsengéseket/hangzásokat használ, melyek ezt a kontrasztot teremtik meg.
Szinte minden teljesen sötét, kivéve a kis hátsó folyosót, amely hideg fényben világít, mint Pascal Dombis lentikuláris paneljei az első teremben.
A //BLINK// elenőrizetlenül generált villogó szerkezeteket vizsgál. A módszerei és a vizsgálati körülmények a XX. század eleji, fényvillanásos kísérleteket követően kialakult Gestalt teóriákhoz kapcsolják, valamint azokhoz a különböző villódzásos esetekhez, melyek az idők során új területek megnyílásához vezettek Nostradamus kísérleteitől Brion Gysin “álomgépéig”.
A kiállítás a Francia
Intézet és a TERMA támogatásával
valósul
meg.
Lásd még Fuchs Péter megnyitóját és Paksi Endre Lehel írását.
EvoMUSART - Pascal Dombis: Mikado / Thanos Chrysakis: Hangkert