Experimental Electronica and Free Improvisation Using Novel Interactive Behavioural Systems
Ollie Bown (UK) and Sebastian Lexer (D)
Performance
Oliver Bown, who made his research into Continuous-Time Recurrent Neural Networks (CTRNNs) available for Max/MSP, will be joined by Sebastian Lexer for this performance. Both will be using a range of performance systems and tools involving implemented CTRNNs. CTRNNs offer a range of behaviours providing exciting possibilities to augment the interaction between performer and instrument with generative contributions which enhance the creative and intuitive usage. The output of the networks supplies the performer with structures which differ significantly in character, ranging from distinct movements over a certain time interval, periodic structures, as well as random and chaotic behaviour [paper has been submitted to EvoMUSART 2006]. The behaviour of specially evolved CTRNNs will supply the structural design for Oliver's complex rhythmic constructions. Sebastian's performance system is augmented with additional CTRNNs aiding an electroacoustic expansion of the soundworld of the acoustic piano. Both elements emulsify in a highly charged and exciting crossover of experimental electronica and free improvisation. Oliver's performance, which has been developed through his work with the band Icarus (http://icarus.nu), uses realtime drum pattern generation and manipulation as a starting point, and uses a set of tools for gathering, modifying and organising sets of percussive sounds to generate patterns to an effect which parallels the energy and freedom of a freely-improvising performer. The complex performance system piano+ by Sebastian Lexer expands the acoustic possibilities for the freely improvising pianist. Strategies to develop a spontaneous and adaptive system, which controls and influences the computer by playing the acoustic instrument, have resulted the Colour-Mediated Audio Analysis. This creates a quasi-short-term memory of the performance and can be used to feed neural networks in more subtle ways, enabling performance dependent control of complex computer processes. (http://incalcando.com/sl/resbkg.htm)
The performance aims to present the notion of using non-linear dynamical systems to develop new interactive strategies, going beyond simple reactive systems. As performers we will have rehearsed with the CTRNNs that we are using and will be familiar with their behaviour, but they will also maintain an autonomy that will also drive the performance. Our collaboration bridges the gap between the theory of autonomous music systems and the interest in contingent relationships between improvising musicians and instruments, and this will be explicit within the performance itself.
CTRNN-OB-SL-Budatrack1 (2:48)
CTRNN-OB-SL-Budatrack2 (4:31)
CTRNN-OB-SL-Budatrack3 (2:49)
CTRNN-OB-SL-Budatrack4 (1:36)
Kísérleti elektronika és szabad improvizáció újszerű interaktív viselkedésmodell rendszerek felhasználásával
Performansz
A performansz két művész, - Oliver Bown, aki Max/MSP rendszerek, Folyamatos, Önmagukba Visszatérő Zéró Helyi-értékű Hálózataival (FÖVZHH) dolgozik (A Max egy számítógépes grafikai fejlesztő rendszer márkaneve, illetve az MSP ennek egy hangvezérlő bővítménye) és Sebastian Lexer együttműködésével - valósulhat meg. Mindketten előadóeszközök és rendszerek széles tárházát fogják felvonultatni munkájuk során, melyekben az a közös, hogy (FÖVZHH)-k integrált részeiként működnek. A (FÖVZHH)-k legnagyobb előnye, hogy rengeteg új lehetőséget nyújtnak arra, hogy az előadó és a hangszer közötti interakció még innovatívabb és kreatívabb legyen, azáltal, hogy gyakorlatilag lehetetlen eldönteni, melyikük irányítja a kompozíciót. Ugyanis ezen hálózatok olyan szerkezeti visszacsatolásokat, struktúrákat, lehetőségeket nyújtanak az előadónak, amelyek karakterükben számottevően különböznek, - egészen az egymástól nagy távolságban lévő, de működésükben periodikusságot felmutató szerkezetektől a teljesen véletlenszerű és kaotikus viselkedést mutató mintákig. Ezeknek a speciális viselkedésmintákat felmutató-kifejlesztő (FÖVZHH) hálózatoknak a segítségével alakítja ki Oliver a maga ritmikus kompozícióit.
Sebastian pedig további elektroakusztikus (FÖVZHH) hangrendszerek segítségével bővíti ki hagyományos akusztikus zongorájának hangzásvilágát.
Ezáltal az előadás mindkét eleme egy hihetetlenül összetett és izgalmas kalanddá kerekedik a kísérleti elektronika és szabad improvizáció világában. Oliver előadásának zenei anyaga, amelyet az Icarus nevű zenei formációval (http://icarus.nu) való közös munka során alakított ki, valós időben felvett és feldolgozott dobfelvételek hangminta generációján és manipulációján alapul, és eszközök széles tárházát vonultatja fel, hogy ezeket a hangmintákat egybegyűjtse, módosítsa, és újrarendezze - például ütőhangszer típusa szerint -, hogy aztán az eredményből általános mintákat, következtetési modelleket generáljon, amelyek eredménye hasonlatos egy, a szabadon improvizáló zeneszerző művészi szabadságfokához és energiájához. A Sebastian Lexer által kifejlesztett Piano+ nevű összetett előadói rendszer pedig nagyban növeli, kiszélesíti egy szabadon improvizáló zongorista akusztikus lehetőségeit. A Szín-Alapú Audió Analizátor lett a végterméke a szerzők azon teremtői szándékának, hogy megalkossanak egy spontán, ugyanakkor adaptív rendszert, amely egy akusztikus hangszer segítségével irányítja a hozzá kapcsolt számítógépet. Ez a rendszer egy (majdnem-rövid-távú, azaz olyan memóriamodulba, amely képes osztályozni és súlyozni a fontos információkat) memóriaszekvenciába rögzíti az előadást, amely ezáltal feldolgozhatóvá-emészthetővé válik egy semleges helyiértékű rendszer számára is, ezáltal megteremtve a lehetőséget arra, hogy bonyolult számítógép vezérelte folyamatokat performatív eszközökkel irányíthassunk. (További információ: http://incalcando.com/sl/resbkg.htm)
„A performansz célja az, hogy bemutassa, hogyan lehet nem-lineáris felépítésű dinamikus inputok segítségével új, interaktív, az egyszerű, passzív befogadó-feldolgozó rendszereknél bonyolultabb közegeket létrehozni.
Mint előadók, a folyamatos kísérletezések folyamán mi már kitapasztaltuk az általunk használt (FÖVZHH)-k belső viszonyait, és számunkra már ismerősek ezen hálózatok viselkedési mintái, ugyanakkor - még számunkra is - megőriztek valamennyit autonómiájukból a folyamatok, és ez az egyik tényező, amelynek hatására a performansz számunkra és a néző számára is hosszú távon érdekes marad. Együttműködésünk hidat képez az autonóm, statikus zenei rendszerek és az előadásaikban állandóan improvizáló zenészek és hangszereik között fellépő viszony tekintetében, de ez remélhetőleg a performansz során egészen nyilvánvalóvá fog válni.”
(fordította: Fuchs Péter)