Artpool P60 – 2007. október 10. [video]
Mit kezdünk 62 hangszóróval és pár képpel egy francia festővel, és nélküle?
[video]
Először is, nem is festő, de nem is francia. Amerikai állampolgár lett 1955-ben, 1887-tól 1968-ig élt. Keveset művészkedett, talán még annál is kevesebbet, mint a legtöbben gondolják, talán az is lehet, hogy hallgatását túlértékelték.
Vele kapcsolatban az emberiség alapvetően két részre osztható, az egyik hisz a híradónak, a másik nem. Azaz az előbbi fele ismeri e remek ember életművét, a másik pedig nem.
Az őt nem ismerők nagyobbik fele (arány: 1:3,5 – ennyi jött ki a Google-n) számára kicsit más a kép, a kép mint olyan, mint azoknak akik kisebbségben vannak. De jó e ehhez a kisebbséghez tartozni?
A többség úgy gondolja, hogy egy kifeszített szerves anyag, (egyébként canvas-latin: cannabis, kender), amire pigment részecskéket hordozó szaturálatlan zsírt kennek - egy kép, ami ábrázol valamit. A kisebbség erről azt gondolja, hogy egy kifeszített szerves anyag, amire pigment részecskéket hordozó szaturálatlan zsírt kennek - egy kifeszített szerves anyag, amire pigment részecskéket hordozó szaturálatlan zsírt kennek és nekünk ábrázol valamit, de nélkülünk üres, és igazából bármire bármi felhordva, bárhol, bárhogy hasonlóan érdekes lehet.
A többség azt gondolja, hogy a látás és hallás az csak úgy van, arra, hogy megismerjük a világot. A kisebbség tudja, hogy azért látunk (így), mert szárazföldi, nappali, közepestávú optikai érzékszervünk van, és azért hallunk (így), mert a bőrünk visszaveri a környezet levegőben terjedő finom rezgéseit. Meg azt, hogy ebből aztán semmi de semmi nem következik.
A többség azt gondolja, hogy az impresszionisták, a Van Gogh és a korai, még meg nem őrült Picasso, illetve a kozin 4 (mega)pixeles fényképezőgépe pontosan adta át nekünk a világot. Ez még kevésébe volna baj, de ez a többség még azt is gondolja, hogy a híradóban igazat mondanak. Na ez már nagyobb baj.
Mert a többség azt gondolja, hogy francia festők ide vagy oda, a világ olyan, mint amilyennek adva van. Pedig ez nem így van, a világ olyan, mint amilyennek megtanuljuk látni. Most is tanuljuk, és mindig fogjuk tanulni.
Ej, de szép ez a Van Gogh, milyen szépek ezek a napraforgók, fenét szépek, azokban a képekben nem a napraforgó a szép, hanem az, hogy mi látjuk és napraforgót látunk bennük. Legalábbis egy ideig.
Ej, de csúnya ez a világ ha nem a tv-ben mutatják, hanem személyesen is ott vagyunk. Nem olyan jók a fények, meg minden.
Ez itt ami körülöttünk van, arról beszél, hogy a világ nem kész van, mint a lángos, hanem gondolkozni kell rajta.
És tudják, azt ami a legfontosabb, miszerint hogy őrizkedjünk a kész válaszoktól. Szetásoktól, üdvözítőktől, naivoktól és giccses prófétáktól.
Sajnos a képeknek van valamiféle hajlama kész válasszá merevedni az idő multával, erre egyébként jó vigyázni!
Igazából az a kisebbség az elit, amely eddig, vagy mondjuk valameddig a nem olyan rég múltban előre vitte a világot, vagy legalábbis ezt mondja magáról az ő általa feltalált történelem szabályrendszerének segítségével. Erre persze senki sem túl büszke, de azért egy két sikert értek el. Pl, hogy itt vagyunk. Persze van még mit megoldani.
Más kérdés, hogy ma már pincébe szorultunk, még ha tök jól is néz ki az a pince.
Kisebbségnek és többségnek, de az első lépés az, hogy ne higgyünk a szemünknek, fülünkben, orrunknak. Tanuljuk meg, hogy a dolgok azok, amikké nézésünkkel tesszük őket.
Olyan egyszerű azt mondani, hogy ezeknek a képeknek és hangizéknek rettentő sok nézőpontja van. Mert ez elég nyilvánvaló. A fontos az, hogy tudjuk, minden képnek rettentő sok nézőpontja van, származástól függetlenül, és ezért nem kell feltétlenül hinnünk a képeknek és megvenni azokat amiket ábrázolnak.
Én például soha nem a reklám alapján veszem meg az árukat, (fenét, dehogynem), hanem csomagolás és enyhe kapitalista érzék alapján.
A képeket túl komolyan venni ugyan olyan butaság, mint elhinni, amit mondanak. Végül is ott a képben amit látunk mi vagyunk, a munka nagy részét mi visszük bele, legalábbis ez a francia illetűségű amerikai állampolgár szerint.
Ahogy ezt mi kisebbség nagyon jól tudjuk.
A kreatívítást mi is hozzuk a festménybe (M.D.)
Lásd még - Paksi Endre Lehel: Blink/Villanás – Pascal Dombis és Thanos Chrysakis helyspecifikus installációja
Pascal Dombis: Mikado / Thanos Chrysakis: Hangkert //BLINK//