Ajánlás a „Folyamat feltárva” kiállításhoz
Mi is az EvoArt?
Eldőlni látszik a kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás:
a számítógép.Az Evoart vagy Evolúciós Művészet, vagy, hogy elvegyük kellemetlen mellékzöngéit, hívhatjuk Genaratív művészeti kezdeményezésnek is, legalábbis ezzel a válasszal, vagy legalábbis szellemiséggel próbálja megválaszolni ezt az amúgy felettébb bugyuta kérdést.
A majdnem két tucat kiállítandó, bemutatandó mű középpontjában az a meggyőződéses hit áll, miszerint léteznek olyan folyamatok, számítások, amelyek matematikai egyenletek segítségével szinte maradéktalanul leírhatóak.
Ahhoz, hogy valaki EvoArt művész legyen két tulajdonság szükségeltetik: valami mély és alapvető hit abban, hogy a minket körülvevő káoszban mégiscsak van valamiféle rendszer, illetve, hogy ez a rendszer ember által alkotott eszközökkel lemodellezhető.
De hogy jön ide az evolúció? Mi evulál? Természetesen nem valami furcsa biológiai jelenségről van szó. Az a számítástechnikai eljárás, amely a legtöbb kiállított mű motorja, olyan kódsorokkal dolgozik, amelyek nem a hagyományos értelemben vett leíró, ábrázoló szerkezetek, hanem folyamatos, az állatvilág darwini evolúciós modelljéhez hasonlóan felfogható hatékonyság-szelektív kiválasztódáson esnek át.
Persze más prioritásokkal rendelkezik a rendszer, ha mesterséges intelligencia modellezésről van szó, és mással, ha művészeti produktumok előállításával. Hiszen milyen rendszer vagy érték mentén határozzuk meg, mi számít sikeresnek - sikeres algoritmusnak - egy műtárgy esetében.
Valójában ugyanahhoz a kérdéshez jutunk vissza, hol kezdődnek a műalkotás, a műtárgy határai. Mi határozza meg a műtárgyat? A művész, a kontextus, a befogadó? Mona Lisa örökké mosolyog e bajsza alatt vagy ha szomorú látogató veti rá tekintetét, talán elkomorodik? Minden bizonnyal igen. Legalábbis, ha egy EvoArt kiállításon lenne kiállítva, akkor így viselkedne ez a mű is.
A kiálított műveknek a látogatók, befogadók legalább annyira részei, részesei, alkotótársai, mint maguk a művészek, hiszen kik vagyunk mi, hogy meghatározzuk, hol van a határa a művet létrehozó - hívjuk akár evolúciósnak, akár kaotikusnak, véletlenszerűnek - együtthatóknak.
Mert ha csak egy kiállítás erejéig is, de az Artpoolban bemutatandó művek terében úgy érezhetjük, hogy a világon minden mindenhogyan befolyásolható.
Érintésre éneklő szövetek, számítógép generálta, szinte valósághű képillúziók, a saját testünkkel vagy hangunkkal irányítható enviromentek és algoritmusok, amelyek a világ szinte tökéletes modellezésére törekednek.
De a számítógép evolúciója nem csak az algoritmusok sikerességén múlik, hanem rajtunk embereken, művészeken, látogatókon is. Mert akárhogy is nézzük, a tyúk és tojás kérdésben, a számítógépben, a művészetben, az evolúcióban vagy az evolúciós algoritmusokban egy közös van: Hogy emberi elme szüleményei.
Mert az emberi kérdés teremtő aktusa volt az első mindegyik esetben.
Mert a számítógép is csak segít, úgy változik és számít, ahogy azt a saját teste meghosszabbításaként kezelő művész akarja.
Mert művészet akkor keletkezik, ha a művész annak nyilvánítja tevékenységét.
Kiállítás meg akkor, ha mi, látogatók, alkalmi művészek, tojások, tyúkok, mesterséges vagy természetes intelligenciák elmegyünk és megnézzük, részt veszünk benne.
Tegyünk így.
Fuchs Péter [lásd még: A bemutatásra kerülő művek rövid leírása]